Nineteen

19.

'Végül a kimondatlan szavak is a felszínre kerülnek, és előtörhetnek az érzelmek..'

- Az írónő elméjének szüleménye.

Luke Hemmings 

Reggel mikor felkeltem furcsa volt, mivel senki nem volt otthon. Anya meg apa elmentek dolgozni, a bátyáim meg nem tudom hova, de elmentek. A jó hír, hogy reggelit hagytak nekem. Leültem az étkező asztalhoz és megreggeliztem. Miután végeztem a piritosból, beackenből, és tükörtojásból illetve teából álló reggelimmel, elmosogattam. Aztán felmentem a suli netes oldalára, hogy mi is a mai házi. Elővettem a matekot, törit és a bioszt. Mivel a matek házi nem volt sok és egyszerűnek tűnt azzal kezdtem. Olyan 20 perc alatt végeztem vele. Viszont a töri fölött gubbaszthattam, mivel sehogy sem értettem Hitler uralkodását, felfogását és a 2. világháborút sem. Nem igazán értettem a bioszt sem. Miért olyan érdekesek a baktériumok, vírusok? Egyáltalán mik azok a ricketsiák? Kész röhej, hogy ez a két tantárgy elvett két, azaz KÉT órát az életemből. Két nyamvadt órácskát. Mikey úgy volt vele, hogy egy óra alatt kész leszek és megyek próbálni. Mind hiába. Ezt most benézte, de mondtam neki este is, hogy tanulni fogok. Mondjuk ő könnyen van nem magántanuló, sőt! Ő otthagyta a sulit, a banda miatt. Én viszont nem szeretném. Én úgy vagyok vele, hogy megpróbálkozom mindkettővel. Aztán ha minden veszni látszik, akkor döntök. De remélem erre nem kerül sor. Csörög a telefonom jelezve, hogy hívásom van. De ki az? Hol a telefonom?! A francba ne már, hogy elhagytam!! Nem akarok úgy járni, mint múltkor. Elhagytam még régebben turnézás közben és egész idő alatt azt a nyamvadt telót kerestük szerte a városban. Á bingó! Az ágyam alatt volt. De hogy került oda? Leesett vagy inkább kiesett a kezemből amikor elaludtam? Basszus fogalmam sincs, viszont legalább megvan és egy karcolás sincs rajta. 

- Na végre, hogy felveszed - szól bele a telefonba 'kedvesen' egy férfi hang.

- Neked is szia Mikey!

- Miért nem jöttél próbálni?

- Hahó! Mondtam már, hogy tanultam. 

- Á mi se próbáltunk.
- Akkor mit csináltatok?
- Bohóckodtunk egészen eddig. Csak délután, vagyis ebéd után próbálnánk. Átjössz? Linnék úgyis 14:10-kor végeznek.
- Jó akkor ebéd után ott vagyok!
- Oké. Na cső! - mondta, majd megszakította a vonalt.
Ránéztem a digitális órámra és láttam, hogy déli 12:00 van. Lementem a konyhába és keresni kezdtem valami ebédre jó kaját. Épp a hűtőben matattam, amikor valaki a hátam mögött megszólalt:
- Mit keresel? - szólalt meg egy női hang, mire én hátra fordultam.
A szívem olyan hevesen vert és nagyon megijedtem.
- Én csak, én csak - dadogtam.- Ebédet keresek.
- Most hoztam - mutatott anya az asztalon lévő nejlon szatyorra.
- Köszi. Életmentő vagy - mosolyogtam, majd adtam neki egy puszit.
Elővettük az evőeszközöket és a tányérokat. Aztán leültünk az asztalhoz.
- Tessék - mondta Liz és felém nyújtotta az étellel teli műanyag dobozt.
- Mi van benne?
- Gyros.
Úgy döntöttem, hogy nem a tálból, hanem a dobozból eszem meg a gyrost. Anya utálja, ha így eszek de elmondtam neki, hogy sietek, mert próbánk lesz. Utána meg egy barátomhoz ( Lizhez) megyek. Ezekre az érvekre megpuhult. Elkezdtünk enni. Nem azért, de meglátszott vagyis érződött az ételen, hogy nem anya készítette. Ő sokkal jobbra és finomabbra készíti az ételt, amit kiad a kezei közül.
- Hogy - hogy volt időd ebédet venni és hozni nekem? - érdeklődtem anyától.
- Ilyen megbeszélés volt egész nap. Tudod ami a tanárok közt szokott lenni. És most nagyszünetet tartottak.
- Á értem.
- Na és melyik barátodat látogatod meg próba után? - érdeklődött.
- Nem ismered.
- Ha nem mondod  el a nevét, akkor hogy ismerném? - nevette.
- Anya ő egy lány - nevettem.
- Hogy egy kislány. Mesélsz róla?
- Hát Liz az, tudod akiről beszéltem.
- Jaj az a lány, aki elvesztette a barátját?
- Igen.
- És csak barátok vagytok?
- Köszönöm az ebédet - tereltem a témát azzal, hogy végeztem az ebéddel. - Ne haragudj anya most mennem kell - mondtam, majd kidobtam a kukába a műanyag dobozt. Aztán kimentem az előtérhez felvettem a cipőm. Végül visszamentem anyához és puszit nyomtam az arcára. - Szia! Szeretlek! Majd jövök.
- Én is szeretlek! Rendben! Szia - kiáltotta utánam, én pedig kiléptem az ajtón.
A ház oldalának neki volt támasztva a biciklim. Felpattantam rá és elhajtottam Mikeyékhoz.  A garázs ajtaja nyitva volt. Láttam, hogy bent mozognak, így hát arra vettem az irányt. Ahogy közelebb lopakodtam hallottam a hangokat. Sanda gyanúm volt, hogy bent nem próba, hanem párna csata folyik. Mivel Cal és Ash nevetését hallottam, meg azt ahogy, azt mondogatják:  " Ezt még megbánod". Bementem és üdvözlésképpen egy párnát kaptam a képembe. Hát kösz fiúk! Én a párnát Mikey képébe dobtam, és így kialakult a ' Nagy párnacsata'. Mikey tőlem kapott egy párnát a képébe, Cal Mikey-tól, Ah meg Cal-tól, végül pedig én Ash -től.  Aztán fordítva. A párnák csak repkedtek a garázsban,  és a helyiség a mi nevetéseinktől volt hangos. Úgy húsz  vagy harminc percet a párna csatázással töltöttünk. Majd mikor már mindenki feladta, egyedül Cal maradt a győztes. Aztán befejeztük a játékot és egy kicsit próbáltunk. Elpróbáltuk az új számot, azaz a dalhoz végre készült klipp, a Good Girl-t. Majd az Amnesia-t, Try Hard -ot, I miss you - t, Beside You -t, és az Out of my limitet. Végül pedig úgy álltam az idővel, hogy siethettem volna Lizékhez, hogy előbb, odaérjek a lány előtt.
- Luke várj - szólalt meg Cal, én pedig felé fordultam.
Ő és a másik két haverom felém felém futottak.
- Tessék idd ezt meg - nyújtott nekem egy teli poharat.
- Mi van benne?  - kérdeztem, mivel az illatából arra következtettem, hogy alkohol.
- Húzd le, jót tesz - mondta Ash.
- Na húzd már le - erőltette Mikey - Bátorít!
Erre a szóra lehúztam, majd elköszöntem és elhajtottam Lizékhez. Az utat tíz perc alatt megtettem. Olyan gyorsan tekertem, ahogy csak tudtam, úgy hogy a szabályokat betartottam. Mikor odaértem letámasztottam a biciklimet, majd az ajtóhoz mentem és kopogtam. Az ajtó kinyílt, és Ammie állt előttem:
- Csókolom! Luke vagyok.  Lizt keresem, esetleg itthon van? - kérdeztem.
- Szia! Nem még nincs, de mondta, hogy jössz. És azt üzente, hogy a szobájában várd meg.
Liz anyukája beinvitált aztán megmutatta az irányt a szoba felé. Én bementem, ő pedig  lement a konyhába. Egy ideig az ágyon ücsörögtem, majd felkeltem és elkezdtem nézelődni a szobájában. Igazán otthonos kis szoba. Egy csomó baráti kép, minták a falon. Olyan Lizes. Csodálkozva vettem észre, hogy a fiúkkal és Linnel együtt készített koncert utáni közös képe is megvan. Úgy húsz perc után megjött Liz is.

Elizabeth Van Hellsing  

Végre vége a mai napnak.  Az egész nap egy show műsorra hasonlított. Mivel a sulinak ma volt a 60. évfordulója, vetélkedő volt az osztályok között. Minden évfolyamból két osztályt választottak. A 10.- ből mi,  azaz a D-sek és az A -sok küzdöttek az alsóbb és felsőbb osztályokkal. Még ezzel nem is volt gond. Hanem akkor lett a nagy gond, amikor az ofi bejelentette, hogy a két osztályból csak négy
- azaz két D -s és két A -s - diák képviseli a vetélkedőn a két osztályt. A mi  osztályunk 'mázlimra' engem és Lint választott, míg az A Aida O' Connor -t és Nash Way -t. Lin mikor megpillantotta Aida -t felforrt az agy vize, onnantól kezdve leakart mindenkit győzni. De legjobban Aida-t.  Igen ám, de mi jelenleg agyi szinten vesztesek voltunk. Bár Aida egy kívül - belül szőke, Nash egyáltalán nem az. A felvételik közül ő volt az első tízben, míg mi vagyis hát Lin a huszadik között. Én megúsztam a 11. hellyel, Lin viszont csak a 15.hellyel. Eleinte ilyen találós kérdések voltak a suliról, meg híres tudósokról, írokról, matematikusokról meg hasonlók. Aztán földrajzi helyek. Na ebben a két körben leelőztek minket. De a következő kör a város legjobb szórakozó helyeinek címéről, nevéről (!) szólt. Itt Nash bebukott, mivel alig járt szórakozni, viszont Lina annál többet. Így behoztuk a lemaradást. A következő forduló a zene felismerés volt. Egy - egy kisebb zene részletet kapott minden csapat, és egy papírra  le kellett írni a dal előadóját és a címét. A mi dalaink Black Viel Brides - Heart of fire, Beyonce - I was Here, és Rihanna - Skin száma volt. Vagy öt percet vitáztam Linel, hogy az első és az utolsó szám azok, amiket én írtam. Eleinte nem hitte el, aztán beletörödöt, hogy mondok némi igazságot. Végül mikor kiderült, hogy az összes csapat közül a miénk az egyetlen hibátlan Lina belátta, hogy  tévedett. Volt még két forduló, ahol az egyikben rémesen szerepeltünk, a másikban meg remekeltünk. De a végeredmény azért magáért szólt, hiszen nem mi, még csak nem is az A, hanem a 12/B nyert. Mondjuk Lina nem sokáig búslakodott, mert mi lettünk a második helyezettek, az A- sok pedig a nyomunkba sem értek. Mint kiderült ők 7 vagy 8 ponttal maradtak le tőlünk. Ekkor lett csak igazán nagy show, mert Aida megvádolt minket azzal, hogy csaltunk. Linnek sem kellett több, úgy felkapta barátnőm a vizet, hogy elkezdetek ordibálni. A végén majdnem egymásnak ment a két lány. Szerencsére pont időben kaptam el Lint, Nash pedig Aida-t még a tetlegesség előtt. Persze a két lány így is, az igazgatóiban kötött ki. Lin megúszta egy szóbeli figyelmeztetéssel, Aida viszont nem. Mivel ő kezdte ezt az egész vitát, és még ezelőtt az incidens előtt már kapott egy szóbeli figyelmeztetést, így most igazgatóival gazdagodott a naplója. Na mi a tanulság mára? Ne kezdj ki Linnel, illetve a ribik is megkapják a magukét!
- Hé Liz - szólalt meg Lin mellettem sétálva.
- Tessék?
- Köszi, hogy lefogtál. Meg, hogy részt vettél, ezen a vackon. Tudom, hogy mennyire utálod az ilyen sulis szarságokat - mosolyogta, és felém fordult.
- Semmiség - mondtam és átöleltem.
- Egyébként, ma beszélsz Lukeal, ugye?
- Aham.
- Oké. Na mentem, szia! - mondta, és adott három puszit, majd lekanyarodott az ő házukig vezető útra.
- Szia! - mondtam.
Már megint egyedül sétálok hazafelé. De utálom ezt. Lin jöhetett volna a hosszabb úton is, csak gondolom azért nem jött, hogy hagyjon gondolkozni. Szerintem már megint használta, a 'különleges képességét', és a gondolataimba olvasott, vagy nem tudom mit csinált. Viszont tényleg szükségem volt egy kis magányra, hogy gondolkozzak. Útközben végig azon törtem az agyam, mit mondok majd Lukenak, mit csináljak, vajon tényleg vár rám? Ekkor kaptam egy sms -t Hemmo -tól, gyorsan ki is nyitottam az üzenetet. Nálatok várlak. Soká jössz? xxL. -tartalmazta, az üzenet. Erre én visszaírtam: Pár perc és ott vagyok :) xxL. . Miután bepötyögtem az üzenetet elraktam a zsebembe a telefonom és lábaimmal gyorsabb tempóra váltottam. Tényleg csak pár percembe került, olyan öt perc alatt hazataláltam.
- Sziasztok! - köszöntem, majd becsuktam magam után az ajtót.
Levettem a bakancsom, aztán a konyha felé vettem az irányt. Anya épp Ritának segített a háziját megoldani. Adtam nekik egy- egy puszit és egy 'Sziasztok' - kal köszöntem, hátha nem hallották az előbb elhangzott köszönésem.
- Fent vár - mosolyogta anya.
- Köszi, hogy szóltál. Jó tanulást - mondtam, azzal felmentem.
A lépcső fokait kettesével szedtem. Nem érdekelt, hogy kifáradok - e vagy sem, csak válaszokat akartam a kérdéseimre. Arra, hogy tényleg nem járnak Avrilel, hogy mit érez irántam, és ezek a kérdések, csak az ő válaszára vártak. De a válaszokon kívül látni is akartam. Mikor elmentek nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna rá. A mosolyára, a felzselézett hajára, piercingjére bohókás beszólásaira, néha idétlen vicceire, és gyönyörű tengerkék szemeire. És igen, valóban   titkon belezúgtam. Lám ezt művelte velem Luke Robert Hemmings. Annyira siettem, hogy szinte már beestem az ajtón. Lukey hirtelen rám szegezte a tekintetét. Gondolom, nem kicsit tűnhettem lököttnek, amiért csak úgy berontottam a szobaajtón. A fiú kezében a közös képünk volt, amit még a legútobbi koncerten lőttünk a backstageben.
- Szia - köszönt, majd letette a kezében lévő képet, oda ahonnan elvette.
- Szia - köszöntem én is. - Gyere üljünk le - mondtam, majd ledobtam az iskolatáskám, és az ágyra ültem. Hemmo pedig mellém.
- Liz mondanom kell valamit - kezdte és a piercingjét babrálta idegességében.
- Nekem is - feleltem.
- Oké. Kezded, vagy kezdjem? - kérdezte, és még mindig babrálta a pc-t.
- Kezd csak - mosolyogtam.
- Mi nem járunk Avrilel, és én tényleg téged szeretlek. Amit elmondtam az nem változott. Iszonyatosan szeretlek. Szerelmes vagyok beléd, és járni szeretnék veled. De te mit szerettél volna mondani?
- Többnyire ugyanezt megkérdezni, amire most válaszoltál. És én, én.. - kezdtem, de elakadt a hangom.  Majd megint elkezdtem. - Én akaratlanul is sokat gondoltam rád, még távol voltál. Nem telt el úgy nap, hogy ne jutottál volna eszembe. Talán eddig is szerettelek, csak magamnak titkoltam, de rájöttem én is szerelmes vagyok beléd és nem akarlak elveszíteni.
Luke ezt hallva abbahagyta a piercingje babrálását és nagy mosoly húzódott az arcára.
- Ez most azt jelenti, hogy te is azt érzed irántam, amit én irántad? - kérdezte fülig érő mosollyal az arcán.
- Igen. Igen, úgy fest - mosolyogtam.
Erre ő odajött, közelebb hozzám, majd megcsókolt. Olyan félénken jött oda, látszott rajta, hogy nem akar bántani sem csalódást okozni nekem. A csókja gyengéd és érzelmes volt. Egy idő után abbahagyta. Aztán magához húzott és átölelt.
- Szeretlek, és nem akarlak elveszíteni soha - mondta, és puszit lehelt a fejem búbjára. 
- Én is szeretlek, és én sem akarlak téged elveszíteni soha - mondtam halkan a mellkasába temetve az arcom.

Sziasztok Drágáim!

Ne haragudjatok, hogy ilyen későn hoztam az új részt. :/ Tudjátok nyaralni voltam, mostanában pedig kisebb gubancok vannak körülöttem és a gépem körül..:c Szóval itt a 19. rész. Jut eszembe, hogy tetszik az új design? Nekem nagyon tetszik, Lana R. műve köszönöm neki! <3  Illetve barátnőmtől Brynn Hastingstől kapott a blog egy új könyvborítót, ami hasonlít az If i stay könyv borítójához. Nekem nagyon tetszik, nem tudom nektek mi a véleményetek, de kérlek titeket, hogy a trailer és könyv borító menübe lessetek be, majd mondjátok el a véleményeteket. Akár a designről, könyv borítóról és a részről.  Továbbá köszönöm az 56 feliratkozott rendszeres olvasót, és a majd 49 000 oldal megtekintést! :) Imádlak titeket! <3 Jut eszembe lenne itt még nektek valami! Elkezdtem írni egy nyári sztorit, szerelem nyaralás, Sopron, barátok, buli ,viták értitek semmi ff a címe, Emlékszem, Sopronban. Ha esetleg érdekel kukkantsatok be, az első rész már fent van. :)
További szép napot kíván és legyetek rosszak!! Élvezzétek ki a nyár utolsó napjait!

  

     
    

Egy kis piszkozat féleség

Hello Darling! :3

Hoztam egy kis irományt nektek bár már rég eltűntem és nem hoztam fejezetet több mint 1 hónapja volt pofám ide jönni.. :c Nos az eltűnésemre nincs magyarázat sem semmi mentség. Talán egy : a lustaság, ja és az hogy élvezem a nyarat. Igen, de (!) a blog nem szünetel, nem is ér véget csak kedvem szerint teszem fel a részeket. Már tervezem, hogy hozok minnél előbb mert ez így tényleg nem állapot, hogy van 54 (Aztaa *-* :O Köszönöm köszönöm nektek *--* Csodásak vagytok! Imádla titeket <3!) feliratkozom és 44,597 megtekintésem:) Köszönöm mindötöknek :33 Illetve nagyon sajnálom az eltűnésem :(

A blog nemrég nyert egy design blogon (x) helyezést. Legjobb fanfiction és Legszebb Design kategóriában. A legjobb fanfic -re a  3. helyet érte el a blog a design-ben 2.helyet. :)

Szóval bár elvagyok veszve kicsit ide-oda még azért élek ( :')  ) és hozok friss (húsit ) t :3

Illetve BOLDOG 19. SZÜLINAPOT LUKE!! <33 Ezúton is kívánok Lukenak sok boldog szülinapot, még ha azt se tudja,hogy írnak róla egy ilyen blogot és talán a létezésemről és a blogéről se tud, és meg se kapja a köszöntést. De akkor is imádunk szeretünk <3 Maradj továbbra is ilyen cuki, helyes és bolondos és tehetséges :33 

Illetve egy kis ízelítő nektek a 19. Amnesia - ból:

"Csörög a telefonom jelezve, hogy hívásom van. De ki az? Hol a telefonom?! A francba ne már, hogy elhagytam!! Nem akarok úgy járni, mint múltkor. Elhagytam még régebben turnézás közben és egész idő alatt azt a nyamvadt telót kerestük szerte a városban. Á bingó! Az ágyam alatt volt. De hogy került oda? "

Hamarosan találkozunk! Addig is jó nyarat nektek! :* <3 

Ölel és puszil mindenkit:

Cat L. Loud

Figyelem, a dög visszatért, avagy helyzetjelentés kissebb gubancok :)

Sziasztok bogyókáim! <3

Visszatértem. Gondoltam küldök egy kis élet jelet. Igen még élek.. Egy ideje eltűntem, ennek oka a design blogos rendelések, a tanulás és kiesebb ihlet hiány volt. De most fordult a kocka, vannak ötleteim a blogot/ történetet nézve. :) És kérdésem is van felétek.:) Megint csak ;)

Szóval az első évad pár rész múlva a végéhez közelít, ami a 21. rész után lesz. (ezt a titkot elárultam hahii, de többet nem :P <3) És azt szeretném kérdezni, már így előre, legyen 2.évad és ha igen hány részesre gondoltok? :)) 

A közvélemény kutatásnál dönthettek, melyik a szimpatikusabb válasz, illetve ha egyéb kérdésetek van várom őket örömmel:) A rész is hamarosan fent lesz remélhetőleg jövőhét hétvégén, ha gép közelbe kerülök. Ne haragudjatok.. :S

Türelmeteket, és válaszaitokat köszönöm <3 Illetve az 51 feliratkozót (*o*) és a 41,267 oldalmegjelenítést! <3

Sokat jelent ez nekem <3 

Ölel, puszil titeket:

xxCat

Eighteen

18.

'Az élet valahogy, mindig jól időzít. Ha nem tudod, mit mondj talál egy okot, hogy ne most mond el mit is érzel. Majd megvárja a holnapot!'

-Elizabeth Van Hellsing 

Elizabeth Van Hellsing

Délután hat óra. Mégis mi a francot keresek én itt Linnel?! Az oké, hogy ő Mikeyt várja, de én? Ja úgy volt, hogy Luke miatt jöttem, de mi van akkor, ha majd átnéz rajtam? Ha már nem érdeklem? Mit mondok majd neki, miért jöttem? Ki elé? Útközben kitaláltam, ha minden veszni látszik azt mondom neki, hogy a fiúk elé jöttem, és nem elé. Viszont azt nem gondoltam ki mit mondok majd, ha előhozza ezt a 'mi', azaz ő és én dolgot. Előhozná ezt témának? Egyáltalán beszélünk ma még rólunk? Hiszen ki tudja hány órát utaztak. Biztos már nagyon fáradtak. Jaj Liz mindig a szavak embere voltál, de most mit fogsz neki mondani? - tettem fel a költői kérdést magamban.

- Tájékoztatjuk önöket, hogy a Miami - Sydney repülő fél órát késik - mondták be a hangos bemondóba.

Remek legalább lesz időm elgondolkozni, mit is mondjak, hogyan. Egyáltalán mondjak neki valamit? 

- Áldja meg őket.. -káromkodta Lin - Ilyenkor tudnék felrobbanni. Te nem?

- De én is - füllentettem. - Gyere üljünk le! 

Megfogtam barátnőm kezét és egy közeli kisebb padig húztam. Majd leültünk és azon gondolkoztunk mivel töltsük el azt a fél órát, hamár Lin nem akart elmenni sehova. Gyorsan eltelt az idő. Hiába a beszélgetéseknek, zene küldözgetéseknek. 

- Liz fordulj hátra lassan - suttogta a fülembe Lina.

Hátrafordultam, és megláttam Luke -ot. Ő jött előre a többiek, pedig követték. Éreztem ahogy a szívem egyre hevesebben dobog. A torkomban pedig gombóc keletkezett. Mi van ha az a lány meg ő?
- Mikey -futott Lin szerelméhez.
- Szia szerelmem - lehelt csókot Mikey Lin ajkaira.
Én is odamentem a fiúkhoz üdvözölni őket.
- Sziasztok - mondtam és egyenként baráti puszit adtam nekik. Lukeot hagytam utoljára. A puszi után megöleltem. Meglepődtem, mivel olyan  szorosan megölelt , mintha  soha  nem akarna elengedni. Na most akkor mi van?
- Oké, gyerünk haza - mondta Ash és Cal egyszerre.
- A kisbusz kint vár - felelte Mikey.
- Ha nem baj én és Liz taxival mennénk - szólalt meg Lukey.
- Oké. Van mit megbeszélnetek! - veregette meg Mikey Luke vállát, aztán barátian kacsintott. A fiúk gyorsan elmentek, de mi még várhattunk a taxira.
- Nem értem, hol késik már?  -kérdeztem halkan.
- A nő azt mondta 10-20 perc.
- Az jó - mondtam ironikusan. Sosem szerettem várni. Most meg még az is idegesít, hogy nem tudom mit mond. Egyáltalán mond majd valamit? Én mondjam előbb? Basszus még a szöveget is elfelejtettem, amit időközben kigondoltam. Se baj nem színházban vagyunk. Luke pedig mellettem áll a reptér kijáratánál.
- Figyelj Liz.. - kezdte. - Nem lehetne, hogy holnap beszéljünk meg mindent? Kipihenten?
- De lehetne - mosolyogtam. Látva a kis gödröcskéket az arcán tudtam, hogy eléggé fáradt.
Megjött az autó. Mi beültünk. Egy ideig nem szóltunk egymáshoz. Majd Luke megtörte a csendet azzal, hogy elmondta hova vigyen minket a taxi. Előbb az ő címüket adta meg, tekintettel arra, hogy az ő házuk közelebb van a miénktől. Aztán az enyémet.
- Figyelj Liz! Holnap átmegyek hozzátok, vagy a suli elé. Jó? Vagy hogy legyen? - kérdezte.
- Suli után gyere át. Vagyis ha végeztem. Nyugodtan gyere! Fent a szobámban is megvárhatsz.
Te jó Isten! Mit mondtam, fent a szobámban?! Ez nagyon félreérthető. Pedig nem akarom, hogy félre értse. Én nem egy kalandot akarok vele. Nem szeretem a kalandokat, mindig is a komoly kapcsolatok híve voltam. Most pedig megakarom végre beszélni mi van kettőnk közt. Ha pedig ő is így érez, akkor kapcsolatot szeretnék.
- Itt is vagyunk - szólalt meg a sofőr.
- Mennyivel tartozom? - kérdezte.
A sofőr az én utamat is beleszámolta - én hiába tiltakoztam Lukenak, hogy nem kell -, elmondta az összeget, Luke pedig fizetett.
- Szia! Holnap majd beszélünk - megölelt, és a mai nap utoljára beszippanthattam férfias illatát. Olyan jó volt.
- Akkor holnap - mosolyogtam.
Becsukta maga után a kocsi ajtót. A csomagtartóból kivette a csomagjait és bement a házba. Azt láttam amint int egyet, de utána indultunk is a megadott címre. Azaz 'haza'.
- Nagyon szereti önt - mondta a sofőr.
- Úgy gondolja?
- Látszik a szemén. És ön? Ön szereti? Jaj ne haragudjon, hogy így kíváncsiskodom.
- Semmi baj - mosolyogtam. - Ami engem illet én is szeretem őt. Nagyon is.
A sofőr elhallgatott és az út többi részét csönd uralta. Időközben kaptam egy -egy  sms-t. Az egyik Lintől , a másik Luketól jött. Megnyitottam Linét. Az állt benne: Hívj fel! :) :* xx L. . Majd ha hazaértem, akkor felhívom. Megnéztem a másik üzit, ami Luketól jött. De volt ezen kívül egy régebben küldött üzenete is. Amiben ez állt: Nem vagyunk együtt Avrilel. Barátok vagyunk csak, és ez az igazság. Én mást szeretek. Az a személy pedig más.. xxL.
Te béna Liz! Hogy nem vetted észre?! Amit végig a szolgáltató sms-nek néztem az Luke-é volt. De béna vagyok!
Akkor holnap nálatok megvárlak. Jó éjt! xxL. - írta Luke. Milyen aranyos már. Iszonyatosan félek mi lesz a holnap délutánból. Remélem jól sikerül. Miközben agyaltam hazaértünk. Kipattantam a kocsiból, de előtte kiböktem egy Köszönöm az utat! mondatot. Hazaértem végre. Rita rögtön megölelt, majd felnézett rám:
- Mi volt?
- Semmi. Álmos volt, így majd csak holnap beszélünk - adtam választ, a kérdésére.
- Liz gyere vacsizni - invitált anya a konyhába.
Én jó és éhes gyerek módjára mentem be, majd megvacsiztam.
- Felmentem. Még fel kell hívnom Lint is. Köszönöm a vacsit - mondtam, miután végeztem és elindultam fel. Becsuktam magam után az ajtót és felhívtam Linát.
- Szia! Mi baj? - szóltam bele a telóba.
- Szia ( húzta el az a -t) . Mi van összejöttetek?
- Nem. Még nem.
- Hogy-hogy?
- Fáradt volt. Meg én is. És kipihenten akarja ezt megbeszélni.
- Ja hát ebben igaza van.
- Ja de most lépek, mert még a fizika sincs kész, nem is fürödtem. Szia!
- Szia! Jóét!
- Neked is!
Letettem, majd elővettem a fizika cuccom, plusz egy számológépet. Tudtam, hogyha előbb elmegyek fürödni , akkor nem lesz kész holnapra a házi. Mivel meleg vizes fürdő után hamarabb elalszik az ember. Nekem meg nem kéne elaludnom, tekintve a számolási házikra. Megcsináltam a házi felét, sőt több mint felét. Talán picivel több, mint felét. Aztán fogtam a pizsamámat, berohantam a fürdőbe. Letusoltam, bepakoltam holnapra, és már aludtam is.

Luke Hemmings

Nem tudom, ki hogy van vele, de engem ez a repülőút nagyon kifárasztott. Pedig úgy voltam ezzel, hogy ma lesz erőm ahhoz, hogy elmondjam Liznek mit érzek iránta. Azt is , hogy nem járunk Av -el , hogy őt szeretem, és mennyire hülye vagyok azért mert nem mondtam el neki előbb ezt az egészet. Az érzéseimet. 

- Kisfiam! Jó újra itthon látni -ölelt meg anya.

- Téged is, vagyis titeket is! - öleltem meg.

- Mesélj, hogy vagy?

- Milyen volt a turné szaros? - kérdezte Ben.

- Jaj anya jól vagyok. Mindent elmondok, csak előbb érjünk be.

Bementünk lecuccoltam, aztán leültem a kanapéra melléjük. Mindent elmeséltem. A sok poént, helyet, milyenek voltak az emberek. Mindent, de mindent. Illetve, majdnem mindent. Azt nem, hogy belezúgtam Lizbe.

- Iszonyatosan jó volt, csak már hiányoztatok - mondtam, aminek az lett a következménye, hogy családi ölelés lett.

- Te is nekünk - mondták. Elmentünk vacsizni, lefürödtem, aztán lementem a nappaliba. Kicsit beszélgetni apáékkal. Levágottam apa mellé a kanapéra. Elkezdtük nézni az x-faktort. Meg kell mondjam jók voltak. Időközben még írtam Liznek egy sms-t, mikor még lecuccoltam. Ez állt benne: Akkor holnap nálatok megvárlak. Jóét! xxL. Vicces látni a tvben szereplő énekeseket, vagyis annak készülőket kifestve, zombinak öltözve. 

- Na jó Luke! Kisfiam én megyek lefeküdni. Te maradsz? - fordult felém apa.

- Igen még egy kicsit.

- Rendben. Jó éjt!

- Neked is!

Apa elment aludni, így már egyedül én maradtam fent. Egy ideig némán bámultam a tévében menő filmet. Ami a Péntek 13 volt. Aztán mikor már meguntam felmentem. A telóm csöngeni kezdett, amint felértem. Gyorsan kerestem, hisz' anyáék már aludtak. Felvettem.

- Mikey mi bajod este 11-kor? - kérdeztem.

- Miért nem mondtad el neki?

- Fáradt voltam hozzá és még most is az vagyok.

- De holnap elmondod neki?

- Ja. Suli után átmegyek hozzá.

- Délelőtt mit csinálsz majd?

- Tanulok.

- Utána?

- Passz. Miért kéne valamit csinálnom? 

- Próbálni kellene. Ha ráérsz.

- Liz hetedikbe végez Linnel azaz 14:10 - kor.

- Te meddig tanulsz?

- Egy-két órát kellene.

- Akkor mindegy. Megyek szia!

- Szia!

Letettem. Mentem volna aludni, de valahogy nem ment az álom a szememre. Elkezdtem zenét hallgatni. Minnél lassúbb szám volt, annál jobb. Talán az ötödik vagy hatodik, hanem a tizedik szám után aludtam el. De itt nem ez volt a lényeg, inkább az , hogy végre alszom.

Helyzetek:)

Sziasztok Drágáim!

Hát mostanában nem igen voltam "Aktív". Ennek több oka is volt, de ebbe nem mennék bele. Gondoltam írok, hogy ez a hülye (én) még élek, lelégzem és az Amnesia nincs még befejezve. :) Szünetkor azaz 04.04.-én hozom nektek a kövi részt :/ Igen ilyen soká.:/ De sajnos még le sincs gépelve és nekünk 1-től van szünet. Annyi idő meg nekem kell, hogy bepötyögjem nektek :)
Remélem megértetek addig is köszi a megértest!

Puszil és ölel titeket:

xxCat

Sosem volt igaz.. illetve verseny!

Hola mindenki! ❤

Nos nemrégiben kik..rt keveset jelentkeztem. Ennek okai is vannak.. Nos az idő hiány. Nyitottam egy blogot, ami számomra nagyon fontos, mivel igaz történeten alapul.. Illetve hát az Amnesia részek is elég hosszabbakra sikerültek. Ami nektek jó, nekem kevésbe, mivel a suli és a tanulás mellett nehezen megy. :) Ha minden jól megy a jövőhéten vagy utána héten tudom hozni a 18.-at. Addig is lessetek be ide is, és hagyjatok nyomot magatok után bogyókáim, mert érdekel ti szerintetek milyen lesz: Sosem volt igaz.. Illetve egy másik blogon ahol tevékenykedem verseny folyik, a paparazzi design blogon. Ha valakinek kedve támad a legszebb design, fejléc, legjobb trailer/prológus illetve író kategóriában itt jelentkezhet!

Sajnálom, hogy nem hoztam részt! Renélem azért bekukkantotok a Sosem volt igaz..-ra is vagy épp jelentkeztek a verszenyre. :)
Addig is puszil és ölel titeket:
Cat L. Loud

Seventeen

17.

Luke Hemmings

*Visszaemlékezés*

- Szereted? - kérdezte komoly arccal Mikey.
- Igen, nagyon.
- Akkor tegyél érte! Nem lesz könnyű, de ha megse próbálod akkor már elvesztetted!
Bólogatni kezdtem. Mike igazat mondott.
- Ennyit akartál csak mondani? Vagy mást is?
- Hmm.. Nem. Azt hiszem csak ennyit.
- Akkor gyerünk vissza.
Visszasétáltunk. Ahogy El paso sötét utcáit róttuk, mindig figyeltünk a hátunk mögé, nehogy megtámadjanak minket. Ilyenkor este szerintem minden emberben benne van a félsz. Nehogy elkapják, megtámadják esetleg kifosszák, vagy (ha lány) megerőszakolják. Tíz perces séta után visszaértünk. Becsuktuk magunk után az ajtót, de nem köszöntünk. Láttuk, hogy a többiek alszanak. Bár nem csodálom, hogy aludtak, hiszen több, mint 6 órát és 11 percet hanem többet autókáztunk ide. Mindketten előkerestünk egy - egy törölközőt, meg valami pizsamát. Igyekeztünk nem zajt kelteni, vagy legalábbis kicsit.
- Tusolsz te előbb, vagy menjek? - kérdezte Mikey.
- Menj én addig keresek valami kaját vacsira.
- Oké.
Ő a fürdő felé tartott, én pedig feláltat a tv elől, és a konyha felé igyekeztem. Megnéztem, hogy a többiek hagytak - e valamit a vacsiból. De semmit. Mikor a kukára pillantottam láttam, hogy rendeltek kaját. Kedves tőlük, hogy gondoltak ránk éhezőkre. Kinyítottam a hütőajtót. A hütő furcsamód tele volt, az általunk hozott ételekkel. Kivettem egy bontatlan csomag virslit. Kerestem egy fazekat, engettem bele meleg vizet majd felraktam a gázra a már fazékban lévő virsliket. Időközben Mike végzett, így átvette az én feladatom, én meg mentem fürödni.
- Figyelj rá! És el ne baszd, mert ha elcseszed téged eszlek meg! - csaptam a vállára barátian és bementem fürödni.  Igyekeztem sietősre venni a formát, nehogy Mikey megegye az összes kaját. De valahogy, sehogy nem sikerült kiszállnom a zuhany fülkéből. Olyan jó volt a meleg vizes zuhany. Olyan megnyugtató.
- Hé Luke, siess mer nem hagyok neked kaját! - nyitott rám Mikey.
A törölközőt magamra bugyoláltam és dühösen elhúztam a zuhany függönyt.
- Muszáj berontani mikor fürdök?! - kérdeztem.
- B-o-o-cs-i-i.
- Na húzz ki. Sietek! Ne kajáld fel a vacsim!
- Igenis kapitány! - ment ki az ajtón.
Gyorsan megtörölköztem, felöltöztem és mentem kajálni. Mikey a konyhaasztalon hagyta a többi virslit. Én vettem belőle annyit amennyi nekem elég volt és raktam mellé ketchupot. Aztán   Mike mellé telepedtem tv-t nézni. Éppen a Family Guys ment. Csendben a tv-t nézve kajáltunk. Majd mikor végeztünk a kajával és a "műsornak" is vége volt elmosogatunk és mentünk aludni.

October 5, Miami, FL : 

Alig hiszem el. Végre az utolsó koncert a 'turnéból'. Nemsokára elmondhatom Liznek az igazat, és remélem most már ő is elmondja mit érez. Istenem már megint izgulok a fellépés előtt. Pedig nem kéne. Eddig elütöttük mindennel az időt. "Csinálták" a hajunkat, kiválasztottuk mit vegyünk fel, meg bohóckodtunk a színfalak mögött. De ez az utolsó 20 perc, valami kín szenvedés.

- Lukey izgulsz? - kérdezte Av.

- Ki én? - kérdeztem és közben tovább babráltam a piercingem.

- Tudtommal te vagy az egyetlen Lukey a csapatban - nevette. - Igen téged kérdeztelek.

- Ja, igen kicsit izgulok. De miért kérdezed?

- Csak mert megint babrálod - mutatott az ajkához, célozva a piercingemre.

- Ne is foglalkozz vele, mindig ezt csinálja, ha ideges - felelte helyettem Ash.

- De nem értem mire fel ideges. Úgyse csesz el semmit.. - kezdte Mikey.

- Ha meg mégis improvizálunk - fejezte be Cal.

- Ez is igaz - helyeselte a hozzászólást Avril.

Egyből lenyugodtunk, vagyis én biztos. A koncert előtti 20 percet végig beszéltük. Egyszer csak megszólalt full komolyan Av:

- Fiúk idő van!

Mi a színfalat és Avrilt hátra hagyva előre futottunk a színpadhoz. Ott mindenki elhelyezkedett, megkereste a helyét és hangszerét.

- Hé mindenki! Mi vagyunk az 5 Seconds Of Summer - kezdte Cal. 

- Kezdhetjük? - tettem fel a kérdést.

Hallottuk, hogy azt kiabálják  "Igen, igen", de azért sumákoltunk.

- Te Cal hallottad mit mondanak? Én nem.

- Én sem.

- Akkor még egyszer kérdezem. Kezdhetjük? - kiabálva kérdeztem.

Mindenki aki ott volt kiabálta egyszerre, hogy "Igen", és akkor elkezdtük, Elkezdtünk énekelni. Az első az Amnesia, majd a Voodoo Doll, Out of my limit. 

- Segítetek nekünk? Énekeltek velünk? - kérdeztük Mikeyval.

"Don't stop doin' what you're doin

Every time you move to the beat

It gets harder for me

And you know it, know it, know it " - énekeltük együtt a közönségünkkel.

- Oké! Fantasztikusak vagytok - kezdtem. - A következő dalt szeretném küldeni egy fontos személynek és persze nektek. Ez a dal ami az EP-ről a kedvencem. A Beside You.

" Kettőnk darabjai ragyognak

A város fényei alatt

Miközben mi beleolvadunk az éjszakába.."

Miután elénekeltük kicsit pihentem, vettem egy mély lélegzetet majd helyettem megszólalt Cal. Mivel én még ittam.

- Jó! Most következik az utolsó dal. A "búcsú dal". Long way home. Hagy szóljon - üvöltötte az utolsó mondatot. Hihetetlen volt, hogy ennyi fam  van jelen a koncerten, és hogy üvöltözték: "Vissza,vissza". De nem lehetett. Az idő már elmúlt, az óra lejárt. Őszintén mondom jól éreztem magam. Aranyos volt, hogy velünk együtt énekeltek, sikítoztak. A koncert végeztével visszaindultunk a szállóra. Ott valamennyire összepakoltunk, majd lefeküdtünk aludni, mert időközben este lett.  

Halott és elmúlt, ami történt megtörtént

Te voltál minden amivé válok

Elengedem amiben egyszer hittem

Szóval viszlát gyötrelem.

Elizabeth Van Hellsing

Azt gondoltam jó barátnője voltam Cednek. De nem. Pocsék voltam. Még a temetésére sem mentem el. Nem tudtam. Nem volt erőm, sem idegzetem végig nézni ezt az egész szertartást. Életemben egy temetésen sem voltam, így azt sem tudtam mit kell tenni, hova kell állni. Semmit nem tudtam. De nem mentem el. Mikor eltemették, még fel sem fogtam, hogy halott. Minden reggel kérdezgettem anyát, hogy "hol van Ced ?" . Sosem kaptam rá választ. Míg egy idő után rá nem jöttem magamtól. Fent van a mennyben. Azért most úgy gondoltam megkérem anyát vigyen ki a temetőbe, hagy búcsúzzak el tőle.

- Egész biztos, hogy ezt akarod? - kérdezte anya a kocsi ajtónak neki dőlve.

- Ezt akarom - bólogattam igen legesen.

Anya megkerülte a kocsi elejét, és velem szemben állt. Megfogta a két kezem és megkérdezte:

- Veled menjek? - kérdezte aggódva.

- Nem kell. De ha felhívlak értem jössz? - kérdeztem sumák arcot vágva - Nincs kedvem buszozni vasárnap - érveltem.
- Szerintem nincs is busz - mosolyogta anya, majd megsimította a hajam - Szeretlek! Majd hívj fel!
- Oké.
Puszit adott nekem és én is neki. Majd elhajtott. Ezután ott álltam, hülyén a kezemben egy szál rózsával. Nem tudtam hol van Cedric sírja, így keresgetni kezdtem. Úgy tizenöt vagy húsz sírkő után megtaláltam az övét. Ahhoz képest egész hamar megtaláltam azt a sírt. Amikor megláttam mi van a sírra írva, elsírtam magam. Nem érdekelt, hogy mennyire kenődik el a sminkem. Amint megláttam a síron az 1995-2014 sírtam. Egy ideig ott álltam, majd magam sem tudom mit remélve elkezdtem hozzá -vagyis a sírjához- beszélni. Igen, mint egy hibbant.
- Nem is tudom mit kéne mondanom - kezdtem. - Ha ott fent hallasz akkor tudnod kell, hogy szeretlek - böktem ki magamból - De van egy fiú. Luke.. Nagyon szeretem. És most nem tudom mit tegyek.. Bár itt lennél..
A rózsát bele tettem a sír oldalán lévő vázába és egy helyben álltam. Végig gondoltam az összes dolgot, amit én és Cedric leműveltünk. A közös viták, játékos beszólások, moziba járás, ott alvás, futás, minden. Emlékszem olyan hülyeségen is összekaptunk, hogy milyen színű a szemem vagy az övé. De olyan is volt, hogy az épp aktuális körömlakkomnak, vagyis köröm színemre nem jött rá. Ilyenkor fél órákat oktattam, hogy az nem tengerkék, hanem királykék. Ő viszont mindig azt mondta a királykékre, hogy tengerkék. Még ha agyonütöttem volna -amit sosem tettem meg- akkor is azt állította volna. Biztos vagyok benne, hogyha most is velem  lenne  ezzel  kergetne az őrületbe. Sokszor idegelt fel ezzel. Arra is emlékszem milyen jóban volt a húgommal. Ha Rita ment hozzá játszani, mindig nyert a kishúgom. Ha ők ketten játszottak tőlük zengett a ház. Van egy játék a 'Ki ette meg a csoki tortát?' vagyis inkább az eltűnt csoki torta rejtélye, és mindig  azzal játszottak. Cednek  két hetébe  került, hogy megtanítsa Ritát játszani vele. Sikert is aratott! A húgom és ő mindig legyőztek ebben a fránya játékban. Mióta ő nincs, a játék a polcon porosodik. Arra is emlékszem milyen jóízűeket nevettek amikor csikizőseket játszottak. Egyszer Ri majdnem leesett az ágyról annyira csikizte Ced, de szerencsére épp időben megfogta a húgom kezét és visszahúzta az ágyamra. A csókjainkra is emlékszem. Mindig odajött és azt mondta 'Szeretlek!', majd romantikusan megcsókolt. És mikor abbahagyta azt vártam mikor kapom tőle a következőt. Sosem erőltetett rám semmit. Ha nem akartam elmenni valahova, akkor nem mentünk. Ha nem akartam valamit, akkor nem csináltuk az adott dolgot. Nem volt rámenős, inkább  türelmes alak volt.
- Bárhogy is döntök, kérlek szépen ne haragudj rám. Állj mellettem. Szeretlek! - mondtam és megfordultam aztán elsétáltam a bejárat felé. Majd felhívtam anyut, aki értem jött.
- Sikerült elbúcsúznod tőle? - kérdezte anya közben figyelve az utat.
- Nem látszik? - mosolyogtam a lesírt sminkemre mutatva.
- De. Ami azt illeti egyedi és figyelem felkeltő lett - mosolyogta.
- Meghiszem azt - adtam igazat neki.
Hazaérve megköszöntem anyának az utat, ebédeltünk majd beültem a laptopom elé. Végig néztem a facebook-ot, twittert. Megpillantottam egy twettet Luke írta:  Szeretem, de vajon Ő szeret? Miért szúrtam el ezt az egészet? Ezt rám vagy arra a szöszire érti? Máris összevesztek volna? Vagy tényleg nincsenek együtt? De akkor kire, kinek írta ezt? Ahj miért fúrja az oldalam ennyire a kíváncsiság?! Ha így folytatom még a végén hamar megöregszem. Ne már.. Tudnom kell! Mázli, hogy holnap jönnek.
- Hé Liz! Játszunk? - lépett be Ri az ajtón, kezében egy dobozzal.
- Most? - hajtottam le a laptopom és komoly arcot vágtam. Olyan poker face-et.
- Igen. Létszi - könyörgött nekem.
- Mit szeretnél játszani?
- Ezt - mutatatta, vagyis nyomta az arcomba a "Ki ette meg a csoki tortát?" dobozkát. Felnevettem.
- Nem adod fel.. - mosolyogtam még mindig. - Legyen. Gyere!
Leültünk az ágyra. Ahol időközben csináltam helyet, az ágynemű huzatot rendbe téve, a pizsamámat pedig bedobtam a saját fürdőmbe. Elhelyeztük a játék táblát. Összekevertük az időpontokat és az italok kis karikáit. Amikre a bábukat és a tárgyakat tettük. Izgalmas játék ez.
- Oké, végeztél? - kérdezte Rita.
- Aham - haraptam rá az épp kint logó nyelvemre, gyengéden - Pillanat. Kész is!
- Akkor a tettes Hófehér asszony volt, almalét ivott hozzá és.. - kezdte.
- Ötkor te.. - kezdtem neki az időpontnak.
- Nem igaz, mert egykor ette meg! - vágott a szavamba.
- A fenébe! Elegem van! Ezzel a játékkal többet nem játszok. Én mi dig veszítek!
- Jaj Liz - jött oda hozzám és megölelt. - Nekem mindig győztes maradsz!
- Az helyesen úgy lenne, hogy a te szemedben én mindig győztes maradok. De aranyos vagy. Szeretlek! - adtam neki egy puszit.
- Én is téged.
- Pakoljunk össze. Gyere - húztam fel.
- Oké.
Elkezdtünk összepakolni a játék különböző kellékeit, amikor megszólalt a telefonom.
- Bocsi ezt most fel kell vennem - kiáltottam Rinek és az éjjeli szekrényemhez szaladtam. Azt hallottam, amint azt mondja ' Ne már!', majd felvettem.
- Liz, Liz, úr isten, úr isten!! - kiáltott egy lány a vonal másik végéről.
- Mi baj van Lin?
- Holnap jönnek!
- Kik? Luke-ék?
- Igen, igen!
- Jaj de jó! És mikor?
- Olyan este, vagyis délután hat, hét fele.
- Az jó. Kimegyünk eléjük?
- Aham. Na de most megyek. Szia!
- Szia! - kinyomtam a telót, és olyan boldog mosoly került az arcomra, mint még soha.



Sziasztok husiik!
Nos az utóbbi időben nagyon eltűntem. Erre nincs olyan mentség ami tudnék mondani, max az idő.. Minden összejött. Egy kis változás lenne, mégpedig a részeket nem hetente, hanem 2 hetentenhoznám. Azaz a következő rész, március 1- én jön. Ne haragudjatok de ez most így sikerült :( Viszont ami nagyon feldobott, hogy a blognak már 40 feliratkozója van és 27,744 oldal megtekintés! ( *0*) Te jó ég én ezt el sem akartam hinni! :') Nagyon szépen köszönöm a kommenteket az elsző részhez illetve, hogy olvastok!❤
Remélem ehhez a részhez is lesz pár komment. :)
Puszil és ölel titeket:
XxCat ❤