Figyelem, a dög visszatért, avagy helyzetjelentés kissebb gubancok :)

Sziasztok bogyókáim! <3

Visszatértem. Gondoltam küldök egy kis élet jelet. Igen még élek.. Egy ideje eltűntem, ennek oka a design blogos rendelések, a tanulás és kiesebb ihlet hiány volt. De most fordult a kocka, vannak ötleteim a blogot/ történetet nézve. :) És kérdésem is van felétek.:) Megint csak ;)

Szóval az első évad pár rész múlva a végéhez közelít, ami a 21. rész után lesz. (ezt a titkot elárultam hahii, de többet nem :P <3) És azt szeretném kérdezni, már így előre, legyen 2.évad és ha igen hány részesre gondoltok? :)) 

A közvélemény kutatásnál dönthettek, melyik a szimpatikusabb válasz, illetve ha egyéb kérdésetek van várom őket örömmel:) A rész is hamarosan fent lesz remélhetőleg jövőhét hétvégén, ha gép közelbe kerülök. Ne haragudjatok.. :S

Türelmeteket, és válaszaitokat köszönöm <3 Illetve az 51 feliratkozót (*o*) és a 41,267 oldalmegjelenítést! <3

Sokat jelent ez nekem <3 

Ölel, puszil titeket:

xxCat

Eighteen

18.

'Az élet valahogy, mindig jól időzít. Ha nem tudod, mit mondj talál egy okot, hogy ne most mond el mit is érzel. Majd megvárja a holnapot!'

-Elizabeth Van Hellsing 

Elizabeth Van Hellsing

Délután hat óra. Mégis mi a francot keresek én itt Linnel?! Az oké, hogy ő Mikeyt várja, de én? Ja úgy volt, hogy Luke miatt jöttem, de mi van akkor, ha majd átnéz rajtam? Ha már nem érdeklem? Mit mondok majd neki, miért jöttem? Ki elé? Útközben kitaláltam, ha minden veszni látszik azt mondom neki, hogy a fiúk elé jöttem, és nem elé. Viszont azt nem gondoltam ki mit mondok majd, ha előhozza ezt a 'mi', azaz ő és én dolgot. Előhozná ezt témának? Egyáltalán beszélünk ma még rólunk? Hiszen ki tudja hány órát utaztak. Biztos már nagyon fáradtak. Jaj Liz mindig a szavak embere voltál, de most mit fogsz neki mondani? - tettem fel a költői kérdést magamban.

- Tájékoztatjuk önöket, hogy a Miami - Sydney repülő fél órát késik - mondták be a hangos bemondóba.

Remek legalább lesz időm elgondolkozni, mit is mondjak, hogyan. Egyáltalán mondjak neki valamit? 

- Áldja meg őket.. -káromkodta Lin - Ilyenkor tudnék felrobbanni. Te nem?

- De én is - füllentettem. - Gyere üljünk le! 

Megfogtam barátnőm kezét és egy közeli kisebb padig húztam. Majd leültünk és azon gondolkoztunk mivel töltsük el azt a fél órát, hamár Lin nem akart elmenni sehova. Gyorsan eltelt az idő. Hiába a beszélgetéseknek, zene küldözgetéseknek. 

- Liz fordulj hátra lassan - suttogta a fülembe Lina.

Hátrafordultam, és megláttam Luke -ot. Ő jött előre a többiek, pedig követték. Éreztem ahogy a szívem egyre hevesebben dobog. A torkomban pedig gombóc keletkezett. Mi van ha az a lány meg ő?
- Mikey -futott Lin szerelméhez.
- Szia szerelmem - lehelt csókot Mikey Lin ajkaira.
Én is odamentem a fiúkhoz üdvözölni őket.
- Sziasztok - mondtam és egyenként baráti puszit adtam nekik. Lukeot hagytam utoljára. A puszi után megöleltem. Meglepődtem, mivel olyan  szorosan megölelt , mintha  soha  nem akarna elengedni. Na most akkor mi van?
- Oké, gyerünk haza - mondta Ash és Cal egyszerre.
- A kisbusz kint vár - felelte Mikey.
- Ha nem baj én és Liz taxival mennénk - szólalt meg Lukey.
- Oké. Van mit megbeszélnetek! - veregette meg Mikey Luke vállát, aztán barátian kacsintott. A fiúk gyorsan elmentek, de mi még várhattunk a taxira.
- Nem értem, hol késik már?  -kérdeztem halkan.
- A nő azt mondta 10-20 perc.
- Az jó - mondtam ironikusan. Sosem szerettem várni. Most meg még az is idegesít, hogy nem tudom mit mond. Egyáltalán mond majd valamit? Én mondjam előbb? Basszus még a szöveget is elfelejtettem, amit időközben kigondoltam. Se baj nem színházban vagyunk. Luke pedig mellettem áll a reptér kijáratánál.
- Figyelj Liz.. - kezdte. - Nem lehetne, hogy holnap beszéljünk meg mindent? Kipihenten?
- De lehetne - mosolyogtam. Látva a kis gödröcskéket az arcán tudtam, hogy eléggé fáradt.
Megjött az autó. Mi beültünk. Egy ideig nem szóltunk egymáshoz. Majd Luke megtörte a csendet azzal, hogy elmondta hova vigyen minket a taxi. Előbb az ő címüket adta meg, tekintettel arra, hogy az ő házuk közelebb van a miénktől. Aztán az enyémet.
- Figyelj Liz! Holnap átmegyek hozzátok, vagy a suli elé. Jó? Vagy hogy legyen? - kérdezte.
- Suli után gyere át. Vagyis ha végeztem. Nyugodtan gyere! Fent a szobámban is megvárhatsz.
Te jó Isten! Mit mondtam, fent a szobámban?! Ez nagyon félreérthető. Pedig nem akarom, hogy félre értse. Én nem egy kalandot akarok vele. Nem szeretem a kalandokat, mindig is a komoly kapcsolatok híve voltam. Most pedig megakarom végre beszélni mi van kettőnk közt. Ha pedig ő is így érez, akkor kapcsolatot szeretnék.
- Itt is vagyunk - szólalt meg a sofőr.
- Mennyivel tartozom? - kérdezte.
A sofőr az én utamat is beleszámolta - én hiába tiltakoztam Lukenak, hogy nem kell -, elmondta az összeget, Luke pedig fizetett.
- Szia! Holnap majd beszélünk - megölelt, és a mai nap utoljára beszippanthattam férfias illatát. Olyan jó volt.
- Akkor holnap - mosolyogtam.
Becsukta maga után a kocsi ajtót. A csomagtartóból kivette a csomagjait és bement a házba. Azt láttam amint int egyet, de utána indultunk is a megadott címre. Azaz 'haza'.
- Nagyon szereti önt - mondta a sofőr.
- Úgy gondolja?
- Látszik a szemén. És ön? Ön szereti? Jaj ne haragudjon, hogy így kíváncsiskodom.
- Semmi baj - mosolyogtam. - Ami engem illet én is szeretem őt. Nagyon is.
A sofőr elhallgatott és az út többi részét csönd uralta. Időközben kaptam egy -egy  sms-t. Az egyik Lintől , a másik Luketól jött. Megnyitottam Linét. Az állt benne: Hívj fel! :) :* xx L. . Majd ha hazaértem, akkor felhívom. Megnéztem a másik üzit, ami Luketól jött. De volt ezen kívül egy régebben küldött üzenete is. Amiben ez állt: Nem vagyunk együtt Avrilel. Barátok vagyunk csak, és ez az igazság. Én mást szeretek. Az a személy pedig más.. xxL.
Te béna Liz! Hogy nem vetted észre?! Amit végig a szolgáltató sms-nek néztem az Luke-é volt. De béna vagyok!
Akkor holnap nálatok megvárlak. Jó éjt! xxL. - írta Luke. Milyen aranyos már. Iszonyatosan félek mi lesz a holnap délutánból. Remélem jól sikerül. Miközben agyaltam hazaértünk. Kipattantam a kocsiból, de előtte kiböktem egy Köszönöm az utat! mondatot. Hazaértem végre. Rita rögtön megölelt, majd felnézett rám:
- Mi volt?
- Semmi. Álmos volt, így majd csak holnap beszélünk - adtam választ, a kérdésére.
- Liz gyere vacsizni - invitált anya a konyhába.
Én jó és éhes gyerek módjára mentem be, majd megvacsiztam.
- Felmentem. Még fel kell hívnom Lint is. Köszönöm a vacsit - mondtam, miután végeztem és elindultam fel. Becsuktam magam után az ajtót és felhívtam Linát.
- Szia! Mi baj? - szóltam bele a telóba.
- Szia ( húzta el az a -t) . Mi van összejöttetek?
- Nem. Még nem.
- Hogy-hogy?
- Fáradt volt. Meg én is. És kipihenten akarja ezt megbeszélni.
- Ja hát ebben igaza van.
- Ja de most lépek, mert még a fizika sincs kész, nem is fürödtem. Szia!
- Szia! Jóét!
- Neked is!
Letettem, majd elővettem a fizika cuccom, plusz egy számológépet. Tudtam, hogyha előbb elmegyek fürödni , akkor nem lesz kész holnapra a házi. Mivel meleg vizes fürdő után hamarabb elalszik az ember. Nekem meg nem kéne elaludnom, tekintve a számolási házikra. Megcsináltam a házi felét, sőt több mint felét. Talán picivel több, mint felét. Aztán fogtam a pizsamámat, berohantam a fürdőbe. Letusoltam, bepakoltam holnapra, és már aludtam is.

Luke Hemmings

Nem tudom, ki hogy van vele, de engem ez a repülőút nagyon kifárasztott. Pedig úgy voltam ezzel, hogy ma lesz erőm ahhoz, hogy elmondjam Liznek mit érzek iránta. Azt is , hogy nem járunk Av -el , hogy őt szeretem, és mennyire hülye vagyok azért mert nem mondtam el neki előbb ezt az egészet. Az érzéseimet. 

- Kisfiam! Jó újra itthon látni -ölelt meg anya.

- Téged is, vagyis titeket is! - öleltem meg.

- Mesélj, hogy vagy?

- Milyen volt a turné szaros? - kérdezte Ben.

- Jaj anya jól vagyok. Mindent elmondok, csak előbb érjünk be.

Bementünk lecuccoltam, aztán leültem a kanapéra melléjük. Mindent elmeséltem. A sok poént, helyet, milyenek voltak az emberek. Mindent, de mindent. Illetve, majdnem mindent. Azt nem, hogy belezúgtam Lizbe.

- Iszonyatosan jó volt, csak már hiányoztatok - mondtam, aminek az lett a következménye, hogy családi ölelés lett.

- Te is nekünk - mondták. Elmentünk vacsizni, lefürödtem, aztán lementem a nappaliba. Kicsit beszélgetni apáékkal. Levágottam apa mellé a kanapéra. Elkezdtük nézni az x-faktort. Meg kell mondjam jók voltak. Időközben még írtam Liznek egy sms-t, mikor még lecuccoltam. Ez állt benne: Akkor holnap nálatok megvárlak. Jóét! xxL. Vicces látni a tvben szereplő énekeseket, vagyis annak készülőket kifestve, zombinak öltözve. 

- Na jó Luke! Kisfiam én megyek lefeküdni. Te maradsz? - fordult felém apa.

- Igen még egy kicsit.

- Rendben. Jó éjt!

- Neked is!

Apa elment aludni, így már egyedül én maradtam fent. Egy ideig némán bámultam a tévében menő filmet. Ami a Péntek 13 volt. Aztán mikor már meguntam felmentem. A telóm csöngeni kezdett, amint felértem. Gyorsan kerestem, hisz' anyáék már aludtak. Felvettem.

- Mikey mi bajod este 11-kor? - kérdeztem.

- Miért nem mondtad el neki?

- Fáradt voltam hozzá és még most is az vagyok.

- De holnap elmondod neki?

- Ja. Suli után átmegyek hozzá.

- Délelőtt mit csinálsz majd?

- Tanulok.

- Utána?

- Passz. Miért kéne valamit csinálnom? 

- Próbálni kellene. Ha ráérsz.

- Liz hetedikbe végez Linnel azaz 14:10 - kor.

- Te meddig tanulsz?

- Egy-két órát kellene.

- Akkor mindegy. Megyek szia!

- Szia!

Letettem. Mentem volna aludni, de valahogy nem ment az álom a szememre. Elkezdtem zenét hallgatni. Minnél lassúbb szám volt, annál jobb. Talán az ötödik vagy hatodik, hanem a tizedik szám után aludtam el. De itt nem ez volt a lényeg, inkább az , hogy végre alszom.

Helyzetek:)

Sziasztok Drágáim!

Hát mostanában nem igen voltam "Aktív". Ennek több oka is volt, de ebbe nem mennék bele. Gondoltam írok, hogy ez a hülye (én) még élek, lelégzem és az Amnesia nincs még befejezve. :) Szünetkor azaz 04.04.-én hozom nektek a kövi részt :/ Igen ilyen soká.:/ De sajnos még le sincs gépelve és nekünk 1-től van szünet. Annyi idő meg nekem kell, hogy bepötyögjem nektek :)
Remélem megértetek addig is köszi a megértest!

Puszil és ölel titeket:

xxCat

Sosem volt igaz.. illetve verseny!

Hola mindenki! ❤

Nos nemrégiben kik..rt keveset jelentkeztem. Ennek okai is vannak.. Nos az idő hiány. Nyitottam egy blogot, ami számomra nagyon fontos, mivel igaz történeten alapul.. Illetve hát az Amnesia részek is elég hosszabbakra sikerültek. Ami nektek jó, nekem kevésbe, mivel a suli és a tanulás mellett nehezen megy. :) Ha minden jól megy a jövőhéten vagy utána héten tudom hozni a 18.-at. Addig is lessetek be ide is, és hagyjatok nyomot magatok után bogyókáim, mert érdekel ti szerintetek milyen lesz: Sosem volt igaz.. Illetve egy másik blogon ahol tevékenykedem verseny folyik, a paparazzi design blogon. Ha valakinek kedve támad a legszebb design, fejléc, legjobb trailer/prológus illetve író kategóriában itt jelentkezhet!

Sajnálom, hogy nem hoztam részt! Renélem azért bekukkantotok a Sosem volt igaz..-ra is vagy épp jelentkeztek a verszenyre. :)
Addig is puszil és ölel titeket:
Cat L. Loud

Seventeen

17.

Luke Hemmings

*Visszaemlékezés*

- Szereted? - kérdezte komoly arccal Mikey.
- Igen, nagyon.
- Akkor tegyél érte! Nem lesz könnyű, de ha megse próbálod akkor már elvesztetted!
Bólogatni kezdtem. Mike igazat mondott.
- Ennyit akartál csak mondani? Vagy mást is?
- Hmm.. Nem. Azt hiszem csak ennyit.
- Akkor gyerünk vissza.
Visszasétáltunk. Ahogy El paso sötét utcáit róttuk, mindig figyeltünk a hátunk mögé, nehogy megtámadjanak minket. Ilyenkor este szerintem minden emberben benne van a félsz. Nehogy elkapják, megtámadják esetleg kifosszák, vagy (ha lány) megerőszakolják. Tíz perces séta után visszaértünk. Becsuktuk magunk után az ajtót, de nem köszöntünk. Láttuk, hogy a többiek alszanak. Bár nem csodálom, hogy aludtak, hiszen több, mint 6 órát és 11 percet hanem többet autókáztunk ide. Mindketten előkerestünk egy - egy törölközőt, meg valami pizsamát. Igyekeztünk nem zajt kelteni, vagy legalábbis kicsit.
- Tusolsz te előbb, vagy menjek? - kérdezte Mikey.
- Menj én addig keresek valami kaját vacsira.
- Oké.
Ő a fürdő felé tartott, én pedig feláltat a tv elől, és a konyha felé igyekeztem. Megnéztem, hogy a többiek hagytak - e valamit a vacsiból. De semmit. Mikor a kukára pillantottam láttam, hogy rendeltek kaját. Kedves tőlük, hogy gondoltak ránk éhezőkre. Kinyítottam a hütőajtót. A hütő furcsamód tele volt, az általunk hozott ételekkel. Kivettem egy bontatlan csomag virslit. Kerestem egy fazekat, engettem bele meleg vizet majd felraktam a gázra a már fazékban lévő virsliket. Időközben Mike végzett, így átvette az én feladatom, én meg mentem fürödni.
- Figyelj rá! És el ne baszd, mert ha elcseszed téged eszlek meg! - csaptam a vállára barátian és bementem fürödni.  Igyekeztem sietősre venni a formát, nehogy Mikey megegye az összes kaját. De valahogy, sehogy nem sikerült kiszállnom a zuhany fülkéből. Olyan jó volt a meleg vizes zuhany. Olyan megnyugtató.
- Hé Luke, siess mer nem hagyok neked kaját! - nyitott rám Mikey.
A törölközőt magamra bugyoláltam és dühösen elhúztam a zuhany függönyt.
- Muszáj berontani mikor fürdök?! - kérdeztem.
- B-o-o-cs-i-i.
- Na húzz ki. Sietek! Ne kajáld fel a vacsim!
- Igenis kapitány! - ment ki az ajtón.
Gyorsan megtörölköztem, felöltöztem és mentem kajálni. Mikey a konyhaasztalon hagyta a többi virslit. Én vettem belőle annyit amennyi nekem elég volt és raktam mellé ketchupot. Aztán   Mike mellé telepedtem tv-t nézni. Éppen a Family Guys ment. Csendben a tv-t nézve kajáltunk. Majd mikor végeztünk a kajával és a "műsornak" is vége volt elmosogatunk és mentünk aludni.

October 5, Miami, FL : 

Alig hiszem el. Végre az utolsó koncert a 'turnéból'. Nemsokára elmondhatom Liznek az igazat, és remélem most már ő is elmondja mit érez. Istenem már megint izgulok a fellépés előtt. Pedig nem kéne. Eddig elütöttük mindennel az időt. "Csinálták" a hajunkat, kiválasztottuk mit vegyünk fel, meg bohóckodtunk a színfalak mögött. De ez az utolsó 20 perc, valami kín szenvedés.

- Lukey izgulsz? - kérdezte Av.

- Ki én? - kérdeztem és közben tovább babráltam a piercingem.

- Tudtommal te vagy az egyetlen Lukey a csapatban - nevette. - Igen téged kérdeztelek.

- Ja, igen kicsit izgulok. De miért kérdezed?

- Csak mert megint babrálod - mutatott az ajkához, célozva a piercingemre.

- Ne is foglalkozz vele, mindig ezt csinálja, ha ideges - felelte helyettem Ash.

- De nem értem mire fel ideges. Úgyse csesz el semmit.. - kezdte Mikey.

- Ha meg mégis improvizálunk - fejezte be Cal.

- Ez is igaz - helyeselte a hozzászólást Avril.

Egyből lenyugodtunk, vagyis én biztos. A koncert előtti 20 percet végig beszéltük. Egyszer csak megszólalt full komolyan Av:

- Fiúk idő van!

Mi a színfalat és Avrilt hátra hagyva előre futottunk a színpadhoz. Ott mindenki elhelyezkedett, megkereste a helyét és hangszerét.

- Hé mindenki! Mi vagyunk az 5 Seconds Of Summer - kezdte Cal. 

- Kezdhetjük? - tettem fel a kérdést.

Hallottuk, hogy azt kiabálják  "Igen, igen", de azért sumákoltunk.

- Te Cal hallottad mit mondanak? Én nem.

- Én sem.

- Akkor még egyszer kérdezem. Kezdhetjük? - kiabálva kérdeztem.

Mindenki aki ott volt kiabálta egyszerre, hogy "Igen", és akkor elkezdtük, Elkezdtünk énekelni. Az első az Amnesia, majd a Voodoo Doll, Out of my limit. 

- Segítetek nekünk? Énekeltek velünk? - kérdeztük Mikeyval.

"Don't stop doin' what you're doin

Every time you move to the beat

It gets harder for me

And you know it, know it, know it " - énekeltük együtt a közönségünkkel.

- Oké! Fantasztikusak vagytok - kezdtem. - A következő dalt szeretném küldeni egy fontos személynek és persze nektek. Ez a dal ami az EP-ről a kedvencem. A Beside You.

" Kettőnk darabjai ragyognak

A város fényei alatt

Miközben mi beleolvadunk az éjszakába.."

Miután elénekeltük kicsit pihentem, vettem egy mély lélegzetet majd helyettem megszólalt Cal. Mivel én még ittam.

- Jó! Most következik az utolsó dal. A "búcsú dal". Long way home. Hagy szóljon - üvöltötte az utolsó mondatot. Hihetetlen volt, hogy ennyi fam  van jelen a koncerten, és hogy üvöltözték: "Vissza,vissza". De nem lehetett. Az idő már elmúlt, az óra lejárt. Őszintén mondom jól éreztem magam. Aranyos volt, hogy velünk együtt énekeltek, sikítoztak. A koncert végeztével visszaindultunk a szállóra. Ott valamennyire összepakoltunk, majd lefeküdtünk aludni, mert időközben este lett.  

Halott és elmúlt, ami történt megtörtént

Te voltál minden amivé válok

Elengedem amiben egyszer hittem

Szóval viszlát gyötrelem.

Elizabeth Van Hellsing

Azt gondoltam jó barátnője voltam Cednek. De nem. Pocsék voltam. Még a temetésére sem mentem el. Nem tudtam. Nem volt erőm, sem idegzetem végig nézni ezt az egész szertartást. Életemben egy temetésen sem voltam, így azt sem tudtam mit kell tenni, hova kell állni. Semmit nem tudtam. De nem mentem el. Mikor eltemették, még fel sem fogtam, hogy halott. Minden reggel kérdezgettem anyát, hogy "hol van Ced ?" . Sosem kaptam rá választ. Míg egy idő után rá nem jöttem magamtól. Fent van a mennyben. Azért most úgy gondoltam megkérem anyát vigyen ki a temetőbe, hagy búcsúzzak el tőle.

- Egész biztos, hogy ezt akarod? - kérdezte anya a kocsi ajtónak neki dőlve.

- Ezt akarom - bólogattam igen legesen.

Anya megkerülte a kocsi elejét, és velem szemben állt. Megfogta a két kezem és megkérdezte:

- Veled menjek? - kérdezte aggódva.

- Nem kell. De ha felhívlak értem jössz? - kérdeztem sumák arcot vágva - Nincs kedvem buszozni vasárnap - érveltem.
- Szerintem nincs is busz - mosolyogta anya, majd megsimította a hajam - Szeretlek! Majd hívj fel!
- Oké.
Puszit adott nekem és én is neki. Majd elhajtott. Ezután ott álltam, hülyén a kezemben egy szál rózsával. Nem tudtam hol van Cedric sírja, így keresgetni kezdtem. Úgy tizenöt vagy húsz sírkő után megtaláltam az övét. Ahhoz képest egész hamar megtaláltam azt a sírt. Amikor megláttam mi van a sírra írva, elsírtam magam. Nem érdekelt, hogy mennyire kenődik el a sminkem. Amint megláttam a síron az 1995-2014 sírtam. Egy ideig ott álltam, majd magam sem tudom mit remélve elkezdtem hozzá -vagyis a sírjához- beszélni. Igen, mint egy hibbant.
- Nem is tudom mit kéne mondanom - kezdtem. - Ha ott fent hallasz akkor tudnod kell, hogy szeretlek - böktem ki magamból - De van egy fiú. Luke.. Nagyon szeretem. És most nem tudom mit tegyek.. Bár itt lennél..
A rózsát bele tettem a sír oldalán lévő vázába és egy helyben álltam. Végig gondoltam az összes dolgot, amit én és Cedric leműveltünk. A közös viták, játékos beszólások, moziba járás, ott alvás, futás, minden. Emlékszem olyan hülyeségen is összekaptunk, hogy milyen színű a szemem vagy az övé. De olyan is volt, hogy az épp aktuális körömlakkomnak, vagyis köröm színemre nem jött rá. Ilyenkor fél órákat oktattam, hogy az nem tengerkék, hanem királykék. Ő viszont mindig azt mondta a királykékre, hogy tengerkék. Még ha agyonütöttem volna -amit sosem tettem meg- akkor is azt állította volna. Biztos vagyok benne, hogyha most is velem  lenne  ezzel  kergetne az őrületbe. Sokszor idegelt fel ezzel. Arra is emlékszem milyen jóban volt a húgommal. Ha Rita ment hozzá játszani, mindig nyert a kishúgom. Ha ők ketten játszottak tőlük zengett a ház. Van egy játék a 'Ki ette meg a csoki tortát?' vagyis inkább az eltűnt csoki torta rejtélye, és mindig  azzal játszottak. Cednek  két hetébe  került, hogy megtanítsa Ritát játszani vele. Sikert is aratott! A húgom és ő mindig legyőztek ebben a fránya játékban. Mióta ő nincs, a játék a polcon porosodik. Arra is emlékszem milyen jóízűeket nevettek amikor csikizőseket játszottak. Egyszer Ri majdnem leesett az ágyról annyira csikizte Ced, de szerencsére épp időben megfogta a húgom kezét és visszahúzta az ágyamra. A csókjainkra is emlékszem. Mindig odajött és azt mondta 'Szeretlek!', majd romantikusan megcsókolt. És mikor abbahagyta azt vártam mikor kapom tőle a következőt. Sosem erőltetett rám semmit. Ha nem akartam elmenni valahova, akkor nem mentünk. Ha nem akartam valamit, akkor nem csináltuk az adott dolgot. Nem volt rámenős, inkább  türelmes alak volt.
- Bárhogy is döntök, kérlek szépen ne haragudj rám. Állj mellettem. Szeretlek! - mondtam és megfordultam aztán elsétáltam a bejárat felé. Majd felhívtam anyut, aki értem jött.
- Sikerült elbúcsúznod tőle? - kérdezte anya közben figyelve az utat.
- Nem látszik? - mosolyogtam a lesírt sminkemre mutatva.
- De. Ami azt illeti egyedi és figyelem felkeltő lett - mosolyogta.
- Meghiszem azt - adtam igazat neki.
Hazaérve megköszöntem anyának az utat, ebédeltünk majd beültem a laptopom elé. Végig néztem a facebook-ot, twittert. Megpillantottam egy twettet Luke írta:  Szeretem, de vajon Ő szeret? Miért szúrtam el ezt az egészet? Ezt rám vagy arra a szöszire érti? Máris összevesztek volna? Vagy tényleg nincsenek együtt? De akkor kire, kinek írta ezt? Ahj miért fúrja az oldalam ennyire a kíváncsiság?! Ha így folytatom még a végén hamar megöregszem. Ne már.. Tudnom kell! Mázli, hogy holnap jönnek.
- Hé Liz! Játszunk? - lépett be Ri az ajtón, kezében egy dobozzal.
- Most? - hajtottam le a laptopom és komoly arcot vágtam. Olyan poker face-et.
- Igen. Létszi - könyörgött nekem.
- Mit szeretnél játszani?
- Ezt - mutatatta, vagyis nyomta az arcomba a "Ki ette meg a csoki tortát?" dobozkát. Felnevettem.
- Nem adod fel.. - mosolyogtam még mindig. - Legyen. Gyere!
Leültünk az ágyra. Ahol időközben csináltam helyet, az ágynemű huzatot rendbe téve, a pizsamámat pedig bedobtam a saját fürdőmbe. Elhelyeztük a játék táblát. Összekevertük az időpontokat és az italok kis karikáit. Amikre a bábukat és a tárgyakat tettük. Izgalmas játék ez.
- Oké, végeztél? - kérdezte Rita.
- Aham - haraptam rá az épp kint logó nyelvemre, gyengéden - Pillanat. Kész is!
- Akkor a tettes Hófehér asszony volt, almalét ivott hozzá és.. - kezdte.
- Ötkor te.. - kezdtem neki az időpontnak.
- Nem igaz, mert egykor ette meg! - vágott a szavamba.
- A fenébe! Elegem van! Ezzel a játékkal többet nem játszok. Én mi dig veszítek!
- Jaj Liz - jött oda hozzám és megölelt. - Nekem mindig győztes maradsz!
- Az helyesen úgy lenne, hogy a te szemedben én mindig győztes maradok. De aranyos vagy. Szeretlek! - adtam neki egy puszit.
- Én is téged.
- Pakoljunk össze. Gyere - húztam fel.
- Oké.
Elkezdtünk összepakolni a játék különböző kellékeit, amikor megszólalt a telefonom.
- Bocsi ezt most fel kell vennem - kiáltottam Rinek és az éjjeli szekrényemhez szaladtam. Azt hallottam, amint azt mondja ' Ne már!', majd felvettem.
- Liz, Liz, úr isten, úr isten!! - kiáltott egy lány a vonal másik végéről.
- Mi baj van Lin?
- Holnap jönnek!
- Kik? Luke-ék?
- Igen, igen!
- Jaj de jó! És mikor?
- Olyan este, vagyis délután hat, hét fele.
- Az jó. Kimegyünk eléjük?
- Aham. Na de most megyek. Szia!
- Szia! - kinyomtam a telót, és olyan boldog mosoly került az arcomra, mint még soha.



Sziasztok husiik!
Nos az utóbbi időben nagyon eltűntem. Erre nincs olyan mentség ami tudnék mondani, max az idő.. Minden összejött. Egy kis változás lenne, mégpedig a részeket nem hetente, hanem 2 hetentenhoznám. Azaz a következő rész, március 1- én jön. Ne haragudjatok de ez most így sikerült :( Viszont ami nagyon feldobott, hogy a blognak már 40 feliratkozója van és 27,744 oldal megtekintés! ( *0*) Te jó ég én ezt el sem akartam hinni! :') Nagyon szépen köszönöm a kommenteket az elsző részhez illetve, hogy olvastok!❤
Remélem ehhez a részhez is lesz pár komment. :)
Puszil és ölel titeket:
XxCat ❤

Sixteen

16.

A legjobb barátod leszek
És te leszel a Valentinem /szerelmem
Igen, foghatod a kezem, ha akarod
Mert én is szeretném fogni a tiédet..♥

[Zene]

Elizabeth Van Hellsing:

*Visszaemlékezés*

- Rita ezt miért kapom? - kérdeztem, miközben egyre csak a kisméretű rajzlapot néztem amin egy szőke hajú colos emberke vagy nem is tudom mi, inkább pálcika ember  és egy lány volt. Illetve kettejük közt egy szív. Egyre másra csak ezt a két boldog mosolygós alakot és a köztük lévő szívet néztem. Vajon kiket rajzolt ide Rita?
- Mert beteg vagy! - mondta az ágyam szélén ülve, majd megölelt. - Nézd csak! Az ott te vagy.. - mutatott rá a lány alakra, aztán a fiúra. - Az pedig Luke.
Ledermedtem. Még Rita is sejti az érzéseimet, csak én titkolom a saját elmémtől. Hát igaz lenne a mondás, miszerint a saját elméd áldozata vagy? Lehet benne valami. Különben Hitler, miért lett olyan amilyen és miért vetett véget az életének, akkor amikor az "uralma" megszünt. Na jó hagyjuk a törit, hisz' nem erősségem.
- Liz talán nem tetszik? Rajzoljak másikat? - kérdezgette tőlem kétségbeesetten a húgom.
- Nem butus. Nagyon szép lett, köszönöm. Csak tudod Luke más lánnyal jár.
- Hát szerezd vissza tőle!
- Félek nem menne.
- Amit meg se próbálsz az nem sikerül. De amit megpróbálsz az sikerülhet. Ezt a tanító néni mondta - mosolyogta.
Miközben Rita befejezte a mosolyogva elmondott mondatát, én elgondolkoztam. A húgom nem is mond hülyeséget. Sőt! Igaza van. Aki küzd veszíthet, de aki nem küzd máris veszített.Rita elment, mert időközben hívta anya a földszintről. Így hát egyedül maradtam. Még mindig a kis rajzot néztem. Másnak ijesztő lett volna, vagy horrorisztikus , de most magam voltam. Csak én és a gondolataim és az érzéseim. Így hát gondolkoztam. Nem műveltem olyat, mint rég. A vagdosás meg a cigi a múlt. Meg kell erősödnöm. Igen, ezt kell tennem! És ha nem is kapom meg Lukeot, biztos lesz valaki aki megért, megszeret. Ha meg nem Lin biztos vigasztal majd.Mint ahogy azt már fél órája tette facebookon. "Ne siránkozz! Ő Luke! Ilyen hülye, de meglásd lesz még így se. Ő fogja kérni, hogy járj vele."  


Péntek 19.-e. Öt hónap és itt a szülinapom. Már alig várom. Míg más utálja, ha akár csak egy évvel is idősebnek nézik, vagy lesz én nem. Imádom, mikor 1-2 évvel idősebnek néznek a koromnál, de ha fiatalabbnak.. Azt utálom. Egyszer régen, talán 4-5 éve egy táborban volt ilyen. Az egyik táborlakó azt hitte kilenc vagyok, hol ott tizenegy voltam. Az illető nevetett és azt mondta "Ne haragudj! Egyébként tiszta jó, hogy fiatalabbnak tűnsz a korodnál!" . Ő meg mosolyogva elment, míg én csak lestem. Nagyon jó. A kislányos vonásaim és dolgaim miatt hiszik azt, hogy könnyű átverni, és törékeny vagyok. Persze ez mind igaz, de teszek azért, hogy ez ne így legyen.
- Jó reggelt Liz - köszönt be reggel anya.
- Neked is!
Anya épp  készült kimenni az ajtón, mikor én megszólaltam:
- Anyu! Beszélgetünk?
- Ha szeretnél - mosolyogta.
- Szeretnék.                                                                                                  
Leült az ágyam szélére, én előszedtem egy cd-t az éjjeli szekrényem fiókjából. A cd-n  rajta volt egy közös, régi kedvencünk Fergie. Az Big Girls Don't Cry száma szólt, amit 2007-ben  alkotott. Imádtam. Ez volt az első olyan dal, amire Ced és én együtt táncoltunk egy buliban. Vagyis ami nem a leglassúbb, hanem olyan jó szám volt. Meg kell mondanom a szám mellett a klip is jó lett.
- Anya szeretem..
- Liz kicsim tudom..
- Ez volt az első dal.. - kezdtem.
- Milyen dal? - érdeklődött meglepetten anya.
- Amire én és Ced együtt táncoltunk egy buliban.
- Ó kicsim!
Anya megölelt. Ekkor pedig elsírtam magam.
- Elvesztettem és most még Luke-ot is?! Úgy hogy, olyan hülye voltam.. Mert nem mondtam el neki, hogy én is szeretem.
Édesanyám csak hallgatott és a hátamat simogatta még én keservesen sírva a vállába temettem az arcom. - Olyan hülye voltam.. Miért nem mondtam el neki?! Miért nem vallottam be magamnak?!
- Sírj csak kincsem! Sírj az jót tesz! - mondta anya.
Igaza volt.Hiszen tudta a múltban megtett dolgaimat. Hiszen ő akart elvinni pszichológushoz. Nem nézett a vagdosás, a cigi, vagy épp az antiszocialistaságom miatt dilinek. Pusztán tudta: belül összetörtem. Az a lány aki voltam darabokká hullt. Majd jött Lin azzal a jegyekkel, és a boldogságával. Aztán Luke a barátságával. És egyszerre megváltoztam. Már nem vagyok a régi Liz aki Cedric-kel volt, de már az antiszocialista sem. Már egész más vagyok. Luke és Lin hoztak rendbe, de ha úgy vesszük Luke még össze is törhet. Ha így folytatjuk..
 - Jól van aludj csak.. - mondta egy hang és utoljára megsimította az arcomat. Majd csukódott az ajtó, gondolom kiment, Megfordultam, és elaludtam. Nem álmodtam semmit, csak aludtam. Nyugtató nélkül. Nem úgy, mint este. Egyszer csak recsenni kezdett az ajtó. Valaki bejött. Kinyitottam a szemem.
- Lin?
- Szia drága - nyomott egy puszit az arcomra.
- Mesélj valamit - kezdtem hirtelen felkelni.
- Lassan kelj fel. Nem kell sietni! Nyugi.
- Oké. Szóval mesélsz?
- Persze, de mit?
- A suliról, a turnéjukról és.. - összecsuklott a hangom, a torkomban pedig gombóc keletkezett - Lukeról!
- Az utolsóról is? - kérdezte, hiszen nem akarta azt, hogy rosszabbul legyek Luke miatt.
- Igen.
Lin elmesélte, hogy kémián Ellievel kísérleteztek. Azt is, hogy amit összekutyultak felrobbant és a hajuk égnek állt. Én persze még a két lány arckifejezését is elképzeltem. Amikor összeöntik a löttyöket, majd mikor felrobban. Vicces lehetett. Elmesélte, hogy a turné jól zajlik, és hogy Luke -Mikey elmondása szerint. szingli. Vagyis nincs együtt Avrilel. Én nem tudom. Beszélni akarok vele. Annyira jó lenne hallani a hangját, felpofozni majd szorosan megölelni. Miért nem lehet itt? A francba..
- Lin én szeretem..
 - Tessék? - kérdezte tátott szájjal és kikerekedett szemekkel.
- Szerelmes vagyok belé!
- Mi Lukeba?!
- Igen!
Azt hiszem Lin abban a pillanatban sokkot kapott. Nem szólt egy szót sem. Tátott szájjal, kikerekedett szemekkel ült az ágyam szélén. Csodáltam, hogy legalább lélegezni nem felejtett el. Vagy talán mégis?

[Zene]

Luke Hemmings        

Az eső egyre csak szemerkélt. Mi pedig az ablakból bámultuk a tájat. Az utat. "Szeretem, de vajon Ő szeret? Miért szúrtam el ezt az egészet?" - írtam ki tweeter-re. Úgysem volt más elfoglaltságom. Mindannyian szörnyen lusták és unottak voltunk. Talán az idő hatott így ránk és a hangulatunkra. Vagy hogy Ash, Cal és Avril nem talált már újabb beszélgetési témát, Mikeynak elfáradtak az ujjpercei a sok sms - től, nekem meg persze alapból rossz kedvem volt. Miközben feltűnően unatkoztunk, az én telefonom zenelejátszója számot váltott. A már jól ismert szám : Pink - F**kin' Perfect.
- A francba! - ordítottam fel, és kivettem a fülest a fülemből. Mondanom sem kell, mindenki én rám figyelt.
- Mi baj Luke? - kérdezte mindenki egyszerre.
- Ez a rohadt szám, Liz, minden.. - kezdtem.- Miért nem lehetünk végre otthon?!
Ciki vagy sem, de elkezdtem sírni és a mellettem ülő Ash (!!)  vállába temettem az arcom, aki paskolgatni kezdte a hátam.
- Jó haver! Nyugi! Majd kibékültök - próbált vigasztalni Mike és Cal. Kiket az elöl ülők is helyeseltek meg persze Ash és Avril is.
- Ja könnyen beszélsz! Ti sosem vitatkoztatok, sőt ami a legfontosabb ti már EGYÜTT vagytok!! - üvöltöttem.
- Hé Luke nyugi  - mondta Av.
- Nem nincs nyugi! És semmi nincs rendben!
- Fiúk befejeznétek végre a vitát?! Elég ebből!
- Rendben. Bocsánat.
Erre a mondatra senki nem mondott semmit. Szégyeltem magam. Elkezdtem velük kiabálni, vitatkozni mikor nem érdemlik meg. Rajtuk töltöttem ki a mérgem, hol ott ők nem is  tehetnek erről.
- Luke ha ez téged vigasztal ma én is összekaptam Linnel.. - mesélte Mikey.
- Mi? Jól hallottam?
- Igen. Egy rohadt ruha miatt kiakadt, vagyis mert azt mondtam neki, hogy mindenhogy szép, de akkor a legszebb, ha ruha nélkül van előttem.
Ezen a mondaton mindenki nevetett, még Av is.
- Ezért képesek voltatok összeveszni? - kérdezte Cal.
Mikey bólogatott.
- Pedig milyen igazad van! - helyeselte Clifford mondatát Ash.
- Kösz. Vagyis várjunk csak! Te láttad már meztelenül a csajomat?! - akadt ki Mikey.
- Nem, dehogy. Nyugi haver! El ne verj már!
Mindenki elkezdett nevetni Mikey hülyeségén, amit Ashel leművelt.Komolyan mondom ezeknél nincs hülyébb. Elkezdtek szócsatázni. Olyanokat bögtek a másikhoz, hogy mi szakadtunk a röhögéstől és szerintem ők is belül. Már a sírás határán voltam, a hasam fájt a sok nevetéstől, illetve az oldalam is majdnem kiesett a helyéről. Aztán egyszer csak Mikey feladta és Ashton nyert. De mint kiderült nem azért adta fel, mert nem talált frappáns visszaszólást, hanem mert Lin írt neki. Ja az első hónap a legkritikusabb. A sorsdöntő. Hát ők jól élik meg. Náluk minden happy és nem depi..
- Luke, majd beszélnünk kell - mondta.
- O-oké.
Mikor végre odaértünk El paso-ba, szállást kerestünk és becuccoltunk. Mikey megfogta a kezem és kihúzott az ajtón.
- Elmentünk sétálni, majd jövünk - ordította.
- Oké sziasztok!
- Hé Mikee! Lassíts.
- Ne nyafogj!
- Mi bajod?
- Liz és te..
- Igen?! Mondd már!
- Beszélnetek kell!
- Mi?!
- Hívd fel!
- Oké..
Felhívtam. Nem vette fel. Letettem. A múltkori smsemre sem válaszolt. Majd visszahív. Időközben visszasétáltunk a szállóra.
- Nem vette fel.. - ismételte Mikey.
- Ja
- Szereted?
- Igen, nagyon.
                                                                                                                    

Köszönet és bejelentés

Sziasztok Bogyókák!

Biztos észrevettétek, hogy a napokban nagyon eltüntem. Ne haragudjatok. :( Nem szeretnék mentegetőzni, se szabadkozni. Mégis gondoltam leírom egy kissebb bejegyzésben az okokat a történetnek.. Szóval sajnos 2 tantárgyból bukásra állok. Mindkettő év véges, és éretségi tantárgy Matek meg Magyar nyelvtan. :') Nagyon jó.. Hát a részek is betesznek nekem. Mivel minnél hosszabbat szerettem volna nektek hozni, annál nehezebb begépelni. Jelen helyzetben kétségbe vagyok esve.Nem akarlak titeket cserben hagyni, de bukni sem. Jelenleg úgy vagyok ezzel, hogy még két hét van a suliból. Nos hát úgy gondoltam, hogy ez idő alatt Szünetelni szeretnék. Ez annyit jelent ez esetben, hogy meglepetés lenne mikor jön rész. Sajna ezt tudom felhozni. Szünetben remélhetőleg hetente, ha nem sikerül a heti akkor 2 hetente lesznek részek.

De a rossz hírekre (:s) jöhetnek a jók!

31-en vagytok és 18,864 oldalmegjelenítés volt eddig a blogon. *o* Nagyon köszönöm, hogy ennyien olvastok! Ez sokat jelent nekem <3   

Love you:

xxCat