Three

Kedves Olvasó (k) !

Meghoztam a 3.részt! De előtte szeretnék köszönöm a +186 oldalmegjelenítést amivel együtt már 638-ra nőt a megjelenítések száma valamint a +2-3 feliratkozást. Köszönöm, hogy ennyien jártok itt és nyomon követitek Liz és Luke történetét. A részről nem igazán tudok mit mondani,kb. annyit hogy jó olvasást. Ha tetszett komizzatok,pipáljatok és hagyjatok magatok után nyomot. ;)
Ölel: xxCat

3.Rész - Unexpected surprise meeting.

Holding on & letting go [Zene]

*Elizabeth Van Hellsing*

Reggel mikor felkeltem semmi kedvem nem volt. A fejem fájt, ezzel jelezvén, hogy front van. Nagy nehezen kikecmeregtem az ágyból és a fürdőszobám felé vettem az írányt. A tükörhöz érve megállapítottam , hogy borzalmasan festek. A hajam tiszta kóc, az arcom pedig hasonlít egy másnaposéhoz. Na jó, mindegy úgysem terveztem mára programot. Valamennyire rendbe szedtem magam, hogy emberinek tűnjek majd lehuppantam az ágyamra. Böngészni kezdtem a facebook-on. Mindenfélét. Majd egyszer csak megszólalt a mobilom . A már jól ismert csengőhangommal, ami a Holding on & Letting go volt. Felvettem. 

-Szia Liz!- szólalt meg a vonal túl oldaláról barátnőm.

-Szia Lin! Mizus?

-Semmi. Csak azért hívlak, hogy megkérdezzem mi a helyzet arra, meg hogy lenne-e kedved kijönni a parkba ?

Elgondolkoztam. A külsőm az előbb emberivé tettem, így kiléphetek az utcára, kedvem éppenséggel van. Szóval egyértelműen igenleges választ adtam.

- Már most menjek? - kérdeztem.

- Igen, ha tudsz.

Ezzel befejeztük a beszélgetést. Felvettem a dzsekim, zsebre dugtam a telóm és a cigim, majd útnak indultam. Útközben előkotorásztam a zsebemből a cigim, kivettem egy szálat majd rágyújtottam. Jól eső érzés futott át a testemen. Ma még csak ez volt az első szál, amit elszívtam. Mire odaértem a parkhoz már nem volt a cigi a kezemben, 5 méterrel  a park előtt szívtam el. Megálltam a nagy placc közepén, körülnéztem, de barátnőm sehol sem volt.  Leültem egy közeli padra, majd várni kezdtem. Csak vártam és vártam míg egyszer csak meg nem hallottam egy hangot.
-Szia! Leülhetek? - kérdezte a hang tulajdonosa, aki cseppet sem hasonlított a barátnőmre. Sem kinézetre, sem hangra. Szőke haja fel volt zselézve, kék szemei majdnem megvakítottak annyira kiemelte a sötét szettje a már amúgy is szép szemeit. Ránéztem, és azt láttam hogy miközben rám néz a piercingjét babrálja. Bizonyára ideges és zavarban van. Most mit mondjak neki?!
Nem mondhatom, hogy "bocsi a barátnőmet várom.", vagy "nem alkalmas az időpont" , ennyire még én sem vagyok bunkó, főleg hogy látom mennyire ideges.
-Persze, ülj csak le. - mondtam.
-Köszi. - mondta. - Vársz valakire? Úgy értem nem zavarok?
-Ühüm..ami azt illeti a barátnőmre várok. De nem nem zavarsz, szerintem nem is fog eljönni.
-Arra a lányra vársz akivel tegnap voltál a koncerten?
-Igen. Linának hívják.-mondtam.
-Ja tényleg. Tegnap még be is mutatkoztatok. - elhallgat, majd folytatja.- Te pedig Elizabeth Van Hellsing vagy. Jól emlékszem?
-Igen,jól. Elizabeth Van Hellsing  vagyok , de szólíts csak Liznek.
-Oké Liz. Én Luke Robert Hemmnigs vagyok de szólíts csak Lukenak vagy Hemmonak.
-Rendben Luke.
-Régóta ismeritek egymást?
-Hát sokkal több mint egy éve, ha jól emlékszem már az oviban is jóban voltunk.
-Akkor elég rég.
-Ami azt illeti igen.
-Jól ismeritek egymást?
-Hát úgy ahogy.-mondtam.-Mostanában kicsit megváltoztam és ő is, eltávolodtunk egymástól, majd a napokban újra beszélgetünk. Megfogadtuk, hogy nem áll semmi közénk és a barátságunk közé.
-És mi az oka ennek a változásnak?-kezdte.-Bocsáss meg hogyha tolakodó vagyok.
-Nem,nem vagy az. Elvesztettem egy személyt aki számomra fontos volt és egy ideig magányra volt szükségem.-mondtam.
Akaratlanul az órámra pillantottam és láttam, hogy lassan ebédidő lesz.
-Ne haragudj, de nekem most mennem kell.
-Elkísérhetlek egy darabig?
-Legyen.-mondtam.
Egy ideig néma csendben sétáltunk egymás mellett. Majd Luke egyszer csak megszólalt.
-Na és ki volt az akit elvesztettél?-kérdezte.
Én zavaromban elkezdtem babrálni az ujjamon lévő gyűrűt , majd rávettem magam a válasz adásra.
-A barátomat, Cedricet.
-Sajnálom, ne haragudj. Részvétem miatta.
-Köszönöm. Semmi baj, nem tudhattad.
-Megkérdezhetem hogy történt?
Én elmeséltem mindent Lukeynak. A balesetet, az utolsó beszélgetésemet Cedric-kel. Mindent kivéve a vagdosást és a Cedric sírjánál tett fogadalmam.
Őt meglepte hogy ennyire megnyíltam előtte. De nem csak ő volt ezzel így, én is meglepődtem. Jó hogy meglepődtem, hiszen ezalatt a fél év alatt egyik pszichológusnak sem nyíltam meg, mint most Lukenak. Nem tudom miért van ez, hogy annak a rengeteg agyfurkásznak ahova anyámék elcipeltek, ellen tudtam állni, nem mondtam nekik egy szót sem, most meg jön ő, Luke és hirtelen megnyílok előtte. Nem értem. miért van ez?!
Hemmo a házunkig kísért. Ott megálltunk, majd elköszöntem tőle. Ő elsétált, én pedig bementem a házba. Mikor beléptem az ajtón megláttam, hogy Rita, anya és apa már az ebédlőben ül és esznek. Levettem a cipőm és a dzsekim,köszöntem nekik, majd leültem a helyemre. Szerencsémre nekem is meg volt terítve. Amikor a steaket majszoltam, Ammie kertelés nélkül kérdezett:
-Kicsim ki ez a fiú aki haza kísért?
-Csak egy barátom.-mondtam majd tovább ettem a steakem.-De nem félre érteni!
-Oké! Örülök hogy végre barátkozol és kimozdulsz.
Mire anya elmondta ezt a mondatot, én már megettem a húst. Pár másodperc múlva megtöröltem a szám, megköszöntem az ebédet, majd felálltam az asztaltól. A szobám felé tartottam. Miközben felfelé tartottam eszembe jutott egy gondolat, miszerint Lina maga helyett Lukeot küldte, és ezzel kerítőnőt játszik. NEKEM Ő NE....Felértem, becsaptam az ajtóm. Hirtelen nagyon mérges lettem barátnőmre. De mikor felvette a telefont rögvest bocsánatot kért azért amiért nem tudott jönni, de az öccséért kellett elmennie a nagynénjükhöz. Rákérdeztem, hogy ő küldte-e Lukeot, erre ő egy értelmes nemleges választ adott, majd letettem a telót.

***

*Luke Hemmings*

Friends

   -A koncert után a backstageben-

Vége van a mai koncertnek. Végre. Már nagyon kifáradtam, de  a közönség szuper volt. Imádom az országom! Persze nem jobban a munkámnál,, a bandánál és a rajongóknál.
-Hé srácok!Azokkal a lányokkal kell beszélgetnünk?-kérdezte Mickey.
-Valószínűnek tartom.-felelte Cal.- Miért mi kifogásod van ellenük?
-Csak annyi, hogy jól néznek ki! - felelte, és ekkor az egyik lány letámadta.
Miután sikerült leszednünk a lányt Mickeról, bemutatkoztak.
Elsőnek a barátnője mutatkozott be elmondta, hogy hívják, hány éves és hova jár suliba. Nem rabolta feleslegesen az időnket. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy megállás nélkül őt nézem, pedig már nem ő mutatkozott be. Remélem nem vette észre.
-Tessék! De feleslegesen ne keresd,és engem se!- mondta az általam bámult lány barátnője és odanyújtotta a cetlit, amire leírta a lány valamint a saját számát. Megköszöntem majd elvettem, ők pedig elmentek.

-Másnap, a parkban-

Éppen sétálgattam a helyi parkban mikor megpillantottam egy padon a tegnapi lányt akivel a backstageben beszélgettünk, Elizabeth-et.
-Szia! Leülhetek? - kérdztem.
-Persze. Ülj csak le. - mondta.
Így is tettem. Bemutatkoztunk egymásnak, majd beszélgetésbe elegyedtünk. Nem vettem észre mennyire eltelt az idő, csak akkor mikor Liz szólt, hogy dél van és neki mennie kell. Felajánlottam, hogy hazakísérem és ő szerencsémre elfogadta. Útközben meglepődtem mennyire megnyílt előttem. Elmesélte, hogy a barátját  fél éve elvesztette egy autóbalesetben és hogy emiatt eltávolodott a barátaitól, de most újra akarja kezdeni az életét. Ahogy megnyílt előttem megkedveltem. Olyan mintha már barátok lennénk. Mikor odaértünk a házhoz elköszöntünk egymástól, majd visszasiettem a fiúkhoz mert próbálnunk kell.