2014. szeptember 27., szombat

Seven

Hello Darlings!


Meghoztam a 7.részt. Kicsit késve de itt van, végre. Sajnos a suli miatt lehet néha így érkezik majd..De hozni fogom.:) Cserébe kaphatnék néhány komit és pipát e bejegyzés alá? :) Építés képp jól jönne pár. :D Mellesleg köszönöm a 3835 megjelenítést és a 18 felíratkozót! Imádlak titeket! <3
I love you guys:
xxCat 


07.Rész - The necklace





*Luke Hemmings*


Este mikor hazaértem minden olyan volt, mintha  el sem mentem volna koncertezni. Anya sütötte a csirkét vacsira, apa tvt nézett, a bátyámék meg a szobáikban voltak elfoglalva a saját dolgaikkal. Amint kész volt a csirke vacsiztunk. Nagyon hiányzott anya főztje. Köztük a sült csirke. Vacsi után lefürödtem és twitteltem egy most készített képet ezzel a mondattal: " Mindenhol jó de legjobb otthon. Jó éjt mindenkinek! :) " Majd ágyba vágottam és aludni kezdtem. Olyan fáradt voltam, hogy még az sem érdekelt, hogy Jack valamivel zörög a szomszédos szobában. Reggel arra ébredtem, hogy nyílik az ajtó.
-Kisfiam, lent várnak. Felhívjam vagy lemész?
-Anya fáradt vagyok. Mondd neki, hogy jöjjön fel.
-Nem hinném, hogy szívesen jönne.
-Miért ki az?
-Liz.
-Akkor jöjjön fel.
-Te meg öltözz fel! Szólok neki. - csukta be maga után az ajtót.
Míg anya lement szólni, én felvettem egy pizsama gatyát, ami rövid volt. Kétlem, hogy Liz szeretne látni alsóban. Bár jó lenne -nevettem ezen. - Na jó vissza a valóságba Luke! -mondtam hangosan és visszabújtam az ágyba.Becsuktam a szemem és úgy tettem, mintha aludnék. Liz benyitott az ajtón, majd az ágyam felé vette az irányt. Egyszer csak azt éreztem, hogy csikizi a nyakam.
-Ne színészkedj! - mondta és tovább csikizett.
-Ne ezt ne..- nevettem.
Egyszer csak elkapott egy érzés, egy jó érzés és megfogtam Lizt és az ágyamra rántottam, aki ezzel elterült azon. Én felette figyeltem őt és majdnem találkoztak ajkaink.
-Luke ne haragudj! -mondta.
-Nem te ne! -mondtam és ülésbe helyezkedtem az ágyamon, ő is csak az ágyam szélén. Arcát kezeibe temette. Én oda mentem hozzá.
-Hé kislány! Most mit csinálsz? -kérdeztem. -Talán sírsz?
Ő elnevette magát hangomat halva.
-Neem dehogyis! -mosolyogta.
-Reméltem is! -mondtam és átkaroltam. Minek köszönhetem, hogy meglátogattál?
-Csak megszerettem volna kérdezni, hogy van-e programod mára?
-Hát délután próba van, de addig ráérek. -mosolyogtam.-Bár picit lusta vagyok.
Ezért a mondatért elkezdett csikizni, míg végül feladtam és ő nyert.
-Oké mit szeretnél csinálni? -kérdeztem.
-Hát ha  már lusta vagy..-kezdte.
-Igen? Folytasd!
-Megtaníthatnál gitározni.
Elnevettem magam.
-Azt nem egy nap alatt fogod megtanulni.
-Ki mondta, hogy egy nap alatt akarom? Megtanítasz? Kérlek!
-Oké de előtte -kezdtem a mondatot, majd felálltam és elővettem az éjjeli szekrényem fiókjából a nyakláncot amit neki vettem. -Előtte ezt fogadd el.
-Ezt nem lehet.
-Miért? Neked vettem direkt ajándékba. Amolyan baráti ajándék. - füllentettem. -Kérlek!
-Tényleg?
-Tényleg.
-A barátnőd nem lesz féltékeny?
Ezen egy jót nevettem, szegény Liz pedig nem értette miért. 
-Nem. Mivel nincs.
A háta mögé másztam és felraktam a nyakába a láncot. Erős késztetést éreztem arra, hogy megpusziljam a nyakát, de vissza fogtam magam. Ezzel el szúrhatok mindent, hagynom kell, hogy tudjam ő mit érez. Ha érez valamit irántam, többet mint barátság majd elmondja vagy észre veszem. De még most nem vettem észre.
-Egy pillanat és jövök. Csak átöltözök. -mondtam, majd bementem a fürdőbe átöltözni.
Miután felöltöztem ölembe vettem a gitárom és elmutogattam Liznek mi micsoda, és hol találja. Aztán eljátszottam neki egy  könnyebb akkordot. Majd mikor ő akarta mondtam neki, hogy üljön az ölembe és én irányítom a kezét. Ő nem félt annyira és beleült az ölembe. Alig bírtam magammal most is. Liz fantasztikusan gyorsan tanul. De ha ezt így folytatjuk gyorsan ki fogom bökni neki, vagy legalábbis lefogja venni, hogy többet érzek iránta mint puszta barátság.


*Elizabeth Van Hellsing* 



-Luke kéri, hogy menj fel, mert még álmos. -mosolyogta az anyukája, Liz rám kedvesen.
-Tényleg fent van?  Csak mert nem szeretném felkelteni -mondtam.
-Biztosan fent van. Nyitva volt a szeme és ő maga kért, hogy hívjalak fel -mondta boldogan.
Felmentem, kinyitottam az ajtót. És mit látok? Luke Robert Hemmings alszik, vagy legalábbis azt tetteti, hogy alszik. Nekem sem kellet több. Odamentem hozzá és elkezdtem csikizni a nyakát. 
-Ne színészkedj! -mondtam és tovább csikiztem.
-Ne ezt ne..-nevette.
Luke hirtelen elkapta a kezemet és az ágyra rántott, én pedig elterültem azon. Majd felém hajolt és elkezdett "nézni". Egyszer csak azt vettem észre, hogy ajkaink majdnem találkoznak. Ekkor elkapott egy érzés. Egy olyan érzés amit régen éreztem, mikor Cedric akart először akart megcsókolni. Egyik részem várta, hogy Hemmo megcsókoljon, a másik viszont nem. Olyan volt mint hogyha egyszerre két felé szakadnék. És nem tudom, hogy melyiket válasszam. Szeretem Lukeyt, mert vicces, kedves, humoros, félénk és megértő. Minden lány álma, de én fogadalmat tettem. Az ígéret pedig szép szó.
-Luke ne haragudj! -mondtam.
-Nem te ne! -és felkelt felőlem, majd leült az ágyára. 
Én az ágya szélére ültem és tenyereimbe temettem az arcom. Nem értem mi ez. Miért vagyok más, ha Lukeal vagyok? Mi ez az érzés? Miért érzem azt nála, mint Cednél? Mi történik velem? Nem értem, pedig érteni akarom. Tudni, hogy mi ez. De bármennyire akarom nem tudom. Sírni kezdtem, ő pedig vigasztalni. Majd egyszer csak megbeszéltük, hogy megtanít gitározni. A nyakamba akasztott egy nyakláncot, mondván  baráti ajándék. Erősködött amire én elfogadtam. Nagyon tetszik. A medál egy kulcs. Egy egyszerű, de szép nyaklánc. Miután a nyakamba akasztotta elkezdtünk gitározni. Luke megmutatta, hogy mi micsoda egy gitáron, majd eljátszott egy könnyű akkordot. 
-Ülj az ölembe -mondta.
-Miért?
-Hogy  irányítani tudjam a kezedet -mondta.
Beleültem az ölébe. Olyan jó érzés volt. Melegség töltötte el a testem. De ezen kívül még valami más is. Ahogy Luke irányította a kezemet, egyre jobban elfogott azaz érzés. Azt akartam, hogy megöleljen, hogy hozzá bújjak és egy pillanatra többet érezhessek iránta, mint barátság. 
-Nem ezt ki kell verned a fejedből Liz! Most rögtön! -mondtam magamban.  
Lukeyval megbeszéltük, hogy holnap is gyakorolunk délelőtt, majd elköszöntem mindenkitől és elmentem. Délután elmentünk Linnel vásárolni, meg egyúttal megvacsiztunk egy a bevásárló központban nyílt új étteremben. Este pedig Skypeoltam Linnel, Lukeal, és Mikeyval. Linnel arról tudtunk beszélgetni / írogatni, hogy hogy jöttek össze, mit mondott Mikenak. Mikeyt pedig figyelmeztettem, hogyha egy rossz szót mondd vagy tesz Linával, megbántja a gyolyóinak annyi. Lukeal pedig a délutáni próbájukról, valamint a holnap délelőtti gitár leckéről beszéltünk. Olyan tíz óra tájt elköszöntem tőlük és mentem aludni az igazak álmát.

3 megjegyzés:

  1. Sziaaaaa!!
    Megint csak egy baromi jó rész! Bocsi h csak most írok na meg ilyen keveset csak telefonról írok!
    Kár h egyikőjük se vallotta be egymásnak az érzéseit...pedig már türelmetlenül várom hogy mikor jönnek végre össze.
    Puszi Lolo. <3

    VálaszTörlés
  2. Sziaa!
    Semmi gond ennek is örülök. Legalább kaptam egy kedves kis kommentet. Jó tudni hogy valaki olvassa az oldalt és a törit. :) <3
    Hát erre még egy pár részen át várnod kell, hisz úgy izgalmas a töri. ;) Addig is ölel: Cat. <3

    VálaszTörlés