Nine

Hello Darlings!

Meghoztam a kövi fejezetet. Remélem nem haragudtok a késés miatt..Köszönöm a 22 feliratkozót és a 7,138  oldalmegjelenítést. I Love you guys! :*
xxCat

09.Rész - Dreams and feelings (Álom és érzelmek)

Luke Hemmings

Heartbreak Girl (Zene)

Reggel arra ijedtem fel, hogy olyan jót álmodtam, mint még soha. Olyan jó és szép álom volt, csak kár hogy felkeltem. Még ha csak már órát is, de legalább Lizzel voltam.Liz fél kilenc felé jött hozzánk. Kopogott a szobaajtomon, majd benyitott.
-Szia! -köszönt.
-Szia!Mizus?
-Semmi különös. És veled? -kérdezte majd puszit nyomott az arcomra.
-Nem sok.
-Na és mit veszünk ma?
-A Heartbreak Girlt.
-Jaj az jó, azt szeretem.
Mosolyogni kezdtem.
-Örülök neki.
-Mondták már, hogy aranyos vagy amikor mosolyogsz?
-Nem -mosolyogtam, mire ő is.-De te is az vagy! -ajkaink olyan közel voltak egymáshoz, már majdnem találkoztak, de mindketten elfordultunk.Én tudtam mit szeretnék abban a pillanatban, de azt nem, hogy ő is azt szeretné-e, hogy megcsókoljam.
-Azt hiszem jobb, ha most megyek -mondta.
-Ne..úgy értem maradj még.
-Linnel van talim. Ne haragudj, majd beszélünk! Szia! -sietett el és becsukta maga után az ajtót.
A francba! Ezt jól megcsináltad Luke Robert Hemmings! Kicseszett béna vagy! -gondoltam és mérgemben ököllel belevertem a párnámba. Mi a francot tegyek most? Meg kellene mondanom neki, mit is érzek, de akkor vége lenne mindennek. Az eddigi barátságunknak is. De  Mikeynak igaza van, jobb előbb túlesni ezen az egész "vallomáson" előbb utóbb. Eddig húztam-halasztottam, de már nem kellene. Különben is mit várjak el Liztől, hogy érezzen irántam, ha azt sem tudja én hogy érzek iránta. A francba! Mégis  miért van ez az egész?! Nem lenne egyszerűbb, ha már az lenne a vége,hogy : 'és boldogan élnek,amíg megnem halnak!' Nem avalóság nem ilyen. A való élet egy nagyrakás szíves. Olyan mint a cigi, addig szívod amíg el nem fogy. És az a gáz,hogy nincs hozzá háttér zene,mert ha lenne akkor legalább valamivel jobb lenne. Bár így is átérzem,nem hogy háttér zene keljen.
-Hallo Mikey?
-Igen tessék?-kérdezte komás és ásító hangon Mike.
-Otthon vagy?
-Basszus Luke te vagy?
-Ja.
-Hallod nem,nem vagyok itthon és nem keltettél fel. Áá kicsit se!
-Oké értem. Bocsi. Szóval otthon vagy?
-Az előbb mondtam,hogy igen.
-Akkor maradj is!-mondtam és kinyomtam a telót, de így is tudtam, hogy Mikey azt kérdezgetheti magában, hogy "Mi?", "Mi van?", "Miért maradjak itthon?" ,"Mit akar ez a fogyatékos?".
Elkészültem és elindultam a Clifford házhoz. Útközben elkapott pár fan, hogy adjak autogrammot meg közös képet. Vicces mindig, mikor elkezdik kiabálni a nevem és azt is, hogy 'ott van! Ott van!' meg ,hogy 'Legyél a férjem' és hasonlók. Gyorsan letudtam a dolgot és szinte rohantam Michaelékhez, hogy senki ne állítson meg. Vagy ötször dörömböltem Mikeyék ajtajàn mire kibökte 'Mindjárt megyek' aztán meg szitkozódott.
-Gyere be! -szólt 'kedvesen'.
-Köszi.
-Mi baj?
-Nincs itt Lin?
-Mi van? Miért ilyen fontos,hogy itt van-e a csajom?!
-Itt van vagy nem?!-ordítottam mérgemben.
-Hé haver nyugi! Nincs itt.-mondta.-Ülj le, hozok egy pohár vízet aztán elmondod mi a baj.

Elizabeth Van Hellsing

Nem értem mi ez az egész. Luke és én majdnem csókoloztunk. Még jó,hogy csak majdnem. Nem szabadna,hisz akkor a szavamat szegném. Az viszont más tészta,hogy a szívem mit akar és érez. Nem tudom őt nem szeretni. Ez alatt az egy hónap alatt nagyon megszerettem. Azt viszont, nem tudom,hogy csak barátként vagy úgy
 Viszont úgy semmiképp sem szabadna.
-Liz hahó!- hadonászott Lin kezében a pofázmányom előtt.-Mi baj?
-Nem tudom.
-Ez meg milyen válasz?
-Olyan.
-Baj van,ugye?
-Eléggé.
-Üljünk be a kávézóba.
-Oké.
Mivel a környéken nem messze van,így hamar odaértünk. Lin nem nyaggatott, csak mikor már bent ültünk.
-Mi van hallod?
-Adjanak egy pisztolyt,hogy hagyj lőjem le magam!
-Állat! -vágott fejbe. -Mi van?
-Nem tudom mit érzek.
-Luke iránt igaz?
-Ja.
-Hát Liz ebben nem tudok sokat segíteni. Csak annyit,hogy hallgass a szívedre.
-Mintha az olyan könnyű lenne. Különben sem lehet..
-Jaj az ígéreted miatt! Hagyd már azt a szarságot!
-Lin most inkább megyek. Szia! -köszöntem el három baráti puszival és elsiettem haza.
Útközben bedugtam a fülembe a fülest és a legjobbakat hallgattam. Azaz Nirvanát,BVB,All Time Low-ot, Paramoret és Nickelbacket. Haza érve köszöntem mindenkinek, majd bementem a szobámba. Elővettem pár tankönyvet és elkezdtem tanulni. Biológiát, irodalmat és törit. De valahogy az istenért sem terelte el a gondolataimat a biológia fogalma, első Erzsébet élete és tevékenységei, de még Daniel Defoe Robinson Crusoe-ja sem. Lényegében az eszem most más helyeken kalandozott. És egyre csak azon járt mit csinálja most?
-Liz zavarhatlak? -kérdezte anya az ajtóból bekukucskálva.
-Persze, gyere csak.
-Láttam rajtad, hogy valami bánt gondoltam megkérdezem. Szóval mi a baj?
-Anya én..-elcsuklott a hangom.
-Nyugi nem kell elmondanod,ha nem akarod.
-De akarom.
-Akkor hallgatlak.
-Fordult már elő veled olyan, hogy a szavadat adtad valakinek akit szerettél, de most meg kellene szegned az ígéreted, hogy boldog lehess. Úgy hogy nem tudod mit is érzel?
Anya óriási kikerekedett szemekkel nézett.
-Őszintén Liz, velem ez még nem fordult elő. De meséld el mi történt.
-Van egy srác akit ismerek és szeretek, de nem tudom hogy. Viszont nem lehetek belé szerelmes, mert Cedricnek megígértem, hogy nem jövök össze senkivel.
Anya leült mellém az ágyra, és megsimogatta az arcom.
-Kicsim! Kislányom. -mosolyogta.-Ha Cedric tényleg szeretett nem várná el, hogy egyedül élj, boldogtalanul.
-De anya..
-Ne anyuzz! Ez az amit én gondolok. -mosolyogta.- Liz tovább kell lépned! Ez nem azt jelenti, hogy el kell feledned Cedricet, hisz a szíved mélyén ott él. Az pedig, hogy szeretsz valakit már utána nem azt jelenti, hogy nem szeretted. És aki ezt állítja nagyon hülye. -fejezte be a mondatot és megölelt. Majd  puszit nyomott az arcomra és megkérdezte: "Oké?". Én pedig bólogadtam.
-Na gyere vacsizni. -húzott fel az ágyról.
Lementünk enni, majd lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni. Persze csak azután, hogy bepakoltam az iskolatáskámba és a ruháimat összeszedtem holnapra.