Eleven

Happy Halloween - t Darlings!

Meghoztam a kövi Amnesiát! Igazából nem tudom mit kéne írnom. Talán csak annyit, hogy..Köszönöm a kommenteket :) Illetve volt olyan aki írt nekem fb-n, hogy mennyire jó az Amnesia. Nos örülök, hogy vagytok akiknek tetszik a blog. Köszönöm a 24 felíratkozót/olvasót, a 10,300 oldalmegjelenítést. (*o*) 

Viszont lenne egy kérésem? Lehetne, hogy aki elolvasta a részt kommenteljen mi a véleménye? Akár csak egy szót vagy mondatot. :D  Nem húzom tovább az időtöket. Boldog halloween -t (bár én igazándiból nem nagyon ünneplem) és további jó szünetet! :)

Puszil és ölel titeket:

xxCat

11.rész - Travel to Pasadena (Utazás Pasadenába)

Luke Hemmings

Szeptember 13. napja:

Az elöző két nap fantasztikus volt. Remek emberek élnek itt Pasadenában. A fiúkkal ellnetétben én nem voltam valami jó, sőt nagyon gáz voltam. A srácok persze vigasztaltak, hogy ugyanolyan voltam mint mindig. De persze én tudtam, hogy hiányzik belőlem valami. Valami ami a másik felem, amit Liznél hagytam Sydneyben.
-Srácok még öt perc van! - figyelmeztettek minket, a színfalak között, hogy idő van.
Mikey a mai nap kivételesen boldog volt, le sem lehetett vakarni azt a boldog mosolyt az arcáról. Szerintem Lin miatt van, mivel holnap mehetünk haza. Elkezdődött a koncert és az összes rajongó sikítozásban tört ki. Minden jó volt.Egyszer csak megszólalt Mikey a mikrofonba:
-Most pedig szeretnénk előadni a fiúkkal Luke egyik kedvenc dalát, amit egy-egy személyhez küldenénk. Az-az én és Luke - Mikey rám kacsintott.
A dalszöveg egyre csak fogyott, míg végül az utolsó szoló részemre került a sor.

Beside You [Zene]

"The pieces of us both
Under the shining every city light
And the shining as we fade into the night.."
Felgyult a közönség felöli egyik lámpa, és a fények Lizre és Linre irányultak. Mike és én is megpillantottuk őket. Én és ő is megörültünk. Rajta látszott, én meg éreztem magamon. Elénekeltük a dal többi részét, amit mellesleg imádtam. Végig Lizre néztem, hogy éppen mit csinál és Lin mellett áll-e még mindig. Láttam rajta, hogy egy idő után zavarban van, amiért mindig őt nézem. Ez a dal zárta a koncertet, ezért amikor vége lett elköszöntünk a fanoktól, meg mondtunk pár búcsú mondatot és leléptünk a backstagebe. Lina egyből Mikeyhoz  sietett és egy csókkal jutalmazta az imént produkált előadását. Ami minket, azaz Lizt és engem illet nem volt ilyen könnyű dolgunk.  A viszont látás nem úgy sült el, ahogy én akartam. Álltunk egymás előtt, Lin és Mikey csókolóztak a fiúk, pedig leléceltek. Mihelyest befejezte Mike a csókolózást elnézést kért barátnőjétől, és behúzott az öltözőbe.
-Nyomikám! Most jött el a te időd! - kiáltotta.
-Mi? Hogy érted?
-El kell mondanod mit érzel íránta. Nem húzhatod halaszthatod tovább a dolgot!
-Egyetértek veled!
-Tényleg? - nézett rám tágra nyílt szemekkel. - Képes leszel rá?
-Igen. De hogy? El kellene vinnem őt valahova. De hova?
-Mit tudom én?! Csak úgy spontán menj el vele sétálni!
-Jó. Köszi a segítséget - megpusziltam Mike-ot. És pfúj ,a nem borotválkozott, de ez most hol érdekelt?! Végre elmondhatom Neki mit is érzek íránta. Kimentünk az öltöző ajtaján és csodálkozva láttuk, hogy a lányok még mindig ott állnak, ahol eddig is álltak, még mielőtt bementünk volna az öltözőbe.
-Minden rendbe? - kérdezte Liz.
Én odamentem hozzá, Mike megint megcsókolta Lint, én pedig válaszoltam:
-Ami azt illeti nem igazán. Beszélnünk kellene. Velem tudnál  jönni?
Ő furcsán nézett rám. Olyan, olyan aggodóan.
-Persze. Menjünk.
-Erre gyere! - mondtam és intettem a kezemmel Liznek, hogy arra jöjjön amere én.
Egy ideig egymás mellett sétáltunk a park felé tartva. Én azon gondolkoztam mit is mondjak Elizabeth-nek? Hogyan mondjam el? Mi lesz ezután? Mi lesz velünk? Barátok maradunk vagy szerelmes gerlepár leszünk, vagy talán inkább elkerüljük egymást, mint az ismeretlenek?

Elizabeth Van Hellsing

Szeptember 13. napja

-Utálok repülőn utazni! - jelentette ki Lin. - Te?

-Ami azt illeti én sem szeretek.

-Utaztál már egyáltalán ilyen vacakon?

-Persze. Egyszer elmentünk Ced-el meg a  bátyával, és annak a csajával Milánóba.

-Az szép.

-Ja -  mosolyogtam és kipukkasztottam a rágómat a számban.

-Ne! Ezt többet ne csináld, utálom jól tudod!

-Jó, oké bocs.

-amúgy mizu veled meg Lukeal?

-Semmi.Vagyis nem tudom, az elmúlt napokban nem beszéltünk.

-Aha..

Az út felében csöndben voltunk. Én zenét hallgattam, Lin pedig Mikeyval sms-getett, feltéve ha a fiú mobil közelben volt. Volt pár olyan perc, hogy Mike nem válaszolt azonnal. Ekkor Lin mindig felszólalt, egy kissebb káromkodós mondattal. Nem értem mire jó a szerelem? Persze jó, annak aki a megfelelőt találja meg, más tészta az hogyha elveszted azt. Az utóbbi időben egyre többet gondolok Lukera.Ebben az a fura, hogy nem tudom mit is érzek, és ami azt illeti azt sem tudom, hogy Hemmo mit érez. Össze vagyok zavarodva, és ez rossz. Sosem voltam az a fajta lány, aki mindig spontán, mindenre fel voltam készülve. Mindenre, de erre nem. Az érzéseire sose tud tervet eszelni az ember.   Azok csak jönnek, és mennek. Míg az emlékek megmaradnak. Lin jelenleg újságot olvasott, nekem pedig a zenelejátszomban szólt a Bullet For My Valentines - tól a Road to nowhere szám. Szeretem ezt a számot. Olyan, mintha hozzám írták volna. Pörgös, de mégis sokat mondó. 

-Mit hallgatsz?

-Bullet For my Valentines. Hallottad már őket?

-Igen és ami azt illeti jók.Melyik szám szól?

-Road to nowhere.

-Az jó szám. De a Forever and Always sem rossz.

-Nem az a csengőhangod?

-De, de az.. - mosolyogta.- Neked megvan?

-Ahan, persze. Meghallgatjuk?

-Legyen - mondta és bedugta a fülébe a fülhallgatót amit idő közben felé nyújtottam. 

Utunk további részében zenét hallgattunk. Egyszer csak leszállt a gép, mi kiszálltunk. Úgy tíz percet vártunk a csomagjainkra, amit végül meg is kaptunk. Maj a Mikey által sms-ben elküldött szálloda címét adtuk meg a taxi sofőrének uticélnak.  A kocsiban ülve megállapítottam, hogy Pasadena csodaszép és nagyon nagy város. Mikor  odaértünk a szállóhoz bejelentkeztünk. Nagy nehézségek árán megkaptuk a kulcsokat. 

-Itt találkozunk öt perc múlva! - mondta Lin e váróban, majd felsiettünk a szobánkba.

Ledobtam a bőröndöt az ágyra, előkotortam belőle egy jó szettet, lefürödtem, majd elkészítettem magam. Kapkodva kész lettem öt perc alatt. Csodával határos módon Lin már előttem lent volt a váróban. És mint kiderült hívott magunknak taxit. Ő megint megadta a koncert helyének címét, és gyorsan odaértünk.Most ő fizetett. Furcsa mód Luke szóló részére értünk oda. És mikor odaértünk két lámpa megvilágított minket. Én nem értem mire volt ez jó. Viszont mikor megpillantott onnantól kezdve le sem vette rólam a szemét, egészen a szám végéig. Aztán a backstageben újra találkoztunk, de csal álltunk ott egymás előtt és néztük a másikat. Míg Lin és Mikey csókolóztak. Majd Mike behúzta maga után Luke-ot az öltözőbe, gondolom valami fontosat mondott neki. Később -olyan öt perc múlva- visszajöttek.

-Minden rendben? - kérdeztem.

-Ami azt illeti nem igazán. Beszélnünk kellene. Velem tudnál jönni?

Ő maga után húzott és sétálni mentünk. Vajon mit akar mondani? Nem akar már többet a haverom lenni? Remélem nem erről van szó, mert abba én belehalnék.