Fifteen

Hello Darlings!

Meghoztam a 15. Amnesia részt. Szeretném megköszönni, a 27 olvasót és a több mint 16,116 oldalmegjelenítést. Hatalmas öröm ez nekem. És köszönöm Lolom kommentjét nagyon jól esett. <3 Remélem ez a rész is tetszik és kapok pár kedves, építő kommentet.

További jó olvasást és szép hétvégét. Puszi:

xxCat

15.rész - difficult and almost impossible
/bonyolult és már-már lehetetlen/ 

Egy ideig futni fog utánad; de elérkezik majd a nap, amikor abbahagyja a kis körök futását körülötted. Túl fog rajtad jutni és pontosan ebben a pillanatban, azt fogod kívánni, hogy bárcsak hagytad volna, hogy elkapjon.:( ♥

Luke Hemmings

♬[Zene]♬

- Luke! Luke! - üvöltötték utánnam.
Én viszont csak rohantam. El mindentől és mindenkitől. El minden gondom elől. Nem értem mit tettem, hogy ennyire lehetetlen az, hogy együtt legyek azzal akit szeretek. Vagyis Lizzel! Eddig azért küzdöttem, hogy érezzen írántam valamit, hogy megtudja szeretem. Most meg azt hiszi, hogy járok Avrilel. Remek, jobb már nem is lehetne! Kínomban elnevettem magam.
- Szánalmas vagyok! Igen szánalmas..- gondoltam, és a gondolatom halk mondat formáiban elhagyta a számat.
- Nem. Nem vagy az Luke - szólalt meg egy lágy, női hang. Avril volt az.
- Ugyan már. Az vagyok, elszúrok mindent..
- Nem értem. Hogy érted ezt?
- Elvesztem azt akit a legjobban szeretek. Mivel azt hiszi, hogy mi ketten együtt vagyunk..
- Dehát ezt honnan veszi?
- A tweeterképről, tudod?
- Jaj ez baromság! Miért nem beszélítek meg?
- Nem veszi fel. És csak Október 7.-én érünk haza..
- Próbáld  meg még egyszer!
Megpróbáltam, de csak hangposta. Kinyomtam.
- Hangposta.
- Miért nem írsz neki üzenetet?
- Minek?
- Hogy-hogy  miért?! Fontos neked vagy nem?!
- De, csak..
Írtam Liznek egy sms-t, amiben leírtam, hogy Av és én nem járunk, és hogy én őt szeretem. Válasz nem jött. Egyre csak vártunk és vártunk. Már éjfél is elmúlhatott, de mi még mindig kint ültünk a szálló előtti padon.
- Úgy sajnálom Luke. Nem akartam, hogy ez legyen. Ha tudtam volna, nem puszillak meg - mondta.
- Nem a te hibád, én raktam fel a képet.
- Akkor nincs harag?
- Persze, hogy nincs.
Megöleltük egymást.
- Én most bemegyek. Te maradsz?
- Még egy kicsit.
- Oké.
Av bement, becsukta maga után a bejárati ajtót, én pedig egyedül maradtam. Megnéztem Liz közösségi oldalait. Twittere egy képet tett ki, ezzel az idézettel: "Talán nem sírok, de fáj. Talán nem mondom..de érzem. Talán nem mutatom..de érdekel. :(:) <3" . Aztán felléptem facebookra és láttam, hogy az a kép ami fent van tweeteren az most a profilképe, csak más a leírás, egy Coco Chanel idézet, még pedig ez: " Visszafogni magad, amikor bánt valami és nem hisztériázni. Amkior fáj- Ilyen a tökéletes nő. :) * <3 " . Ezt úgy két órája töltötte fel. Elég sok like lett rajta, na és persze komment is. Nem mondom, kíváncsi voltam ki likeolta, illetve kommentelt a képhez. A barátai - Lin, Ellie, ,eg még páran -, és számomra ismeretlen srácok (?). Bevallom féltékeny lettem és utánna néztem az összes srávnak aki kommentelt. Végül is időm az volt, aludni meg nem tudtam. Nem lepett meg, mikor azt láttam, hogy ők is abba a gimibe járnak amibe Liz és Lin. Nem likeoltam a képet és nem írtam kommentet. Reggel az ágyamban keltem. Hogy kerültem oda, nem tudom..
- Jó reggelt -keltett Mike 9:00 körül.
- Neked is.
- Láttam Liz képeit - kezdte - Szerintem kivan a történtek miatt.
- Az összes képén mosolyog!
- Az csak a látszat..
- Honnan veszed?
- Tudom.
- Kitől? Lin?
- Ötösöd van a lottón.
- Mit mondott még Lin?
- Semmi mást. Na pakolj!
Igen utazunk El pasoba. Fél óra alatt elkészültünk és el is indultunk. Minden a megszokott volt. Én zenét hallgattam, Ash Cal és Av beszélgetteek, Mikey pedig sms-ezett. Never gonna be alone- Nickelback. Ezt hallgatta, és közben aludtam. Miküzben aludtam hallottam egy pár szavas beszélgetést.
- Mikor aludhatott el?
- Olyan hajnal egy környékén.
- Annyira nem bírja ezt az egészet?
- Fontos neki az a lány.

Elizabeth Van Hellsing

" Visszafogni magad, amikor bánt valami és nem hisztériázni. Amkior fáj- Ilyen a tökéletes nő. :) * <3 "

Mi a fene? Ki az a lány, aki megpuszilja Lukeot? Még hogy barát.. Na jó, nyugi Liz. Nagy levegő be ,kifúj.. Minden rendben. Mit vagy egyáltalán kit akarok hitetni azzal, hogy minden rendben?!Mikor semmi nincs rendben. Rohadtul hiányzik nekem, és szerintem titkon bele szerettem, csak magamnak sem vallottam be.De ez a csaj kereszbe tett. Facen írtam Linnek mi a helyzet, és Lukenak egy sms-t: "Gratulálok, sokáig! ;) xxL." . Ezt legszívesebben átköltöttem volna, arra: Ki ez a csaj? Mikor jöttetek össze és miért mondtad akkor azt, hogy szeretsz? Hogy várni tudsz? Szemét vagy, ugye tudod? Hogy utállak ezért! (..)  Igen meg tudtam volna folytani Lukeot is, és azt a csajt is. Mindkettőjüket, gondolkodás nélkül. Úgy gondoltam két hónap után ideje a fekete-fehér profilképem leváltani, hagy lássa Luke mit is veszített. Így a héten készült képek közül kiválasztottam egyet és feltöltöttem, alá pedig a kedvenc idézetem került Coco Chaneltől. Majd twittere is kiraktam. Nagy meglepetésemre sok likeot és hozzászólást kaptam a képekre. Facen a legtöbb Ced csapattársaitól jött, illetve Lintől Ellietől és a csajoktól. Luke nem likeolta, nem kommentelt. Úgy hiszem fontosabb neki az a szőke lány, mint én. Ezzel lezártnak vettem az ügyet.Nem fogok hajnalok hajnaláig fennmaradni, mikor holnap suli. A telóm egy órája kikapcsoltam, anyától pedig nyugtatót kértem, hogy elalvás előtt egy picit lenyugodjak. Alvás előtt egy kicsit olvastam Rachel Vincent egyik új szerzeményét, majd elfogott az álom. Reggel Rita keltett. Sikítozva és toporzékolva, mivel megkap valami buta játékot anyuéktól. Amire olyan rég ácsingózik. Mikor kikeltem az ágybólmegszédültem, és az egyensúlyomat elveszteve majdnem Ritára estem. Ő szerencsére árrébb állt így nem rá, hanem a padlószönyegre estem.
- Anya gyere! Liz rosszul van! - kiáltotta a hugicám.
- Rita fogd be, minden rendben - mondtam, de hiába, mert anya már a szobám ajtaján bejött.
- Kicsim mi baj?
- Megszédültem.
Megfogkta a homlokom, majd megszólalt:
- Te lázas vagy. Gyere szépen befekszünk az ágyba - segített vissza a még bevetetlen ágyamba - Rita nyomás készülődj apa visz a suliba!
- Na és én?
- Te pedig itthon maradsz. Lemegyek a lázmérőért, addig írj Linának , hogy nem mész ma suliba.
Remek ez is jó nap lesz. Anya parancsának eleget tettem. Bekapcsoltam a telóm és írtam Linnek, hogy ma nem megyek, mert beteg vagyok. Ő írt és jó bulást kívánt. A telóm jelezte, hogy üzenetem érkezett, de azt nem kitől.
- Itt is vagyok. Mi baj?
- Semmi. Csak nem hagy békén a szolgáltató. Bombáz minden féle sms-el - raktam le a telefonom az éjjeli szekrényre.
- Egész biztos, hogy ők küldték?
- Miért ki más lenne? Luke el van foglalva  a turnéval és a velük turnézó, újdonsült barátnőjével.
- Tátsd ki a szád!
- Á-á-á - mondtam, miközben kinyitottam a szám.
- Csugd be.
Megtettem. Kis idő múlva pedig ki is került a kis csoda, azaz a hőmérő a számból.
- 39,5 fok.  Kizárt az iskola.
- De nekem ott a helyem! - vitatkoztam.
- Nem.
- Anya én szétfogom unni magam!
- Nem fogod. Mesélj mi bánt?
- Ez most komoly?
- Igen. Olyan rég beszéltünk már..
Visszavághattam volna azzal, hogy pár hete, de nem tettem. Tudom anyának mennyire hiányoznak az anya-lánya beszélgetések, mivel Ced halála után magamba zárkóztam. Olyannyira, hogy még anyával sem voltam hajlandó beszélgetni.
- Luke azt mondta szeret, de egy másik lánnyal jött össze.
- Nem biztos. Valószínű barátok,
- Ő is ezt írta a képhez baráti puszi, de mi van ha..
- Liz ne következtess! Kérdezd meg ha hazaér.
Anyával két órát beszélgettünk, de ez a két óra úgy telt el, mintha nem is két óra lett volna, hanem öt perc amit még tovább húztam volna, ha anyának nem égett volna oda az ebédje. A lényeg sokat nevettünk és nem unatkoztam. És egy valami biztos, sokat segített az anya-lánya kapcsolatunknak. Este felé kaptam Ritától egy rajzot ami nagyon jól esett, és bevallom meg is lepett. De nem csak azt kaptam hanem egy "gyógyulj meg Liz" ölelést is.