2015. április 5., vasárnap

Eighteen

18.


'Az élet valahogy, mindig jól időzít. Ha nem tudod, mit mondj talál egy okot, hogy ne most mond el mit is érzel. Majd megvárja a holnapot!'
-Elizabeth Van Hellsing 

Elizabeth Van Hellsing

Délután hat óra. Mégis mi a francot keresek én itt Linnel?! Az oké, hogy ő Mikeyt várja, de én? Ja úgy volt, hogy Luke miatt jöttem, de mi van akkor, ha majd átnéz rajtam? Ha már nem érdeklem? Mit mondok majd neki, miért jöttem? Ki elé? Útközben kitaláltam, ha minden veszni látszik azt mondom neki, hogy a fiúk elé jöttem, és nem elé. Viszont azt nem gondoltam ki mit mondok majd, ha előhozza ezt a 'mi', azaz ő és én dolgot. Előhozná ezt témának? Egyáltalán beszélünk ma még rólunk? Hiszen ki tudja hány órát utaztak. Biztos már nagyon fáradtak. Jaj Liz mindig a szavak embere voltál, de most mit fogsz neki mondani? - tettem fel a költői kérdést magamban.
- Tájékoztatjuk önöket, hogy a Miami - Sydney repülő fél órát késik - mondták be a hangos bemondóba.
Remek legalább lesz időm elgondolkozni, mit is mondjak, hogyan. Egyáltalán mondjak neki valamit? 
- Áldja meg őket.. -káromkodta Lin - Ilyenkor tudnék felrobbanni. Te nem?
- De én is - füllentettem. - Gyere üljünk le! 
Megfogtam barátnőm kezét és egy közeli kisebb padig húztam. Majd leültünk és azon gondolkoztunk mivel töltsük el azt a fél órát, hamár Lin nem akart elmenni sehova. Gyorsan eltelt az idő. Hiába a beszélgetéseknek, zene küldözgetéseknek. 
- Liz fordulj hátra lassan - suttogta a fülembe Lina.
Hátrafordultam, és megláttam Luke -ot. Ő jött előre a többiek, pedig követték. Éreztem ahogy a szívem egyre hevesebben dobog. A torkomban pedig gombóc keletkezett. Mi van ha az a lány meg ő?
- Mikey -futott Lin szerelméhez.
- Szia szerelmem - lehelt csókot Mikey Lin ajkaira.
Én is odamentem a fiúkhoz üdvözölni őket.
- Sziasztok - mondtam és egyenként baráti puszit adtam nekik. Lukeot hagytam utoljára. A puszi után megöleltem. Meglepődtem, mivel olyan  szorosan megölelt , mintha  soha  nem akarna elengedni. Na most akkor mi van?
- Oké, gyerünk haza - mondta Ash és Cal egyszerre.
- A kisbusz kint vár - felelte Mikey.
- Ha nem baj én és Liz taxival mennénk - szólalt meg Lukey.
- Oké. Van mit megbeszélnetek! - veregette meg Mikey Luke vállát, aztán barátian kacsintott. A fiúk gyorsan elmentek, de mi még várhattunk a taxira.
- Nem értem, hol késik már?  -kérdeztem halkan.
- A nő azt mondta 10-20 perc.
- Az jó - mondtam ironikusan. Sosem szerettem várni. Most meg még az is idegesít, hogy nem tudom mit mond. Egyáltalán mond majd valamit? Én mondjam előbb? Basszus még a szöveget is elfelejtettem, amit időközben kigondoltam. Se baj nem színházban vagyunk. Luke pedig mellettem áll a reptér kijáratánál.
- Figyelj Liz.. - kezdte. - Nem lehetne, hogy holnap beszéljünk meg mindent? Kipihenten?
- De lehetne - mosolyogtam. Látva a kis gödröcskéket az arcán tudtam, hogy eléggé fáradt.
Megjött az autó. Mi beültünk. Egy ideig nem szóltunk egymáshoz. Majd Luke megtörte a csendet azzal, hogy elmondta hova vigyen minket a taxi. Előbb az ő címüket adta meg, tekintettel arra, hogy az ő házuk közelebb van a miénktől. Aztán az enyémet.
- Figyelj Liz! Holnap átmegyek hozzátok, vagy a suli elé. Jó? Vagy hogy legyen? - kérdezte.
- Suli után gyere át. Vagyis ha végeztem. Nyugodtan gyere! Fent a szobámban is megvárhatsz.
Te jó Isten! Mit mondtam, fent a szobámban?! Ez nagyon félreérthető. Pedig nem akarom, hogy félre értse. Én nem egy kalandot akarok vele. Nem szeretem a kalandokat, mindig is a komoly kapcsolatok híve voltam. Most pedig megakarom végre beszélni mi van kettőnk közt. Ha pedig ő is így érez, akkor kapcsolatot szeretnék.
- Itt is vagyunk - szólalt meg a sofőr.
- Mennyivel tartozom? - kérdezte.
A sofőr az én utamat is beleszámolta - én hiába tiltakoztam Lukenak, hogy nem kell -, elmondta az összeget, Luke pedig fizetett.
- Szia! Holnap majd beszélünk - megölelt, és a mai nap utoljára beszippanthattam férfias illatát. Olyan jó volt.
- Akkor holnap - mosolyogtam.
Becsukta maga után a kocsi ajtót. A csomagtartóból kivette a csomagjait és bement a házba. Azt láttam amint int egyet, de utána indultunk is a megadott címre. Azaz 'haza'.
- Nagyon szereti önt - mondta a sofőr.
- Úgy gondolja?
- Látszik a szemén. És ön? Ön szereti? Jaj ne haragudjon, hogy így kíváncsiskodom.
- Semmi baj - mosolyogtam. - Ami engem illet én is szeretem őt. Nagyon is.
A sofőr elhallgatott és az út többi részét csönd uralta. Időközben kaptam egy -egy  sms-t. Az egyik Lintől , a másik Luketól jött. Megnyitottam Linét. Az állt benne: Hívj fel! :) :* xx L. . Majd ha hazaértem, akkor felhívom. Megnéztem a másik üzit, ami Luketól jött. De volt ezen kívül egy régebben küldött üzenete is. Amiben ez állt: Nem vagyunk együtt Avrilel. Barátok vagyunk csak, és ez az igazság. Én mást szeretek. Az a személy pedig más.. xxL.
Te béna Liz! Hogy nem vetted észre?! Amit végig a szolgáltató sms-nek néztem az Luke-é volt. De béna vagyok!
Akkor holnap nálatok megvárlak. Jó éjt! xxL. - írta Luke. Milyen aranyos már. Iszonyatosan félek mi lesz a holnap délutánból. Remélem jól sikerül. Miközben agyaltam hazaértünk. Kipattantam a kocsiból, de előtte kiböktem egy Köszönöm az utat! mondatot. Hazaértem végre. Rita rögtön megölelt, majd felnézett rám:
- Mi volt?
- Semmi. Álmos volt, így majd csak holnap beszélünk - adtam választ, a kérdésére.
- Liz gyere vacsizni - invitált anya a konyhába.
Én jó és éhes gyerek módjára mentem be, majd megvacsiztam.
- Felmentem. Még fel kell hívnom Lint is. Köszönöm a vacsit - mondtam, miután végeztem és elindultam fel. Becsuktam magam után az ajtót és felhívtam Linát.
- Szia! Mi baj? - szóltam bele a telóba.
- Szia ( húzta el az a -t) . Mi van összejöttetek?
- Nem. Még nem.
- Hogy-hogy?
- Fáradt volt. Meg én is. És kipihenten akarja ezt megbeszélni.
- Ja hát ebben igaza van.
- Ja de most lépek, mert még a fizika sincs kész, nem is fürödtem. Szia!
- Szia! Jóét!
- Neked is!
Letettem, majd elővettem a fizika cuccom, plusz egy számológépet. Tudtam, hogyha előbb elmegyek fürödni , akkor nem lesz kész holnapra a házi. Mivel meleg vizes fürdő után hamarabb elalszik az ember. Nekem meg nem kéne elaludnom, tekintve a számolási házikra. Megcsináltam a házi felét, sőt több mint felét. Talán picivel több, mint felét. Aztán fogtam a pizsamámat, berohantam a fürdőbe. Letusoltam, bepakoltam holnapra, és már aludtam is.


Luke Hemmings

Nem tudom, ki hogy van vele, de engem ez a repülőút nagyon kifárasztott. Pedig úgy voltam ezzel, hogy ma lesz erőm ahhoz, hogy elmondjam Liznek mit érzek iránta. Azt is , hogy nem járunk Av -el , hogy őt szeretem, és mennyire hülye vagyok azért mert nem mondtam el neki előbb ezt az egészet. Az érzéseimet. 
- Kisfiam! Jó újra itthon látni -ölelt meg anya.
- Téged is, vagyis titeket is! - öleltem meg.
- Mesélj, hogy vagy?
- Milyen volt a turné szaros? - kérdezte Ben.
- Jaj anya jól vagyok. Mindent elmondok, csak előbb érjünk be.
Bementünk lecuccoltam, aztán leültem a kanapéra melléjük. Mindent elmeséltem. A sok poént, helyet, milyenek voltak az emberek. Mindent, de mindent. Illetve, majdnem mindent. Azt nem, hogy belezúgtam Lizbe.
- Iszonyatosan jó volt, csak már hiányoztatok - mondtam, aminek az lett a következménye, hogy családi ölelés lett.
- Te is nekünk - mondták. Elmentünk vacsizni, lefürödtem, aztán lementem a nappaliba. Kicsit beszélgetni apáékkal. Levágottam apa mellé a kanapéra. Elkezdtük nézni az x-faktort. Meg kell mondjam jók voltak. Időközben még írtam Liznek egy sms-t, mikor még lecuccoltam. Ez állt benne: Akkor holnap nálatok megvárlak. Jóét! xxL. Vicces látni a tvben szereplő énekeseket, vagyis annak készülőket kifestve, zombinak öltözve. 
- Na jó Luke! Kisfiam én megyek lefeküdni. Te maradsz? - fordult felém apa.
- Igen még egy kicsit.
- Rendben. Jó éjt!
- Neked is!
Apa elment aludni, így már egyedül én maradtam fent. Egy ideig némán bámultam a tévében menő filmet. Ami a Péntek 13 volt. Aztán mikor már meguntam felmentem. A telóm csöngeni kezdett, amint felértem. Gyorsan kerestem, hisz' anyáék már aludtak. Felvettem.
- Mikey mi bajod este 11-kor? - kérdeztem.
- Miért nem mondtad el neki?
- Fáradt voltam hozzá és még most is az vagyok.
- De holnap elmondod neki?
- Ja. Suli után átmegyek hozzá.
- Délelőtt mit csinálsz majd?
- Tanulok.
- Utána?
- Passz. Miért kéne valamit csinálnom? 
- Próbálni kellene. Ha ráérsz.
- Liz hetedikbe végez Linnel azaz 14:10 - kor.
- Te meddig tanulsz?
- Egy-két órát kellene.
- Akkor mindegy. Megyek szia!
- Szia!
Letettem. Mentem volna aludni, de valahogy nem ment az álom a szememre. Elkezdtem zenét hallgatni. Minnél lassúbb szám volt, annál jobb. Talán az ötödik vagy hatodik, hanem a tizedik szám után aludtam el. De itt nem ez volt a lényeg, inkább az , hogy végre alszom.

5 megjegyzés:

  1. Babám most azonnal kérek folytatást!!! Isteni rész lett remélem minnél előbb jön a folytatás!! Puszil és ölel kedvenc albatroszod: ☆Dreamer girl☆

    VálaszTörlés
  2. Drága Cat!

    Komolyan mondom, tűkön ülve vártam a részt, hogy mikor lesz már végre kint. Sajnos csak most kerültem úgy gépközelbe, hogy olvasni is tudjak, így most izgultam végig a sorokat. Imáááádom!
    Borzalmasan jó volt olvasni a 18. fejezetet, nagyon tetszett. A következőt egy icipicit jobban várom, mert akkor elmondják a mondanivalójukat és minden happy lesz *o* Vagy, ha gonosz leszel, akkor nem. De azt ne merd! :D

    Alig várom a következőt!
    Siess vele!
    Ölel,
    Brynn

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm szépen a pozitív visszajelzéseket, véleményeteket:) <3 Amint tudom hozom, addig is puszilok és ölelek mindenkit :) <3

    VálaszTörlés