2015. augusztus 22., szombat

Nineteen

19.


'Végül a kimondatlan szavak is a felszínre kerülnek, és előtörhetnek az érzelmek..'
- Az írónő elméjének szüleménye.

Luke Hemmings 

Reggel mikor felkeltem furcsa volt, mivel senki nem volt otthon. Anya meg apa elmentek dolgozni, a bátyáim meg nem tudom hova, de elmentek. A jó hír, hogy reggelit hagytak nekem. Leültem az étkező asztalhoz és megreggeliztem. Miután végeztem a piritosból, beackenből, és tükörtojásból illetve teából álló reggelimmel, elmosogattam. Aztán felmentem a suli netes oldalára, hogy mi is a mai házi. Elővettem a matekot, törit és a bioszt. Mivel a matek házi nem volt sok és egyszerűnek tűnt azzal kezdtem. Olyan 20 perc alatt végeztem vele. Viszont a töri fölött gubbaszthattam, mivel sehogy sem értettem Hitler uralkodását, felfogását és a 2. világháborút sem. Nem igazán értettem a bioszt sem. Miért olyan érdekesek a baktériumok, vírusok? Egyáltalán mik azok a ricketsiák? Kész röhej, hogy ez a két tantárgy elvett két, azaz KÉT órát az életemből. Két nyamvadt órácskát. Mikey úgy volt vele, hogy egy óra alatt kész leszek és megyek próbálni. Mind hiába. Ezt most benézte, de mondtam neki este is, hogy tanulni fogok. Mondjuk ő könnyen van nem magántanuló, sőt! Ő otthagyta a sulit, a banda miatt. Én viszont nem szeretném. Én úgy vagyok vele, hogy megpróbálkozom mindkettővel. Aztán ha minden veszni látszik, akkor döntök. De remélem erre nem kerül sor. Csörög a telefonom jelezve, hogy hívásom van. De ki az? Hol a telefonom?! A francba ne már, hogy elhagytam!! Nem akarok úgy járni, mint múltkor. Elhagytam még régebben turnézás közben és egész idő alatt azt a nyamvadt telót kerestük szerte a városban. Á bingó! Az ágyam alatt volt. De hogy került oda? Leesett vagy inkább kiesett a kezemből amikor elaludtam? Basszus fogalmam sincs, viszont legalább megvan és egy karcolás sincs rajta. 
- Na végre, hogy felveszed - szól bele a telefonba 'kedvesen' egy férfi hang.
- Neked is szia Mikey!
- Miért nem jöttél próbálni?
- Hahó! Mondtam már, hogy tanultam. 
- Á mi se próbáltunk.
- Akkor mit csináltatok?
- Bohóckodtunk egészen eddig. Csak délután, vagyis ebéd után próbálnánk. Átjössz? Linnék úgyis 14:10-kor végeznek.
- Jó akkor ebéd után ott vagyok!
- Oké. Na cső! - mondta, majd megszakította a vonalt.
Ránéztem a digitális órámra és láttam, hogy déli 12:00 van. Lementem a konyhába és keresni kezdtem valami ebédre jó kaját. Épp a hűtőben matattam, amikor valaki a hátam mögött megszólalt:
- Mit keresel? - szólalt meg egy női hang, mire én hátra fordultam.
A szívem olyan hevesen vert és nagyon megijedtem.
- Én csak, én csak - dadogtam.- Ebédet keresek.
- Most hoztam - mutatott anya az asztalon lévő nejlon szatyorra.
- Köszi. Életmentő vagy - mosolyogtam, majd adtam neki egy puszit.
Elővettük az evőeszközöket és a tányérokat. Aztán leültünk az asztalhoz.
- Tessék - mondta Liz és felém nyújtotta az étellel teli műanyag dobozt.
- Mi van benne?
- Gyros.
Úgy döntöttem, hogy nem a tálból, hanem a dobozból eszem meg a gyrost. Anya utálja, ha így eszek de elmondtam neki, hogy sietek, mert próbánk lesz. Utána meg egy barátomhoz ( Lizhez) megyek. Ezekre az érvekre megpuhult. Elkezdtünk enni. Nem azért, de meglátszott vagyis érződött az ételen, hogy nem anya készítette. Ő sokkal jobbra és finomabbra készíti az ételt, amit kiad a kezei közül.
- Hogy - hogy volt időd ebédet venni és hozni nekem? - érdeklődtem anyától.
- Ilyen megbeszélés volt egész nap. Tudod ami a tanárok közt szokott lenni. És most nagyszünetet tartottak.
- Á értem.
- Na és melyik barátodat látogatod meg próba után? - érdeklődött.
- Nem ismered.
- Ha nem mondod  el a nevét, akkor hogy ismerném? - nevette.
- Anya ő egy lány - nevettem.
- Hogy egy kislány. Mesélsz róla?
- Hát Liz az, tudod akiről beszéltem.
- Jaj az a lány, aki elvesztette a barátját?
- Igen.
- És csak barátok vagytok?
- Köszönöm az ebédet - tereltem a témát azzal, hogy végeztem az ebéddel. - Ne haragudj anya most mennem kell - mondtam, majd kidobtam a kukába a műanyag dobozt. Aztán kimentem az előtérhez felvettem a cipőm. Végül visszamentem anyához és puszit nyomtam az arcára. - Szia! Szeretlek! Majd jövök.
- Én is szeretlek! Rendben! Szia - kiáltotta utánam, én pedig kiléptem az ajtón.
A ház oldalának neki volt támasztva a biciklim. Felpattantam rá és elhajtottam Mikeyékhoz.  A garázs ajtaja nyitva volt. Láttam, hogy bent mozognak, így hát arra vettem az irányt. Ahogy közelebb lopakodtam hallottam a hangokat. Sanda gyanúm volt, hogy bent nem próba, hanem párna csata folyik. Mivel Cal és Ash nevetését hallottam, meg azt ahogy, azt mondogatják:  " Ezt még megbánod". Bementem és üdvözlésképpen egy párnát kaptam a képembe. Hát kösz fiúk! Én a párnát Mikey képébe dobtam, és így kialakult a ' Nagy párnacsata'. Mikey tőlem kapott egy párnát a képébe, Cal Mikey-tól, Ah meg Cal-tól, végül pedig én Ash -től.  Aztán fordítva. A párnák csak repkedtek a garázsban,  és a helyiség a mi nevetéseinktől volt hangos. Úgy húsz  vagy harminc percet a párna csatázással töltöttünk. Majd mikor már mindenki feladta, egyedül Cal maradt a győztes. Aztán befejeztük a játékot és egy kicsit próbáltunk. Elpróbáltuk az új számot, azaz a dalhoz végre készült klipp, a Good Girl-t. Majd az Amnesia-t, Try Hard -ot, I miss you - t, Beside You -t, és az Out of my limitet. Végül pedig úgy álltam az idővel, hogy siethettem volna Lizékhez, hogy előbb, odaérjek a lány előtt.
- Luke várj - szólalt meg Cal, én pedig felé fordultam.
Ő és a másik két haverom felém felém futottak.
- Tessék idd ezt meg - nyújtott nekem egy teli poharat.
- Mi van benne?  - kérdeztem, mivel az illatából arra következtettem, hogy alkohol.
- Húzd le, jót tesz - mondta Ash.
- Na húzd már le - erőltette Mikey - Bátorít!
Erre a szóra lehúztam, majd elköszöntem és elhajtottam Lizékhez. Az utat tíz perc alatt megtettem. Olyan gyorsan tekertem, ahogy csak tudtam, úgy hogy a szabályokat betartottam. Mikor odaértem letámasztottam a biciklimet, majd az ajtóhoz mentem és kopogtam. Az ajtó kinyílt, és Ammie állt előttem:
- Csókolom! Luke vagyok.  Lizt keresem, esetleg itthon van? - kérdeztem.
- Szia! Nem még nincs, de mondta, hogy jössz. És azt üzente, hogy a szobájában várd meg.
Liz anyukája beinvitált aztán megmutatta az irányt a szoba felé. Én bementem, ő pedig  lement a konyhába. Egy ideig az ágyon ücsörögtem, majd felkeltem és elkezdtem nézelődni a szobájában. Igazán otthonos kis szoba. Egy csomó baráti kép, minták a falon. Olyan Lizes. Csodálkozva vettem észre, hogy a fiúkkal és Linnel együtt készített koncert utáni közös képe is megvan. Úgy húsz perc után megjött Liz is.



Elizabeth Van Hellsing  

Végre vége a mai napnak.  Az egész nap egy show műsorra hasonlított. Mivel a sulinak ma volt a 60. évfordulója, vetélkedő volt az osztályok között. Minden évfolyamból két osztályt választottak. A 10.- ből mi,  azaz a D-sek és az A -sok küzdöttek az alsóbb és felsőbb osztályokkal. Még ezzel nem is volt gond. Hanem akkor lett a nagy gond, amikor az ofi bejelentette, hogy a két osztályból csak négy
- azaz két D -s és két A -s - diák képviseli a vetélkedőn a két osztályt. A mi  osztályunk 'mázlimra' engem és Lint választott, míg az A Aida O' Connor -t és Nash Way -t. Lin mikor megpillantotta Aida -t felforrt az agy vize, onnantól kezdve leakart mindenkit győzni. De legjobban Aida-t.  Igen ám, de mi jelenleg agyi szinten vesztesek voltunk. Bár Aida egy kívül - belül szőke, Nash egyáltalán nem az. A felvételik közül ő volt az első tízben, míg mi vagyis hát Lin a huszadik között. Én megúsztam a 11. hellyel, Lin viszont csak a 15.hellyel. Eleinte ilyen találós kérdések voltak a suliról, meg híres tudósokról, írokról, matematikusokról meg hasonlók. Aztán földrajzi helyek. Na ebben a két körben leelőztek minket. De a következő kör a város legjobb szórakozó helyeinek címéről, nevéről (!) szólt. Itt Nash bebukott, mivel alig járt szórakozni, viszont Lina annál többet. Így behoztuk a lemaradást. A következő forduló a zene felismerés volt. Egy - egy kisebb zene részletet kapott minden csapat, és egy papírra  le kellett írni a dal előadóját és a címét. A mi dalaink Black Viel Brides - Heart of fire, Beyonce - I was Here, és Rihanna - Skin száma volt. Vagy öt percet vitáztam Linel, hogy az első és az utolsó szám azok, amiket én írtam. Eleinte nem hitte el, aztán beletörödöt, hogy mondok némi igazságot. Végül mikor kiderült, hogy az összes csapat közül a miénk az egyetlen hibátlan Lina belátta, hogy  tévedett. Volt még két forduló, ahol az egyikben rémesen szerepeltünk, a másikban meg remekeltünk. De a végeredmény azért magáért szólt, hiszen nem mi, még csak nem is az A, hanem a 12/B nyert. Mondjuk Lina nem sokáig búslakodott, mert mi lettünk a második helyezettek, az A- sok pedig a nyomunkba sem értek. Mint kiderült ők 7 vagy 8 ponttal maradtak le tőlünk. Ekkor lett csak igazán nagy show, mert Aida megvádolt minket azzal, hogy csaltunk. Linnek sem kellett több, úgy felkapta barátnőm a vizet, hogy elkezdetek ordibálni. A végén majdnem egymásnak ment a két lány. Szerencsére pont időben kaptam el Lint, Nash pedig Aida-t még a tetlegesség előtt. Persze a két lány így is, az igazgatóiban kötött ki. Lin megúszta egy szóbeli figyelmeztetéssel, Aida viszont nem. Mivel ő kezdte ezt az egész vitát, és még ezelőtt az incidens előtt már kapott egy szóbeli figyelmeztetést, így most igazgatóival gazdagodott a naplója. Na mi a tanulság mára? Ne kezdj ki Linnel, illetve a ribik is megkapják a magukét!
- Hé Liz - szólalt meg Lin mellettem sétálva.
- Tessék?
- Köszi, hogy lefogtál. Meg, hogy részt vettél, ezen a vackon. Tudom, hogy mennyire utálod az ilyen sulis szarságokat - mosolyogta, és felém fordult.
- Semmiség - mondtam és átöleltem.
- Egyébként, ma beszélsz Lukeal, ugye?
- Aham.
- Oké. Na mentem, szia! - mondta, és adott három puszit, majd lekanyarodott az ő házukig vezető útra.
- Szia! - mondtam.
Már megint egyedül sétálok hazafelé. De utálom ezt. Lin jöhetett volna a hosszabb úton is, csak gondolom azért nem jött, hogy hagyjon gondolkozni. Szerintem már megint használta, a 'különleges képességét', és a gondolataimba olvasott, vagy nem tudom mit csinált. Viszont tényleg szükségem volt egy kis magányra, hogy gondolkozzak. Útközben végig azon törtem az agyam, mit mondok majd Lukenak, mit csináljak, vajon tényleg vár rám? Ekkor kaptam egy sms -t Hemmo -tól, gyorsan ki is nyitottam az üzenetet. Nálatok várlak. Soká jössz? xxL. -tartalmazta, az üzenet. Erre én visszaírtam: Pár perc és ott vagyok :) xxL. . Miután bepötyögtem az üzenetet elraktam a zsebembe a telefonom és lábaimmal gyorsabb tempóra váltottam. Tényleg csak pár percembe került, olyan öt perc alatt hazataláltam.
- Sziasztok! - köszöntem, majd becsuktam magam után az ajtót.
Levettem a bakancsom, aztán a konyha felé vettem az irányt. Anya épp Ritának segített a háziját megoldani. Adtam nekik egy- egy puszit és egy 'Sziasztok' - kal köszöntem, hátha nem hallották az előbb elhangzott köszönésem.
- Fent vár - mosolyogta anya.
- Köszi, hogy szóltál. Jó tanulást - mondtam, azzal felmentem.
A lépcső fokait kettesével szedtem. Nem érdekelt, hogy kifáradok - e vagy sem, csak válaszokat akartam a kérdéseimre. Arra, hogy tényleg nem járnak Avrilel, hogy mit érez irántam, és ezek a kérdések, csak az ő válaszára vártak. De a válaszokon kívül látni is akartam. Mikor elmentek nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna rá. A mosolyára, a felzselézett hajára, piercingjére bohókás beszólásaira, néha idétlen vicceire, és gyönyörű tengerkék szemeire. És igen, valóban   titkon belezúgtam. Lám ezt művelte velem Luke Robert Hemmings. Annyira siettem, hogy szinte már beestem az ajtón. Lukey hirtelen rám szegezte a tekintetét. Gondolom, nem kicsit tűnhettem lököttnek, amiért csak úgy berontottam a szobaajtón. A fiú kezében a közös képünk volt, amit még a legútobbi koncerten lőttünk a backstageben.
- Szia - köszönt, majd letette a kezében lévő képet, oda ahonnan elvette.
- Szia - köszöntem én is. - Gyere üljünk le - mondtam, majd ledobtam az iskolatáskám, és az ágyra ültem. Hemmo pedig mellém.
- Liz mondanom kell valamit - kezdte és a piercingjét babrálta idegességében.
- Nekem is - feleltem.
- Oké. Kezded, vagy kezdjem? - kérdezte, és még mindig babrálta a pc-t.
- Kezd csak - mosolyogtam.
- Mi nem járunk Avrilel, és én tényleg téged szeretlek. Amit elmondtam az nem változott. Iszonyatosan szeretlek. Szerelmes vagyok beléd, és járni szeretnék veled. De te mit szerettél volna mondani?
- Többnyire ugyanezt megkérdezni, amire most válaszoltál. És én, én.. - kezdtem, de elakadt a hangom.  Majd megint elkezdtem. - Én akaratlanul is sokat gondoltam rád, még távol voltál. Nem telt el úgy nap, hogy ne jutottál volna eszembe. Talán eddig is szerettelek, csak magamnak titkoltam, de rájöttem én is szerelmes vagyok beléd és nem akarlak elveszíteni.
Luke ezt hallva abbahagyta a piercingje babrálását és nagy mosoly húzódott az arcára.
- Ez most azt jelenti, hogy te is azt érzed irántam, amit én irántad? - kérdezte fülig érő mosollyal az arcán.
- Igen. Igen, úgy fest - mosolyogtam.
Erre ő odajött, közelebb hozzám, majd megcsókolt. Olyan félénken jött oda, látszott rajta, hogy nem akar bántani sem csalódást okozni nekem. A csókja gyengéd és érzelmes volt. Egy idő után abbahagyta. Aztán magához húzott és átölelt.
- Szeretlek, és nem akarlak elveszíteni soha - mondta, és puszit lehelt a fejem búbjára. 
- Én is szeretlek, és én sem akarlak téged elveszíteni soha - mondtam halkan a mellkasába temetve az arcom.


Sziasztok Drágáim!

Ne haragudjatok, hogy ilyen későn hoztam az új részt. :/ Tudjátok nyaralni voltam, mostanában pedig kisebb gubancok vannak körülöttem és a gépem körül..:c Szóval itt a 19. rész. Jut eszembe, hogy tetszik az új design? Nekem nagyon tetszik, Lana R. műve köszönöm neki! <3  Illetve barátnőmtől Brynn Hastingstől kapott a blog egy új könyvborítót, ami hasonlít az If i stay könyv borítójához. Nekem nagyon tetszik, nem tudom nektek mi a véleményetek, de kérlek titeket, hogy a trailer és könyv borító menübe lessetek be, majd mondjátok el a véleményeteket. Akár a designről, könyv borítóról és a részről.  Továbbá köszönöm az 56 feliratkozott rendszeres olvasót, és a majd 49 000 oldal megtekintést! :) Imádlak titeket! <3 Jut eszembe lenne itt még nektek valami! Elkezdtem írni egy nyári sztorit, szerelem nyaralás, Sopron, barátok, buli ,viták értitek semmi ff a címe, Emlékszem, Sopronban. Ha esetleg érdekel kukkantsatok be, az első rész már fent van. :)
További szép napot kíván és legyetek rosszak!! Élvezzétek ki a nyár utolsó napjait!



  
     
    

7 megjegyzés:

  1. Kedves Cat L. Loud! :)

    Bocsi, hogy ide írok, de úgy látom, az "Emlékszem Sopronban" című blogodra nem néztél rá mostanában. Az arról készült kritikád - amit rendeltél a Criticism Blog Design-tól - már tíz napja megérkezett, ezt a másik blogodnál jeleztem is chatbe. Azonban mivel választ nem kaptam rá, nem voltam benne biztos, hogy eljutott-e hozzád a hír és a kész kritika, ezért úgy döntöttem, belinkelem neked ide. http://blogdesign-critics-dreams.blogspot.hu/2015/08/kritika-141_12.html

    (ui.: A tizenkilenc angolul nem nighteen, hanem nineteen.)

    xxx Donna

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, hogy foglalkoztál a bloggal. Illetve, hogy szóltál az elgépelés miatt. Megvallom kicsit siettem, és pont a bejegyzés címének elgépelését nem vettem észre..:c
      Mégegyszer köszönöm.
      xxCat

      Törlés
  2. Szia Cat! :3

    Istenem, alig vártam mar a részt! Sajnálom, hogy csak most olvastam, de egész nap nem voltam otthon :(
    Hozd hamar!!!!! :D

    Hatalmas ölelés,
    Brynn :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Drága Brynn! :3
      Semmi gond! Remélem elnyerte a tetszésed, és mindenki másét. :))
      Amint tudom hozom!! :D
      Szintén hatalmas ölelés,
      Cat :*

      Törlés
  3. Szia imadom ahogyan írsz *-* csak így tovabb :3 es ..mikor hozod a kövi részt? :D

    VálaszTörlés
  4. Szia! Vár egy kis meglepi a blogomon ☺ http://nniallhoran.blogspot.hu/2016/03/dij-1.html?m=1

    VálaszTörlés