Nineteen

19.

'Végül a kimondatlan szavak is a felszínre kerülnek, és előtörhetnek az érzelmek..'

- Az írónő elméjének szüleménye.

Luke Hemmings 

Reggel mikor felkeltem furcsa volt, mivel senki nem volt otthon. Anya meg apa elmentek dolgozni, a bátyáim meg nem tudom hova, de elmentek. A jó hír, hogy reggelit hagytak nekem. Leültem az étkező asztalhoz és megreggeliztem. Miután végeztem a piritosból, beackenből, és tükörtojásból illetve teából álló reggelimmel, elmosogattam. Aztán felmentem a suli netes oldalára, hogy mi is a mai házi. Elővettem a matekot, törit és a bioszt. Mivel a matek házi nem volt sok és egyszerűnek tűnt azzal kezdtem. Olyan 20 perc alatt végeztem vele. Viszont a töri fölött gubbaszthattam, mivel sehogy sem értettem Hitler uralkodását, felfogását és a 2. világháborút sem. Nem igazán értettem a bioszt sem. Miért olyan érdekesek a baktériumok, vírusok? Egyáltalán mik azok a ricketsiák? Kész röhej, hogy ez a két tantárgy elvett két, azaz KÉT órát az életemből. Két nyamvadt órácskát. Mikey úgy volt vele, hogy egy óra alatt kész leszek és megyek próbálni. Mind hiába. Ezt most benézte, de mondtam neki este is, hogy tanulni fogok. Mondjuk ő könnyen van nem magántanuló, sőt! Ő otthagyta a sulit, a banda miatt. Én viszont nem szeretném. Én úgy vagyok vele, hogy megpróbálkozom mindkettővel. Aztán ha minden veszni látszik, akkor döntök. De remélem erre nem kerül sor. Csörög a telefonom jelezve, hogy hívásom van. De ki az? Hol a telefonom?! A francba ne már, hogy elhagytam!! Nem akarok úgy járni, mint múltkor. Elhagytam még régebben turnézás közben és egész idő alatt azt a nyamvadt telót kerestük szerte a városban. Á bingó! Az ágyam alatt volt. De hogy került oda? Leesett vagy inkább kiesett a kezemből amikor elaludtam? Basszus fogalmam sincs, viszont legalább megvan és egy karcolás sincs rajta. 

- Na végre, hogy felveszed - szól bele a telefonba 'kedvesen' egy férfi hang.

- Neked is szia Mikey!

- Miért nem jöttél próbálni?

- Hahó! Mondtam már, hogy tanultam. 

- Á mi se próbáltunk.
- Akkor mit csináltatok?
- Bohóckodtunk egészen eddig. Csak délután, vagyis ebéd után próbálnánk. Átjössz? Linnék úgyis 14:10-kor végeznek.
- Jó akkor ebéd után ott vagyok!
- Oké. Na cső! - mondta, majd megszakította a vonalt.
Ránéztem a digitális órámra és láttam, hogy déli 12:00 van. Lementem a konyhába és keresni kezdtem valami ebédre jó kaját. Épp a hűtőben matattam, amikor valaki a hátam mögött megszólalt:
- Mit keresel? - szólalt meg egy női hang, mire én hátra fordultam.
A szívem olyan hevesen vert és nagyon megijedtem.
- Én csak, én csak - dadogtam.- Ebédet keresek.
- Most hoztam - mutatott anya az asztalon lévő nejlon szatyorra.
- Köszi. Életmentő vagy - mosolyogtam, majd adtam neki egy puszit.
Elővettük az evőeszközöket és a tányérokat. Aztán leültünk az asztalhoz.
- Tessék - mondta Liz és felém nyújtotta az étellel teli műanyag dobozt.
- Mi van benne?
- Gyros.
Úgy döntöttem, hogy nem a tálból, hanem a dobozból eszem meg a gyrost. Anya utálja, ha így eszek de elmondtam neki, hogy sietek, mert próbánk lesz. Utána meg egy barátomhoz ( Lizhez) megyek. Ezekre az érvekre megpuhult. Elkezdtünk enni. Nem azért, de meglátszott vagyis érződött az ételen, hogy nem anya készítette. Ő sokkal jobbra és finomabbra készíti az ételt, amit kiad a kezei közül.
- Hogy - hogy volt időd ebédet venni és hozni nekem? - érdeklődtem anyától.
- Ilyen megbeszélés volt egész nap. Tudod ami a tanárok közt szokott lenni. És most nagyszünetet tartottak.
- Á értem.
- Na és melyik barátodat látogatod meg próba után? - érdeklődött.
- Nem ismered.
- Ha nem mondod  el a nevét, akkor hogy ismerném? - nevette.
- Anya ő egy lány - nevettem.
- Hogy egy kislány. Mesélsz róla?
- Hát Liz az, tudod akiről beszéltem.
- Jaj az a lány, aki elvesztette a barátját?
- Igen.
- És csak barátok vagytok?
- Köszönöm az ebédet - tereltem a témát azzal, hogy végeztem az ebéddel. - Ne haragudj anya most mennem kell - mondtam, majd kidobtam a kukába a műanyag dobozt. Aztán kimentem az előtérhez felvettem a cipőm. Végül visszamentem anyához és puszit nyomtam az arcára. - Szia! Szeretlek! Majd jövök.
- Én is szeretlek! Rendben! Szia - kiáltotta utánam, én pedig kiléptem az ajtón.
A ház oldalának neki volt támasztva a biciklim. Felpattantam rá és elhajtottam Mikeyékhoz.  A garázs ajtaja nyitva volt. Láttam, hogy bent mozognak, így hát arra vettem az irányt. Ahogy közelebb lopakodtam hallottam a hangokat. Sanda gyanúm volt, hogy bent nem próba, hanem párna csata folyik. Mivel Cal és Ash nevetését hallottam, meg azt ahogy, azt mondogatják:  " Ezt még megbánod". Bementem és üdvözlésképpen egy párnát kaptam a képembe. Hát kösz fiúk! Én a párnát Mikey képébe dobtam, és így kialakult a ' Nagy párnacsata'. Mikey tőlem kapott egy párnát a képébe, Cal Mikey-tól, Ah meg Cal-tól, végül pedig én Ash -től.  Aztán fordítva. A párnák csak repkedtek a garázsban,  és a helyiség a mi nevetéseinktől volt hangos. Úgy húsz  vagy harminc percet a párna csatázással töltöttünk. Majd mikor már mindenki feladta, egyedül Cal maradt a győztes. Aztán befejeztük a játékot és egy kicsit próbáltunk. Elpróbáltuk az új számot, azaz a dalhoz végre készült klipp, a Good Girl-t. Majd az Amnesia-t, Try Hard -ot, I miss you - t, Beside You -t, és az Out of my limitet. Végül pedig úgy álltam az idővel, hogy siethettem volna Lizékhez, hogy előbb, odaérjek a lány előtt.
- Luke várj - szólalt meg Cal, én pedig felé fordultam.
Ő és a másik két haverom felém felém futottak.
- Tessék idd ezt meg - nyújtott nekem egy teli poharat.
- Mi van benne?  - kérdeztem, mivel az illatából arra következtettem, hogy alkohol.
- Húzd le, jót tesz - mondta Ash.
- Na húzd már le - erőltette Mikey - Bátorít!
Erre a szóra lehúztam, majd elköszöntem és elhajtottam Lizékhez. Az utat tíz perc alatt megtettem. Olyan gyorsan tekertem, ahogy csak tudtam, úgy hogy a szabályokat betartottam. Mikor odaértem letámasztottam a biciklimet, majd az ajtóhoz mentem és kopogtam. Az ajtó kinyílt, és Ammie állt előttem:
- Csókolom! Luke vagyok.  Lizt keresem, esetleg itthon van? - kérdeztem.
- Szia! Nem még nincs, de mondta, hogy jössz. És azt üzente, hogy a szobájában várd meg.
Liz anyukája beinvitált aztán megmutatta az irányt a szoba felé. Én bementem, ő pedig  lement a konyhába. Egy ideig az ágyon ücsörögtem, majd felkeltem és elkezdtem nézelődni a szobájában. Igazán otthonos kis szoba. Egy csomó baráti kép, minták a falon. Olyan Lizes. Csodálkozva vettem észre, hogy a fiúkkal és Linnel együtt készített koncert utáni közös képe is megvan. Úgy húsz perc után megjött Liz is.

Elizabeth Van Hellsing  

Végre vége a mai napnak.  Az egész nap egy show műsorra hasonlított. Mivel a sulinak ma volt a 60. évfordulója, vetélkedő volt az osztályok között. Minden évfolyamból két osztályt választottak. A 10.- ből mi,  azaz a D-sek és az A -sok küzdöttek az alsóbb és felsőbb osztályokkal. Még ezzel nem is volt gond. Hanem akkor lett a nagy gond, amikor az ofi bejelentette, hogy a két osztályból csak négy
- azaz két D -s és két A -s - diák képviseli a vetélkedőn a két osztályt. A mi  osztályunk 'mázlimra' engem és Lint választott, míg az A Aida O' Connor -t és Nash Way -t. Lin mikor megpillantotta Aida -t felforrt az agy vize, onnantól kezdve leakart mindenkit győzni. De legjobban Aida-t.  Igen ám, de mi jelenleg agyi szinten vesztesek voltunk. Bár Aida egy kívül - belül szőke, Nash egyáltalán nem az. A felvételik közül ő volt az első tízben, míg mi vagyis hát Lin a huszadik között. Én megúsztam a 11. hellyel, Lin viszont csak a 15.hellyel. Eleinte ilyen találós kérdések voltak a suliról, meg híres tudósokról, írokról, matematikusokról meg hasonlók. Aztán földrajzi helyek. Na ebben a két körben leelőztek minket. De a következő kör a város legjobb szórakozó helyeinek címéről, nevéről (!) szólt. Itt Nash bebukott, mivel alig járt szórakozni, viszont Lina annál többet. Így behoztuk a lemaradást. A következő forduló a zene felismerés volt. Egy - egy kisebb zene részletet kapott minden csapat, és egy papírra  le kellett írni a dal előadóját és a címét. A mi dalaink Black Viel Brides - Heart of fire, Beyonce - I was Here, és Rihanna - Skin száma volt. Vagy öt percet vitáztam Linel, hogy az első és az utolsó szám azok, amiket én írtam. Eleinte nem hitte el, aztán beletörödöt, hogy mondok némi igazságot. Végül mikor kiderült, hogy az összes csapat közül a miénk az egyetlen hibátlan Lina belátta, hogy  tévedett. Volt még két forduló, ahol az egyikben rémesen szerepeltünk, a másikban meg remekeltünk. De a végeredmény azért magáért szólt, hiszen nem mi, még csak nem is az A, hanem a 12/B nyert. Mondjuk Lina nem sokáig búslakodott, mert mi lettünk a második helyezettek, az A- sok pedig a nyomunkba sem értek. Mint kiderült ők 7 vagy 8 ponttal maradtak le tőlünk. Ekkor lett csak igazán nagy show, mert Aida megvádolt minket azzal, hogy csaltunk. Linnek sem kellett több, úgy felkapta barátnőm a vizet, hogy elkezdetek ordibálni. A végén majdnem egymásnak ment a két lány. Szerencsére pont időben kaptam el Lint, Nash pedig Aida-t még a tetlegesség előtt. Persze a két lány így is, az igazgatóiban kötött ki. Lin megúszta egy szóbeli figyelmeztetéssel, Aida viszont nem. Mivel ő kezdte ezt az egész vitát, és még ezelőtt az incidens előtt már kapott egy szóbeli figyelmeztetést, így most igazgatóival gazdagodott a naplója. Na mi a tanulság mára? Ne kezdj ki Linnel, illetve a ribik is megkapják a magukét!
- Hé Liz - szólalt meg Lin mellettem sétálva.
- Tessék?
- Köszi, hogy lefogtál. Meg, hogy részt vettél, ezen a vackon. Tudom, hogy mennyire utálod az ilyen sulis szarságokat - mosolyogta, és felém fordult.
- Semmiség - mondtam és átöleltem.
- Egyébként, ma beszélsz Lukeal, ugye?
- Aham.
- Oké. Na mentem, szia! - mondta, és adott három puszit, majd lekanyarodott az ő házukig vezető útra.
- Szia! - mondtam.
Már megint egyedül sétálok hazafelé. De utálom ezt. Lin jöhetett volna a hosszabb úton is, csak gondolom azért nem jött, hogy hagyjon gondolkozni. Szerintem már megint használta, a 'különleges képességét', és a gondolataimba olvasott, vagy nem tudom mit csinált. Viszont tényleg szükségem volt egy kis magányra, hogy gondolkozzak. Útközben végig azon törtem az agyam, mit mondok majd Lukenak, mit csináljak, vajon tényleg vár rám? Ekkor kaptam egy sms -t Hemmo -tól, gyorsan ki is nyitottam az üzenetet. Nálatok várlak. Soká jössz? xxL. -tartalmazta, az üzenet. Erre én visszaírtam: Pár perc és ott vagyok :) xxL. . Miután bepötyögtem az üzenetet elraktam a zsebembe a telefonom és lábaimmal gyorsabb tempóra váltottam. Tényleg csak pár percembe került, olyan öt perc alatt hazataláltam.
- Sziasztok! - köszöntem, majd becsuktam magam után az ajtót.
Levettem a bakancsom, aztán a konyha felé vettem az irányt. Anya épp Ritának segített a háziját megoldani. Adtam nekik egy- egy puszit és egy 'Sziasztok' - kal köszöntem, hátha nem hallották az előbb elhangzott köszönésem.
- Fent vár - mosolyogta anya.
- Köszi, hogy szóltál. Jó tanulást - mondtam, azzal felmentem.
A lépcső fokait kettesével szedtem. Nem érdekelt, hogy kifáradok - e vagy sem, csak válaszokat akartam a kérdéseimre. Arra, hogy tényleg nem járnak Avrilel, hogy mit érez irántam, és ezek a kérdések, csak az ő válaszára vártak. De a válaszokon kívül látni is akartam. Mikor elmentek nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna rá. A mosolyára, a felzselézett hajára, piercingjére bohókás beszólásaira, néha idétlen vicceire, és gyönyörű tengerkék szemeire. És igen, valóban   titkon belezúgtam. Lám ezt művelte velem Luke Robert Hemmings. Annyira siettem, hogy szinte már beestem az ajtón. Lukey hirtelen rám szegezte a tekintetét. Gondolom, nem kicsit tűnhettem lököttnek, amiért csak úgy berontottam a szobaajtón. A fiú kezében a közös képünk volt, amit még a legútobbi koncerten lőttünk a backstageben.
- Szia - köszönt, majd letette a kezében lévő képet, oda ahonnan elvette.
- Szia - köszöntem én is. - Gyere üljünk le - mondtam, majd ledobtam az iskolatáskám, és az ágyra ültem. Hemmo pedig mellém.
- Liz mondanom kell valamit - kezdte és a piercingjét babrálta idegességében.
- Nekem is - feleltem.
- Oké. Kezded, vagy kezdjem? - kérdezte, és még mindig babrálta a pc-t.
- Kezd csak - mosolyogtam.
- Mi nem járunk Avrilel, és én tényleg téged szeretlek. Amit elmondtam az nem változott. Iszonyatosan szeretlek. Szerelmes vagyok beléd, és járni szeretnék veled. De te mit szerettél volna mondani?
- Többnyire ugyanezt megkérdezni, amire most válaszoltál. És én, én.. - kezdtem, de elakadt a hangom.  Majd megint elkezdtem. - Én akaratlanul is sokat gondoltam rád, még távol voltál. Nem telt el úgy nap, hogy ne jutottál volna eszembe. Talán eddig is szerettelek, csak magamnak titkoltam, de rájöttem én is szerelmes vagyok beléd és nem akarlak elveszíteni.
Luke ezt hallva abbahagyta a piercingje babrálását és nagy mosoly húzódott az arcára.
- Ez most azt jelenti, hogy te is azt érzed irántam, amit én irántad? - kérdezte fülig érő mosollyal az arcán.
- Igen. Igen, úgy fest - mosolyogtam.
Erre ő odajött, közelebb hozzám, majd megcsókolt. Olyan félénken jött oda, látszott rajta, hogy nem akar bántani sem csalódást okozni nekem. A csókja gyengéd és érzelmes volt. Egy idő után abbahagyta. Aztán magához húzott és átölelt.
- Szeretlek, és nem akarlak elveszíteni soha - mondta, és puszit lehelt a fejem búbjára. 
- Én is szeretlek, és én sem akarlak téged elveszíteni soha - mondtam halkan a mellkasába temetve az arcom.

Sziasztok Drágáim!

Ne haragudjatok, hogy ilyen későn hoztam az új részt. :/ Tudjátok nyaralni voltam, mostanában pedig kisebb gubancok vannak körülöttem és a gépem körül..:c Szóval itt a 19. rész. Jut eszembe, hogy tetszik az új design? Nekem nagyon tetszik, Lana R. műve köszönöm neki! <3  Illetve barátnőmtől Brynn Hastingstől kapott a blog egy új könyvborítót, ami hasonlít az If i stay könyv borítójához. Nekem nagyon tetszik, nem tudom nektek mi a véleményetek, de kérlek titeket, hogy a trailer és könyv borító menübe lessetek be, majd mondjátok el a véleményeteket. Akár a designről, könyv borítóról és a részről.  Továbbá köszönöm az 56 feliratkozott rendszeres olvasót, és a majd 49 000 oldal megtekintést! :) Imádlak titeket! <3 Jut eszembe lenne itt még nektek valami! Elkezdtem írni egy nyári sztorit, szerelem nyaralás, Sopron, barátok, buli ,viták értitek semmi ff a címe, Emlékszem, Sopronban. Ha esetleg érdekel kukkantsatok be, az első rész már fent van. :)
További szép napot kíván és legyetek rosszak!! Élvezzétek ki a nyár utolsó napjait!

  

     
    

Egy kis piszkozat féleség

Hello Darling! :3

Hoztam egy kis irományt nektek bár már rég eltűntem és nem hoztam fejezetet több mint 1 hónapja volt pofám ide jönni.. :c Nos az eltűnésemre nincs magyarázat sem semmi mentség. Talán egy : a lustaság, ja és az hogy élvezem a nyarat. Igen, de (!) a blog nem szünetel, nem is ér véget csak kedvem szerint teszem fel a részeket. Már tervezem, hogy hozok minnél előbb mert ez így tényleg nem állapot, hogy van 54 (Aztaa *-* :O Köszönöm köszönöm nektek *--* Csodásak vagytok! Imádla titeket <3!) feliratkozom és 44,597 megtekintésem:) Köszönöm mindötöknek :33 Illetve nagyon sajnálom az eltűnésem :(

A blog nemrég nyert egy design blogon (x) helyezést. Legjobb fanfiction és Legszebb Design kategóriában. A legjobb fanfic -re a  3. helyet érte el a blog a design-ben 2.helyet. :)

Szóval bár elvagyok veszve kicsit ide-oda még azért élek ( :')  ) és hozok friss (húsit ) t :3

Illetve BOLDOG 19. SZÜLINAPOT LUKE!! <33 Ezúton is kívánok Lukenak sok boldog szülinapot, még ha azt se tudja,hogy írnak róla egy ilyen blogot és talán a létezésemről és a blogéről se tud, és meg se kapja a köszöntést. De akkor is imádunk szeretünk <3 Maradj továbbra is ilyen cuki, helyes és bolondos és tehetséges :33 

Illetve egy kis ízelítő nektek a 19. Amnesia - ból:

"Csörög a telefonom jelezve, hogy hívásom van. De ki az? Hol a telefonom?! A francba ne már, hogy elhagytam!! Nem akarok úgy járni, mint múltkor. Elhagytam még régebben turnézás közben és egész idő alatt azt a nyamvadt telót kerestük szerte a városban. Á bingó! Az ágyam alatt volt. De hogy került oda? "

Hamarosan találkozunk! Addig is jó nyarat nektek! :* <3 

Ölel és puszil mindenkit:

Cat L. Loud

Figyelem, a dög visszatért, avagy helyzetjelentés kissebb gubancok :)

Sziasztok bogyókáim! <3

Visszatértem. Gondoltam küldök egy kis élet jelet. Igen még élek.. Egy ideje eltűntem, ennek oka a design blogos rendelések, a tanulás és kiesebb ihlet hiány volt. De most fordult a kocka, vannak ötleteim a blogot/ történetet nézve. :) És kérdésem is van felétek.:) Megint csak ;)

Szóval az első évad pár rész múlva a végéhez közelít, ami a 21. rész után lesz. (ezt a titkot elárultam hahii, de többet nem :P <3) És azt szeretném kérdezni, már így előre, legyen 2.évad és ha igen hány részesre gondoltok? :)) 

A közvélemény kutatásnál dönthettek, melyik a szimpatikusabb válasz, illetve ha egyéb kérdésetek van várom őket örömmel:) A rész is hamarosan fent lesz remélhetőleg jövőhét hétvégén, ha gép közelbe kerülök. Ne haragudjatok.. :S

Türelmeteket, és válaszaitokat köszönöm <3 Illetve az 51 feliratkozót (*o*) és a 41,267 oldalmegjelenítést! <3

Sokat jelent ez nekem <3 

Ölel, puszil titeket:

xxCat

Eighteen

18.

'Az élet valahogy, mindig jól időzít. Ha nem tudod, mit mondj talál egy okot, hogy ne most mond el mit is érzel. Majd megvárja a holnapot!'

-Elizabeth Van Hellsing 

Elizabeth Van Hellsing

Délután hat óra. Mégis mi a francot keresek én itt Linnel?! Az oké, hogy ő Mikeyt várja, de én? Ja úgy volt, hogy Luke miatt jöttem, de mi van akkor, ha majd átnéz rajtam? Ha már nem érdeklem? Mit mondok majd neki, miért jöttem? Ki elé? Útközben kitaláltam, ha minden veszni látszik azt mondom neki, hogy a fiúk elé jöttem, és nem elé. Viszont azt nem gondoltam ki mit mondok majd, ha előhozza ezt a 'mi', azaz ő és én dolgot. Előhozná ezt témának? Egyáltalán beszélünk ma még rólunk? Hiszen ki tudja hány órát utaztak. Biztos már nagyon fáradtak. Jaj Liz mindig a szavak embere voltál, de most mit fogsz neki mondani? - tettem fel a költői kérdést magamban.

- Tájékoztatjuk önöket, hogy a Miami - Sydney repülő fél órát késik - mondták be a hangos bemondóba.

Remek legalább lesz időm elgondolkozni, mit is mondjak, hogyan. Egyáltalán mondjak neki valamit? 

- Áldja meg őket.. -káromkodta Lin - Ilyenkor tudnék felrobbanni. Te nem?

- De én is - füllentettem. - Gyere üljünk le! 

Megfogtam barátnőm kezét és egy közeli kisebb padig húztam. Majd leültünk és azon gondolkoztunk mivel töltsük el azt a fél órát, hamár Lin nem akart elmenni sehova. Gyorsan eltelt az idő. Hiába a beszélgetéseknek, zene küldözgetéseknek. 

- Liz fordulj hátra lassan - suttogta a fülembe Lina.

Hátrafordultam, és megláttam Luke -ot. Ő jött előre a többiek, pedig követték. Éreztem ahogy a szívem egyre hevesebben dobog. A torkomban pedig gombóc keletkezett. Mi van ha az a lány meg ő?
- Mikey -futott Lin szerelméhez.
- Szia szerelmem - lehelt csókot Mikey Lin ajkaira.
Én is odamentem a fiúkhoz üdvözölni őket.
- Sziasztok - mondtam és egyenként baráti puszit adtam nekik. Lukeot hagytam utoljára. A puszi után megöleltem. Meglepődtem, mivel olyan  szorosan megölelt , mintha  soha  nem akarna elengedni. Na most akkor mi van?
- Oké, gyerünk haza - mondta Ash és Cal egyszerre.
- A kisbusz kint vár - felelte Mikey.
- Ha nem baj én és Liz taxival mennénk - szólalt meg Lukey.
- Oké. Van mit megbeszélnetek! - veregette meg Mikey Luke vállát, aztán barátian kacsintott. A fiúk gyorsan elmentek, de mi még várhattunk a taxira.
- Nem értem, hol késik már?  -kérdeztem halkan.
- A nő azt mondta 10-20 perc.
- Az jó - mondtam ironikusan. Sosem szerettem várni. Most meg még az is idegesít, hogy nem tudom mit mond. Egyáltalán mond majd valamit? Én mondjam előbb? Basszus még a szöveget is elfelejtettem, amit időközben kigondoltam. Se baj nem színházban vagyunk. Luke pedig mellettem áll a reptér kijáratánál.
- Figyelj Liz.. - kezdte. - Nem lehetne, hogy holnap beszéljünk meg mindent? Kipihenten?
- De lehetne - mosolyogtam. Látva a kis gödröcskéket az arcán tudtam, hogy eléggé fáradt.
Megjött az autó. Mi beültünk. Egy ideig nem szóltunk egymáshoz. Majd Luke megtörte a csendet azzal, hogy elmondta hova vigyen minket a taxi. Előbb az ő címüket adta meg, tekintettel arra, hogy az ő házuk közelebb van a miénktől. Aztán az enyémet.
- Figyelj Liz! Holnap átmegyek hozzátok, vagy a suli elé. Jó? Vagy hogy legyen? - kérdezte.
- Suli után gyere át. Vagyis ha végeztem. Nyugodtan gyere! Fent a szobámban is megvárhatsz.
Te jó Isten! Mit mondtam, fent a szobámban?! Ez nagyon félreérthető. Pedig nem akarom, hogy félre értse. Én nem egy kalandot akarok vele. Nem szeretem a kalandokat, mindig is a komoly kapcsolatok híve voltam. Most pedig megakarom végre beszélni mi van kettőnk közt. Ha pedig ő is így érez, akkor kapcsolatot szeretnék.
- Itt is vagyunk - szólalt meg a sofőr.
- Mennyivel tartozom? - kérdezte.
A sofőr az én utamat is beleszámolta - én hiába tiltakoztam Lukenak, hogy nem kell -, elmondta az összeget, Luke pedig fizetett.
- Szia! Holnap majd beszélünk - megölelt, és a mai nap utoljára beszippanthattam férfias illatát. Olyan jó volt.
- Akkor holnap - mosolyogtam.
Becsukta maga után a kocsi ajtót. A csomagtartóból kivette a csomagjait és bement a házba. Azt láttam amint int egyet, de utána indultunk is a megadott címre. Azaz 'haza'.
- Nagyon szereti önt - mondta a sofőr.
- Úgy gondolja?
- Látszik a szemén. És ön? Ön szereti? Jaj ne haragudjon, hogy így kíváncsiskodom.
- Semmi baj - mosolyogtam. - Ami engem illet én is szeretem őt. Nagyon is.
A sofőr elhallgatott és az út többi részét csönd uralta. Időközben kaptam egy -egy  sms-t. Az egyik Lintől , a másik Luketól jött. Megnyitottam Linét. Az állt benne: Hívj fel! :) :* xx L. . Majd ha hazaértem, akkor felhívom. Megnéztem a másik üzit, ami Luketól jött. De volt ezen kívül egy régebben küldött üzenete is. Amiben ez állt: Nem vagyunk együtt Avrilel. Barátok vagyunk csak, és ez az igazság. Én mást szeretek. Az a személy pedig más.. xxL.
Te béna Liz! Hogy nem vetted észre?! Amit végig a szolgáltató sms-nek néztem az Luke-é volt. De béna vagyok!
Akkor holnap nálatok megvárlak. Jó éjt! xxL. - írta Luke. Milyen aranyos már. Iszonyatosan félek mi lesz a holnap délutánból. Remélem jól sikerül. Miközben agyaltam hazaértünk. Kipattantam a kocsiból, de előtte kiböktem egy Köszönöm az utat! mondatot. Hazaértem végre. Rita rögtön megölelt, majd felnézett rám:
- Mi volt?
- Semmi. Álmos volt, így majd csak holnap beszélünk - adtam választ, a kérdésére.
- Liz gyere vacsizni - invitált anya a konyhába.
Én jó és éhes gyerek módjára mentem be, majd megvacsiztam.
- Felmentem. Még fel kell hívnom Lint is. Köszönöm a vacsit - mondtam, miután végeztem és elindultam fel. Becsuktam magam után az ajtót és felhívtam Linát.
- Szia! Mi baj? - szóltam bele a telóba.
- Szia ( húzta el az a -t) . Mi van összejöttetek?
- Nem. Még nem.
- Hogy-hogy?
- Fáradt volt. Meg én is. És kipihenten akarja ezt megbeszélni.
- Ja hát ebben igaza van.
- Ja de most lépek, mert még a fizika sincs kész, nem is fürödtem. Szia!
- Szia! Jóét!
- Neked is!
Letettem, majd elővettem a fizika cuccom, plusz egy számológépet. Tudtam, hogyha előbb elmegyek fürödni , akkor nem lesz kész holnapra a házi. Mivel meleg vizes fürdő után hamarabb elalszik az ember. Nekem meg nem kéne elaludnom, tekintve a számolási házikra. Megcsináltam a házi felét, sőt több mint felét. Talán picivel több, mint felét. Aztán fogtam a pizsamámat, berohantam a fürdőbe. Letusoltam, bepakoltam holnapra, és már aludtam is.

Luke Hemmings

Nem tudom, ki hogy van vele, de engem ez a repülőút nagyon kifárasztott. Pedig úgy voltam ezzel, hogy ma lesz erőm ahhoz, hogy elmondjam Liznek mit érzek iránta. Azt is , hogy nem járunk Av -el , hogy őt szeretem, és mennyire hülye vagyok azért mert nem mondtam el neki előbb ezt az egészet. Az érzéseimet. 

- Kisfiam! Jó újra itthon látni -ölelt meg anya.

- Téged is, vagyis titeket is! - öleltem meg.

- Mesélj, hogy vagy?

- Milyen volt a turné szaros? - kérdezte Ben.

- Jaj anya jól vagyok. Mindent elmondok, csak előbb érjünk be.

Bementünk lecuccoltam, aztán leültem a kanapéra melléjük. Mindent elmeséltem. A sok poént, helyet, milyenek voltak az emberek. Mindent, de mindent. Illetve, majdnem mindent. Azt nem, hogy belezúgtam Lizbe.

- Iszonyatosan jó volt, csak már hiányoztatok - mondtam, aminek az lett a következménye, hogy családi ölelés lett.

- Te is nekünk - mondták. Elmentünk vacsizni, lefürödtem, aztán lementem a nappaliba. Kicsit beszélgetni apáékkal. Levágottam apa mellé a kanapéra. Elkezdtük nézni az x-faktort. Meg kell mondjam jók voltak. Időközben még írtam Liznek egy sms-t, mikor még lecuccoltam. Ez állt benne: Akkor holnap nálatok megvárlak. Jóét! xxL. Vicces látni a tvben szereplő énekeseket, vagyis annak készülőket kifestve, zombinak öltözve. 

- Na jó Luke! Kisfiam én megyek lefeküdni. Te maradsz? - fordult felém apa.

- Igen még egy kicsit.

- Rendben. Jó éjt!

- Neked is!

Apa elment aludni, így már egyedül én maradtam fent. Egy ideig némán bámultam a tévében menő filmet. Ami a Péntek 13 volt. Aztán mikor már meguntam felmentem. A telóm csöngeni kezdett, amint felértem. Gyorsan kerestem, hisz' anyáék már aludtak. Felvettem.

- Mikey mi bajod este 11-kor? - kérdeztem.

- Miért nem mondtad el neki?

- Fáradt voltam hozzá és még most is az vagyok.

- De holnap elmondod neki?

- Ja. Suli után átmegyek hozzá.

- Délelőtt mit csinálsz majd?

- Tanulok.

- Utána?

- Passz. Miért kéne valamit csinálnom? 

- Próbálni kellene. Ha ráérsz.

- Liz hetedikbe végez Linnel azaz 14:10 - kor.

- Te meddig tanulsz?

- Egy-két órát kellene.

- Akkor mindegy. Megyek szia!

- Szia!

Letettem. Mentem volna aludni, de valahogy nem ment az álom a szememre. Elkezdtem zenét hallgatni. Minnél lassúbb szám volt, annál jobb. Talán az ötödik vagy hatodik, hanem a tizedik szám után aludtam el. De itt nem ez volt a lényeg, inkább az , hogy végre alszom.

Helyzetek:)

Sziasztok Drágáim!

Hát mostanában nem igen voltam "Aktív". Ennek több oka is volt, de ebbe nem mennék bele. Gondoltam írok, hogy ez a hülye (én) még élek, lelégzem és az Amnesia nincs még befejezve. :) Szünetkor azaz 04.04.-én hozom nektek a kövi részt :/ Igen ilyen soká.:/ De sajnos még le sincs gépelve és nekünk 1-től van szünet. Annyi idő meg nekem kell, hogy bepötyögjem nektek :)
Remélem megértetek addig is köszi a megértest!

Puszil és ölel titeket:

xxCat

Sosem volt igaz.. illetve verseny!

Hola mindenki! ❤

Nos nemrégiben kik..rt keveset jelentkeztem. Ennek okai is vannak.. Nos az idő hiány. Nyitottam egy blogot, ami számomra nagyon fontos, mivel igaz történeten alapul.. Illetve hát az Amnesia részek is elég hosszabbakra sikerültek. Ami nektek jó, nekem kevésbe, mivel a suli és a tanulás mellett nehezen megy. :) Ha minden jól megy a jövőhéten vagy utána héten tudom hozni a 18.-at. Addig is lessetek be ide is, és hagyjatok nyomot magatok után bogyókáim, mert érdekel ti szerintetek milyen lesz: Sosem volt igaz.. Illetve egy másik blogon ahol tevékenykedem verseny folyik, a paparazzi design blogon. Ha valakinek kedve támad a legszebb design, fejléc, legjobb trailer/prológus illetve író kategóriában itt jelentkezhet!

Sajnálom, hogy nem hoztam részt! Renélem azért bekukkantotok a Sosem volt igaz..-ra is vagy épp jelentkeztek a verszenyre. :)
Addig is puszil és ölel titeket:
Cat L. Loud

Seventeen

17.

Luke Hemmings

*Visszaemlékezés*

- Szereted? - kérdezte komoly arccal Mikey.
- Igen, nagyon.
- Akkor tegyél érte! Nem lesz könnyű, de ha megse próbálod akkor már elvesztetted!
Bólogatni kezdtem. Mike igazat mondott.
- Ennyit akartál csak mondani? Vagy mást is?
- Hmm.. Nem. Azt hiszem csak ennyit.
- Akkor gyerünk vissza.
Visszasétáltunk. Ahogy El paso sötét utcáit róttuk, mindig figyeltünk a hátunk mögé, nehogy megtámadjanak minket. Ilyenkor este szerintem minden emberben benne van a félsz. Nehogy elkapják, megtámadják esetleg kifosszák, vagy (ha lány) megerőszakolják. Tíz perces séta után visszaértünk. Becsuktuk magunk után az ajtót, de nem köszöntünk. Láttuk, hogy a többiek alszanak. Bár nem csodálom, hogy aludtak, hiszen több, mint 6 órát és 11 percet hanem többet autókáztunk ide. Mindketten előkerestünk egy - egy törölközőt, meg valami pizsamát. Igyekeztünk nem zajt kelteni, vagy legalábbis kicsit.
- Tusolsz te előbb, vagy menjek? - kérdezte Mikey.
- Menj én addig keresek valami kaját vacsira.
- Oké.
Ő a fürdő felé tartott, én pedig feláltat a tv elől, és a konyha felé igyekeztem. Megnéztem, hogy a többiek hagytak - e valamit a vacsiból. De semmit. Mikor a kukára pillantottam láttam, hogy rendeltek kaját. Kedves tőlük, hogy gondoltak ránk éhezőkre. Kinyítottam a hütőajtót. A hütő furcsamód tele volt, az általunk hozott ételekkel. Kivettem egy bontatlan csomag virslit. Kerestem egy fazekat, engettem bele meleg vizet majd felraktam a gázra a már fazékban lévő virsliket. Időközben Mike végzett, így átvette az én feladatom, én meg mentem fürödni.
- Figyelj rá! És el ne baszd, mert ha elcseszed téged eszlek meg! - csaptam a vállára barátian és bementem fürödni.  Igyekeztem sietősre venni a formát, nehogy Mikey megegye az összes kaját. De valahogy, sehogy nem sikerült kiszállnom a zuhany fülkéből. Olyan jó volt a meleg vizes zuhany. Olyan megnyugtató.
- Hé Luke, siess mer nem hagyok neked kaját! - nyitott rám Mikey.
A törölközőt magamra bugyoláltam és dühösen elhúztam a zuhany függönyt.
- Muszáj berontani mikor fürdök?! - kérdeztem.
- B-o-o-cs-i-i.
- Na húzz ki. Sietek! Ne kajáld fel a vacsim!
- Igenis kapitány! - ment ki az ajtón.
Gyorsan megtörölköztem, felöltöztem és mentem kajálni. Mikey a konyhaasztalon hagyta a többi virslit. Én vettem belőle annyit amennyi nekem elég volt és raktam mellé ketchupot. Aztán   Mike mellé telepedtem tv-t nézni. Éppen a Family Guys ment. Csendben a tv-t nézve kajáltunk. Majd mikor végeztünk a kajával és a "műsornak" is vége volt elmosogatunk és mentünk aludni.

October 5, Miami, FL : 

Alig hiszem el. Végre az utolsó koncert a 'turnéból'. Nemsokára elmondhatom Liznek az igazat, és remélem most már ő is elmondja mit érez. Istenem már megint izgulok a fellépés előtt. Pedig nem kéne. Eddig elütöttük mindennel az időt. "Csinálták" a hajunkat, kiválasztottuk mit vegyünk fel, meg bohóckodtunk a színfalak mögött. De ez az utolsó 20 perc, valami kín szenvedés.

- Lukey izgulsz? - kérdezte Av.

- Ki én? - kérdeztem és közben tovább babráltam a piercingem.

- Tudtommal te vagy az egyetlen Lukey a csapatban - nevette. - Igen téged kérdeztelek.

- Ja, igen kicsit izgulok. De miért kérdezed?

- Csak mert megint babrálod - mutatott az ajkához, célozva a piercingemre.

- Ne is foglalkozz vele, mindig ezt csinálja, ha ideges - felelte helyettem Ash.

- De nem értem mire fel ideges. Úgyse csesz el semmit.. - kezdte Mikey.

- Ha meg mégis improvizálunk - fejezte be Cal.

- Ez is igaz - helyeselte a hozzászólást Avril.

Egyből lenyugodtunk, vagyis én biztos. A koncert előtti 20 percet végig beszéltük. Egyszer csak megszólalt full komolyan Av:

- Fiúk idő van!

Mi a színfalat és Avrilt hátra hagyva előre futottunk a színpadhoz. Ott mindenki elhelyezkedett, megkereste a helyét és hangszerét.

- Hé mindenki! Mi vagyunk az 5 Seconds Of Summer - kezdte Cal. 

- Kezdhetjük? - tettem fel a kérdést.

Hallottuk, hogy azt kiabálják  "Igen, igen", de azért sumákoltunk.

- Te Cal hallottad mit mondanak? Én nem.

- Én sem.

- Akkor még egyszer kérdezem. Kezdhetjük? - kiabálva kérdeztem.

Mindenki aki ott volt kiabálta egyszerre, hogy "Igen", és akkor elkezdtük, Elkezdtünk énekelni. Az első az Amnesia, majd a Voodoo Doll, Out of my limit. 

- Segítetek nekünk? Énekeltek velünk? - kérdeztük Mikeyval.

"Don't stop doin' what you're doin

Every time you move to the beat

It gets harder for me

And you know it, know it, know it " - énekeltük együtt a közönségünkkel.

- Oké! Fantasztikusak vagytok - kezdtem. - A következő dalt szeretném küldeni egy fontos személynek és persze nektek. Ez a dal ami az EP-ről a kedvencem. A Beside You.

" Kettőnk darabjai ragyognak

A város fényei alatt

Miközben mi beleolvadunk az éjszakába.."

Miután elénekeltük kicsit pihentem, vettem egy mély lélegzetet majd helyettem megszólalt Cal. Mivel én még ittam.

- Jó! Most következik az utolsó dal. A "búcsú dal". Long way home. Hagy szóljon - üvöltötte az utolsó mondatot. Hihetetlen volt, hogy ennyi fam  van jelen a koncerten, és hogy üvöltözték: "Vissza,vissza". De nem lehetett. Az idő már elmúlt, az óra lejárt. Őszintén mondom jól éreztem magam. Aranyos volt, hogy velünk együtt énekeltek, sikítoztak. A koncert végeztével visszaindultunk a szállóra. Ott valamennyire összepakoltunk, majd lefeküdtünk aludni, mert időközben este lett.  

Halott és elmúlt, ami történt megtörtént

Te voltál minden amivé válok

Elengedem amiben egyszer hittem

Szóval viszlát gyötrelem.

Elizabeth Van Hellsing

Azt gondoltam jó barátnője voltam Cednek. De nem. Pocsék voltam. Még a temetésére sem mentem el. Nem tudtam. Nem volt erőm, sem idegzetem végig nézni ezt az egész szertartást. Életemben egy temetésen sem voltam, így azt sem tudtam mit kell tenni, hova kell állni. Semmit nem tudtam. De nem mentem el. Mikor eltemették, még fel sem fogtam, hogy halott. Minden reggel kérdezgettem anyát, hogy "hol van Ced ?" . Sosem kaptam rá választ. Míg egy idő után rá nem jöttem magamtól. Fent van a mennyben. Azért most úgy gondoltam megkérem anyát vigyen ki a temetőbe, hagy búcsúzzak el tőle.

- Egész biztos, hogy ezt akarod? - kérdezte anya a kocsi ajtónak neki dőlve.

- Ezt akarom - bólogattam igen legesen.

Anya megkerülte a kocsi elejét, és velem szemben állt. Megfogta a két kezem és megkérdezte:

- Veled menjek? - kérdezte aggódva.

- Nem kell. De ha felhívlak értem jössz? - kérdeztem sumák arcot vágva - Nincs kedvem buszozni vasárnap - érveltem.
- Szerintem nincs is busz - mosolyogta anya, majd megsimította a hajam - Szeretlek! Majd hívj fel!
- Oké.
Puszit adott nekem és én is neki. Majd elhajtott. Ezután ott álltam, hülyén a kezemben egy szál rózsával. Nem tudtam hol van Cedric sírja, így keresgetni kezdtem. Úgy tizenöt vagy húsz sírkő után megtaláltam az övét. Ahhoz képest egész hamar megtaláltam azt a sírt. Amikor megláttam mi van a sírra írva, elsírtam magam. Nem érdekelt, hogy mennyire kenődik el a sminkem. Amint megláttam a síron az 1995-2014 sírtam. Egy ideig ott álltam, majd magam sem tudom mit remélve elkezdtem hozzá -vagyis a sírjához- beszélni. Igen, mint egy hibbant.
- Nem is tudom mit kéne mondanom - kezdtem. - Ha ott fent hallasz akkor tudnod kell, hogy szeretlek - böktem ki magamból - De van egy fiú. Luke.. Nagyon szeretem. És most nem tudom mit tegyek.. Bár itt lennél..
A rózsát bele tettem a sír oldalán lévő vázába és egy helyben álltam. Végig gondoltam az összes dolgot, amit én és Cedric leműveltünk. A közös viták, játékos beszólások, moziba járás, ott alvás, futás, minden. Emlékszem olyan hülyeségen is összekaptunk, hogy milyen színű a szemem vagy az övé. De olyan is volt, hogy az épp aktuális körömlakkomnak, vagyis köröm színemre nem jött rá. Ilyenkor fél órákat oktattam, hogy az nem tengerkék, hanem királykék. Ő viszont mindig azt mondta a királykékre, hogy tengerkék. Még ha agyonütöttem volna -amit sosem tettem meg- akkor is azt állította volna. Biztos vagyok benne, hogyha most is velem  lenne  ezzel  kergetne az őrületbe. Sokszor idegelt fel ezzel. Arra is emlékszem milyen jóban volt a húgommal. Ha Rita ment hozzá játszani, mindig nyert a kishúgom. Ha ők ketten játszottak tőlük zengett a ház. Van egy játék a 'Ki ette meg a csoki tortát?' vagyis inkább az eltűnt csoki torta rejtélye, és mindig  azzal játszottak. Cednek  két hetébe  került, hogy megtanítsa Ritát játszani vele. Sikert is aratott! A húgom és ő mindig legyőztek ebben a fránya játékban. Mióta ő nincs, a játék a polcon porosodik. Arra is emlékszem milyen jóízűeket nevettek amikor csikizőseket játszottak. Egyszer Ri majdnem leesett az ágyról annyira csikizte Ced, de szerencsére épp időben megfogta a húgom kezét és visszahúzta az ágyamra. A csókjainkra is emlékszem. Mindig odajött és azt mondta 'Szeretlek!', majd romantikusan megcsókolt. És mikor abbahagyta azt vártam mikor kapom tőle a következőt. Sosem erőltetett rám semmit. Ha nem akartam elmenni valahova, akkor nem mentünk. Ha nem akartam valamit, akkor nem csináltuk az adott dolgot. Nem volt rámenős, inkább  türelmes alak volt.
- Bárhogy is döntök, kérlek szépen ne haragudj rám. Állj mellettem. Szeretlek! - mondtam és megfordultam aztán elsétáltam a bejárat felé. Majd felhívtam anyut, aki értem jött.
- Sikerült elbúcsúznod tőle? - kérdezte anya közben figyelve az utat.
- Nem látszik? - mosolyogtam a lesírt sminkemre mutatva.
- De. Ami azt illeti egyedi és figyelem felkeltő lett - mosolyogta.
- Meghiszem azt - adtam igazat neki.
Hazaérve megköszöntem anyának az utat, ebédeltünk majd beültem a laptopom elé. Végig néztem a facebook-ot, twittert. Megpillantottam egy twettet Luke írta:  Szeretem, de vajon Ő szeret? Miért szúrtam el ezt az egészet? Ezt rám vagy arra a szöszire érti? Máris összevesztek volna? Vagy tényleg nincsenek együtt? De akkor kire, kinek írta ezt? Ahj miért fúrja az oldalam ennyire a kíváncsiság?! Ha így folytatom még a végén hamar megöregszem. Ne már.. Tudnom kell! Mázli, hogy holnap jönnek.
- Hé Liz! Játszunk? - lépett be Ri az ajtón, kezében egy dobozzal.
- Most? - hajtottam le a laptopom és komoly arcot vágtam. Olyan poker face-et.
- Igen. Létszi - könyörgött nekem.
- Mit szeretnél játszani?
- Ezt - mutatatta, vagyis nyomta az arcomba a "Ki ette meg a csoki tortát?" dobozkát. Felnevettem.
- Nem adod fel.. - mosolyogtam még mindig. - Legyen. Gyere!
Leültünk az ágyra. Ahol időközben csináltam helyet, az ágynemű huzatot rendbe téve, a pizsamámat pedig bedobtam a saját fürdőmbe. Elhelyeztük a játék táblát. Összekevertük az időpontokat és az italok kis karikáit. Amikre a bábukat és a tárgyakat tettük. Izgalmas játék ez.
- Oké, végeztél? - kérdezte Rita.
- Aham - haraptam rá az épp kint logó nyelvemre, gyengéden - Pillanat. Kész is!
- Akkor a tettes Hófehér asszony volt, almalét ivott hozzá és.. - kezdte.
- Ötkor te.. - kezdtem neki az időpontnak.
- Nem igaz, mert egykor ette meg! - vágott a szavamba.
- A fenébe! Elegem van! Ezzel a játékkal többet nem játszok. Én mi dig veszítek!
- Jaj Liz - jött oda hozzám és megölelt. - Nekem mindig győztes maradsz!
- Az helyesen úgy lenne, hogy a te szemedben én mindig győztes maradok. De aranyos vagy. Szeretlek! - adtam neki egy puszit.
- Én is téged.
- Pakoljunk össze. Gyere - húztam fel.
- Oké.
Elkezdtünk összepakolni a játék különböző kellékeit, amikor megszólalt a telefonom.
- Bocsi ezt most fel kell vennem - kiáltottam Rinek és az éjjeli szekrényemhez szaladtam. Azt hallottam, amint azt mondja ' Ne már!', majd felvettem.
- Liz, Liz, úr isten, úr isten!! - kiáltott egy lány a vonal másik végéről.
- Mi baj van Lin?
- Holnap jönnek!
- Kik? Luke-ék?
- Igen, igen!
- Jaj de jó! És mikor?
- Olyan este, vagyis délután hat, hét fele.
- Az jó. Kimegyünk eléjük?
- Aham. Na de most megyek. Szia!
- Szia! - kinyomtam a telót, és olyan boldog mosoly került az arcomra, mint még soha.



Sziasztok husiik!
Nos az utóbbi időben nagyon eltűntem. Erre nincs olyan mentség ami tudnék mondani, max az idő.. Minden összejött. Egy kis változás lenne, mégpedig a részeket nem hetente, hanem 2 hetentenhoznám. Azaz a következő rész, március 1- én jön. Ne haragudjatok de ez most így sikerült :( Viszont ami nagyon feldobott, hogy a blognak már 40 feliratkozója van és 27,744 oldal megtekintés! ( *0*) Te jó ég én ezt el sem akartam hinni! :') Nagyon szépen köszönöm a kommenteket az elsző részhez illetve, hogy olvastok!❤
Remélem ehhez a részhez is lesz pár komment. :)
Puszil és ölel titeket:
XxCat ❤

Sixteen

16.

A legjobb barátod leszek
És te leszel a Valentinem /szerelmem
Igen, foghatod a kezem, ha akarod
Mert én is szeretném fogni a tiédet..♥

[Zene]

Elizabeth Van Hellsing:

*Visszaemlékezés*

- Rita ezt miért kapom? - kérdeztem, miközben egyre csak a kisméretű rajzlapot néztem amin egy szőke hajú colos emberke vagy nem is tudom mi, inkább pálcika ember  és egy lány volt. Illetve kettejük közt egy szív. Egyre másra csak ezt a két boldog mosolygós alakot és a köztük lévő szívet néztem. Vajon kiket rajzolt ide Rita?
- Mert beteg vagy! - mondta az ágyam szélén ülve, majd megölelt. - Nézd csak! Az ott te vagy.. - mutatott rá a lány alakra, aztán a fiúra. - Az pedig Luke.
Ledermedtem. Még Rita is sejti az érzéseimet, csak én titkolom a saját elmémtől. Hát igaz lenne a mondás, miszerint a saját elméd áldozata vagy? Lehet benne valami. Különben Hitler, miért lett olyan amilyen és miért vetett véget az életének, akkor amikor az "uralma" megszünt. Na jó hagyjuk a törit, hisz' nem erősségem.
- Liz talán nem tetszik? Rajzoljak másikat? - kérdezgette tőlem kétségbeesetten a húgom.
- Nem butus. Nagyon szép lett, köszönöm. Csak tudod Luke más lánnyal jár.
- Hát szerezd vissza tőle!
- Félek nem menne.
- Amit meg se próbálsz az nem sikerül. De amit megpróbálsz az sikerülhet. Ezt a tanító néni mondta - mosolyogta.
Miközben Rita befejezte a mosolyogva elmondott mondatát, én elgondolkoztam. A húgom nem is mond hülyeséget. Sőt! Igaza van. Aki küzd veszíthet, de aki nem küzd máris veszített.Rita elment, mert időközben hívta anya a földszintről. Így hát egyedül maradtam. Még mindig a kis rajzot néztem. Másnak ijesztő lett volna, vagy horrorisztikus , de most magam voltam. Csak én és a gondolataim és az érzéseim. Így hát gondolkoztam. Nem műveltem olyat, mint rég. A vagdosás meg a cigi a múlt. Meg kell erősödnöm. Igen, ezt kell tennem! És ha nem is kapom meg Lukeot, biztos lesz valaki aki megért, megszeret. Ha meg nem Lin biztos vigasztal majd.Mint ahogy azt már fél órája tette facebookon. "Ne siránkozz! Ő Luke! Ilyen hülye, de meglásd lesz még így se. Ő fogja kérni, hogy járj vele."  


Péntek 19.-e. Öt hónap és itt a szülinapom. Már alig várom. Míg más utálja, ha akár csak egy évvel is idősebnek nézik, vagy lesz én nem. Imádom, mikor 1-2 évvel idősebnek néznek a koromnál, de ha fiatalabbnak.. Azt utálom. Egyszer régen, talán 4-5 éve egy táborban volt ilyen. Az egyik táborlakó azt hitte kilenc vagyok, hol ott tizenegy voltam. Az illető nevetett és azt mondta "Ne haragudj! Egyébként tiszta jó, hogy fiatalabbnak tűnsz a korodnál!" . Ő meg mosolyogva elment, míg én csak lestem. Nagyon jó. A kislányos vonásaim és dolgaim miatt hiszik azt, hogy könnyű átverni, és törékeny vagyok. Persze ez mind igaz, de teszek azért, hogy ez ne így legyen.
- Jó reggelt Liz - köszönt be reggel anya.
- Neked is!
Anya épp  készült kimenni az ajtón, mikor én megszólaltam:
- Anyu! Beszélgetünk?
- Ha szeretnél - mosolyogta.
- Szeretnék.                                                                                                  
Leült az ágyam szélére, én előszedtem egy cd-t az éjjeli szekrényem fiókjából. A cd-n  rajta volt egy közös, régi kedvencünk Fergie. Az Big Girls Don't Cry száma szólt, amit 2007-ben  alkotott. Imádtam. Ez volt az első olyan dal, amire Ced és én együtt táncoltunk egy buliban. Vagyis ami nem a leglassúbb, hanem olyan jó szám volt. Meg kell mondanom a szám mellett a klip is jó lett.
- Anya szeretem..
- Liz kicsim tudom..
- Ez volt az első dal.. - kezdtem.
- Milyen dal? - érdeklődött meglepetten anya.
- Amire én és Ced együtt táncoltunk egy buliban.
- Ó kicsim!
Anya megölelt. Ekkor pedig elsírtam magam.
- Elvesztettem és most még Luke-ot is?! Úgy hogy, olyan hülye voltam.. Mert nem mondtam el neki, hogy én is szeretem.
Édesanyám csak hallgatott és a hátamat simogatta még én keservesen sírva a vállába temettem az arcom. - Olyan hülye voltam.. Miért nem mondtam el neki?! Miért nem vallottam be magamnak?!
- Sírj csak kincsem! Sírj az jót tesz! - mondta anya.
Igaza volt.Hiszen tudta a múltban megtett dolgaimat. Hiszen ő akart elvinni pszichológushoz. Nem nézett a vagdosás, a cigi, vagy épp az antiszocialistaságom miatt dilinek. Pusztán tudta: belül összetörtem. Az a lány aki voltam darabokká hullt. Majd jött Lin azzal a jegyekkel, és a boldogságával. Aztán Luke a barátságával. És egyszerre megváltoztam. Már nem vagyok a régi Liz aki Cedric-kel volt, de már az antiszocialista sem. Már egész más vagyok. Luke és Lin hoztak rendbe, de ha úgy vesszük Luke még össze is törhet. Ha így folytatjuk..
 - Jól van aludj csak.. - mondta egy hang és utoljára megsimította az arcomat. Majd csukódott az ajtó, gondolom kiment, Megfordultam, és elaludtam. Nem álmodtam semmit, csak aludtam. Nyugtató nélkül. Nem úgy, mint este. Egyszer csak recsenni kezdett az ajtó. Valaki bejött. Kinyitottam a szemem.
- Lin?
- Szia drága - nyomott egy puszit az arcomra.
- Mesélj valamit - kezdtem hirtelen felkelni.
- Lassan kelj fel. Nem kell sietni! Nyugi.
- Oké. Szóval mesélsz?
- Persze, de mit?
- A suliról, a turnéjukról és.. - összecsuklott a hangom, a torkomban pedig gombóc keletkezett - Lukeról!
- Az utolsóról is? - kérdezte, hiszen nem akarta azt, hogy rosszabbul legyek Luke miatt.
- Igen.
Lin elmesélte, hogy kémián Ellievel kísérleteztek. Azt is, hogy amit összekutyultak felrobbant és a hajuk égnek állt. Én persze még a két lány arckifejezését is elképzeltem. Amikor összeöntik a löttyöket, majd mikor felrobban. Vicces lehetett. Elmesélte, hogy a turné jól zajlik, és hogy Luke -Mikey elmondása szerint. szingli. Vagyis nincs együtt Avrilel. Én nem tudom. Beszélni akarok vele. Annyira jó lenne hallani a hangját, felpofozni majd szorosan megölelni. Miért nem lehet itt? A francba..
- Lin én szeretem..
 - Tessék? - kérdezte tátott szájjal és kikerekedett szemekkel.
- Szerelmes vagyok belé!
- Mi Lukeba?!
- Igen!
Azt hiszem Lin abban a pillanatban sokkot kapott. Nem szólt egy szót sem. Tátott szájjal, kikerekedett szemekkel ült az ágyam szélén. Csodáltam, hogy legalább lélegezni nem felejtett el. Vagy talán mégis?

[Zene]

Luke Hemmings        

Az eső egyre csak szemerkélt. Mi pedig az ablakból bámultuk a tájat. Az utat. "Szeretem, de vajon Ő szeret? Miért szúrtam el ezt az egészet?" - írtam ki tweeter-re. Úgysem volt más elfoglaltságom. Mindannyian szörnyen lusták és unottak voltunk. Talán az idő hatott így ránk és a hangulatunkra. Vagy hogy Ash, Cal és Avril nem talált már újabb beszélgetési témát, Mikeynak elfáradtak az ujjpercei a sok sms - től, nekem meg persze alapból rossz kedvem volt. Miközben feltűnően unatkoztunk, az én telefonom zenelejátszója számot váltott. A már jól ismert szám : Pink - F**kin' Perfect.
- A francba! - ordítottam fel, és kivettem a fülest a fülemből. Mondanom sem kell, mindenki én rám figyelt.
- Mi baj Luke? - kérdezte mindenki egyszerre.
- Ez a rohadt szám, Liz, minden.. - kezdtem.- Miért nem lehetünk végre otthon?!
Ciki vagy sem, de elkezdtem sírni és a mellettem ülő Ash (!!)  vállába temettem az arcom, aki paskolgatni kezdte a hátam.
- Jó haver! Nyugi! Majd kibékültök - próbált vigasztalni Mike és Cal. Kiket az elöl ülők is helyeseltek meg persze Ash és Avril is.
- Ja könnyen beszélsz! Ti sosem vitatkoztatok, sőt ami a legfontosabb ti már EGYÜTT vagytok!! - üvöltöttem.
- Hé Luke nyugi  - mondta Av.
- Nem nincs nyugi! És semmi nincs rendben!
- Fiúk befejeznétek végre a vitát?! Elég ebből!
- Rendben. Bocsánat.
Erre a mondatra senki nem mondott semmit. Szégyeltem magam. Elkezdtem velük kiabálni, vitatkozni mikor nem érdemlik meg. Rajtuk töltöttem ki a mérgem, hol ott ők nem is  tehetnek erről.
- Luke ha ez téged vigasztal ma én is összekaptam Linnel.. - mesélte Mikey.
- Mi? Jól hallottam?
- Igen. Egy rohadt ruha miatt kiakadt, vagyis mert azt mondtam neki, hogy mindenhogy szép, de akkor a legszebb, ha ruha nélkül van előttem.
Ezen a mondaton mindenki nevetett, még Av is.
- Ezért képesek voltatok összeveszni? - kérdezte Cal.
Mikey bólogatott.
- Pedig milyen igazad van! - helyeselte Clifford mondatát Ash.
- Kösz. Vagyis várjunk csak! Te láttad már meztelenül a csajomat?! - akadt ki Mikey.
- Nem, dehogy. Nyugi haver! El ne verj már!
Mindenki elkezdett nevetni Mikey hülyeségén, amit Ashel leművelt.Komolyan mondom ezeknél nincs hülyébb. Elkezdtek szócsatázni. Olyanokat bögtek a másikhoz, hogy mi szakadtunk a röhögéstől és szerintem ők is belül. Már a sírás határán voltam, a hasam fájt a sok nevetéstől, illetve az oldalam is majdnem kiesett a helyéről. Aztán egyszer csak Mikey feladta és Ashton nyert. De mint kiderült nem azért adta fel, mert nem talált frappáns visszaszólást, hanem mert Lin írt neki. Ja az első hónap a legkritikusabb. A sorsdöntő. Hát ők jól élik meg. Náluk minden happy és nem depi..
- Luke, majd beszélnünk kell - mondta.
- O-oké.
Mikor végre odaértünk El paso-ba, szállást kerestünk és becuccoltunk. Mikey megfogta a kezem és kihúzott az ajtón.
- Elmentünk sétálni, majd jövünk - ordította.
- Oké sziasztok!
- Hé Mikee! Lassíts.
- Ne nyafogj!
- Mi bajod?
- Liz és te..
- Igen?! Mondd már!
- Beszélnetek kell!
- Mi?!
- Hívd fel!
- Oké..
Felhívtam. Nem vette fel. Letettem. A múltkori smsemre sem válaszolt. Majd visszahív. Időközben visszasétáltunk a szállóra.
- Nem vette fel.. - ismételte Mikey.
- Ja
- Szereted?
- Igen, nagyon.
                                                                                                                    

Köszönet és bejelentés

Sziasztok Bogyókák!

Biztos észrevettétek, hogy a napokban nagyon eltüntem. Ne haragudjatok. :( Nem szeretnék mentegetőzni, se szabadkozni. Mégis gondoltam leírom egy kissebb bejegyzésben az okokat a történetnek.. Szóval sajnos 2 tantárgyból bukásra állok. Mindkettő év véges, és éretségi tantárgy Matek meg Magyar nyelvtan. :') Nagyon jó.. Hát a részek is betesznek nekem. Mivel minnél hosszabbat szerettem volna nektek hozni, annál nehezebb begépelni. Jelen helyzetben kétségbe vagyok esve.Nem akarlak titeket cserben hagyni, de bukni sem. Jelenleg úgy vagyok ezzel, hogy még két hét van a suliból. Nos hát úgy gondoltam, hogy ez idő alatt Szünetelni szeretnék. Ez annyit jelent ez esetben, hogy meglepetés lenne mikor jön rész. Sajna ezt tudom felhozni. Szünetben remélhetőleg hetente, ha nem sikerül a heti akkor 2 hetente lesznek részek.

De a rossz hírekre (:s) jöhetnek a jók!

31-en vagytok és 18,864 oldalmegjelenítés volt eddig a blogon. *o* Nagyon köszönöm, hogy ennyien olvastok! Ez sokat jelent nekem <3   

Love you:

xxCat

Fifteen

Hello Darlings!

Meghoztam a 15. Amnesia részt. Szeretném megköszönni, a 27 olvasót és a több mint 16,116 oldalmegjelenítést. Hatalmas öröm ez nekem. És köszönöm Lolom kommentjét nagyon jól esett. <3 Remélem ez a rész is tetszik és kapok pár kedves, építő kommentet.

További jó olvasást és szép hétvégét. Puszi:

xxCat

15.rész - difficult and almost impossible
/bonyolult és már-már lehetetlen/ 

Egy ideig futni fog utánad; de elérkezik majd a nap, amikor abbahagyja a kis körök futását körülötted. Túl fog rajtad jutni és pontosan ebben a pillanatban, azt fogod kívánni, hogy bárcsak hagytad volna, hogy elkapjon.:( ♥

Luke Hemmings

♬[Zene]♬

- Luke! Luke! - üvöltötték utánnam.
Én viszont csak rohantam. El mindentől és mindenkitől. El minden gondom elől. Nem értem mit tettem, hogy ennyire lehetetlen az, hogy együtt legyek azzal akit szeretek. Vagyis Lizzel! Eddig azért küzdöttem, hogy érezzen írántam valamit, hogy megtudja szeretem. Most meg azt hiszi, hogy járok Avrilel. Remek, jobb már nem is lehetne! Kínomban elnevettem magam.
- Szánalmas vagyok! Igen szánalmas..- gondoltam, és a gondolatom halk mondat formáiban elhagyta a számat.
- Nem. Nem vagy az Luke - szólalt meg egy lágy, női hang. Avril volt az.
- Ugyan már. Az vagyok, elszúrok mindent..
- Nem értem. Hogy érted ezt?
- Elvesztem azt akit a legjobban szeretek. Mivel azt hiszi, hogy mi ketten együtt vagyunk..
- Dehát ezt honnan veszi?
- A tweeterképről, tudod?
- Jaj ez baromság! Miért nem beszélítek meg?
- Nem veszi fel. És csak Október 7.-én érünk haza..
- Próbáld  meg még egyszer!
Megpróbáltam, de csak hangposta. Kinyomtam.
- Hangposta.
- Miért nem írsz neki üzenetet?
- Minek?
- Hogy-hogy  miért?! Fontos neked vagy nem?!
- De, csak..
Írtam Liznek egy sms-t, amiben leírtam, hogy Av és én nem járunk, és hogy én őt szeretem. Válasz nem jött. Egyre csak vártunk és vártunk. Már éjfél is elmúlhatott, de mi még mindig kint ültünk a szálló előtti padon.
- Úgy sajnálom Luke. Nem akartam, hogy ez legyen. Ha tudtam volna, nem puszillak meg - mondta.
- Nem a te hibád, én raktam fel a képet.
- Akkor nincs harag?
- Persze, hogy nincs.
Megöleltük egymást.
- Én most bemegyek. Te maradsz?
- Még egy kicsit.
- Oké.
Av bement, becsukta maga után a bejárati ajtót, én pedig egyedül maradtam. Megnéztem Liz közösségi oldalait. Twittere egy képet tett ki, ezzel az idézettel: "Talán nem sírok, de fáj. Talán nem mondom..de érzem. Talán nem mutatom..de érdekel. :(:) <3" . Aztán felléptem facebookra és láttam, hogy az a kép ami fent van tweeteren az most a profilképe, csak más a leírás, egy Coco Chanel idézet, még pedig ez: " Visszafogni magad, amikor bánt valami és nem hisztériázni. Amkior fáj- Ilyen a tökéletes nő. :) * <3 " . Ezt úgy két órája töltötte fel. Elég sok like lett rajta, na és persze komment is. Nem mondom, kíváncsi voltam ki likeolta, illetve kommentelt a képhez. A barátai - Lin, Ellie, ,eg még páran -, és számomra ismeretlen srácok (?). Bevallom féltékeny lettem és utánna néztem az összes srávnak aki kommentelt. Végül is időm az volt, aludni meg nem tudtam. Nem lepett meg, mikor azt láttam, hogy ők is abba a gimibe járnak amibe Liz és Lin. Nem likeoltam a képet és nem írtam kommentet. Reggel az ágyamban keltem. Hogy kerültem oda, nem tudom..
- Jó reggelt -keltett Mike 9:00 körül.
- Neked is.
- Láttam Liz képeit - kezdte - Szerintem kivan a történtek miatt.
- Az összes képén mosolyog!
- Az csak a látszat..
- Honnan veszed?
- Tudom.
- Kitől? Lin?
- Ötösöd van a lottón.
- Mit mondott még Lin?
- Semmi mást. Na pakolj!
Igen utazunk El pasoba. Fél óra alatt elkészültünk és el is indultunk. Minden a megszokott volt. Én zenét hallgattam, Ash Cal és Av beszélgetteek, Mikey pedig sms-ezett. Never gonna be alone- Nickelback. Ezt hallgatta, és közben aludtam. Miküzben aludtam hallottam egy pár szavas beszélgetést.
- Mikor aludhatott el?
- Olyan hajnal egy környékén.
- Annyira nem bírja ezt az egészet?
- Fontos neki az a lány.

Elizabeth Van Hellsing

" Visszafogni magad, amikor bánt valami és nem hisztériázni. Amkior fáj- Ilyen a tökéletes nő. :) * <3 "

Mi a fene? Ki az a lány, aki megpuszilja Lukeot? Még hogy barát.. Na jó, nyugi Liz. Nagy levegő be ,kifúj.. Minden rendben. Mit vagy egyáltalán kit akarok hitetni azzal, hogy minden rendben?!Mikor semmi nincs rendben. Rohadtul hiányzik nekem, és szerintem titkon bele szerettem, csak magamnak sem vallottam be.De ez a csaj kereszbe tett. Facen írtam Linnek mi a helyzet, és Lukenak egy sms-t: "Gratulálok, sokáig! ;) xxL." . Ezt legszívesebben átköltöttem volna, arra: Ki ez a csaj? Mikor jöttetek össze és miért mondtad akkor azt, hogy szeretsz? Hogy várni tudsz? Szemét vagy, ugye tudod? Hogy utállak ezért! (..)  Igen meg tudtam volna folytani Lukeot is, és azt a csajt is. Mindkettőjüket, gondolkodás nélkül. Úgy gondoltam két hónap után ideje a fekete-fehér profilképem leváltani, hagy lássa Luke mit is veszített. Így a héten készült képek közül kiválasztottam egyet és feltöltöttem, alá pedig a kedvenc idézetem került Coco Chaneltől. Majd twittere is kiraktam. Nagy meglepetésemre sok likeot és hozzászólást kaptam a képekre. Facen a legtöbb Ced csapattársaitól jött, illetve Lintől Ellietől és a csajoktól. Luke nem likeolta, nem kommentelt. Úgy hiszem fontosabb neki az a szőke lány, mint én. Ezzel lezártnak vettem az ügyet.Nem fogok hajnalok hajnaláig fennmaradni, mikor holnap suli. A telóm egy órája kikapcsoltam, anyától pedig nyugtatót kértem, hogy elalvás előtt egy picit lenyugodjak. Alvás előtt egy kicsit olvastam Rachel Vincent egyik új szerzeményét, majd elfogott az álom. Reggel Rita keltett. Sikítozva és toporzékolva, mivel megkap valami buta játékot anyuéktól. Amire olyan rég ácsingózik. Mikor kikeltem az ágybólmegszédültem, és az egyensúlyomat elveszteve majdnem Ritára estem. Ő szerencsére árrébb állt így nem rá, hanem a padlószönyegre estem.
- Anya gyere! Liz rosszul van! - kiáltotta a hugicám.
- Rita fogd be, minden rendben - mondtam, de hiába, mert anya már a szobám ajtaján bejött.
- Kicsim mi baj?
- Megszédültem.
Megfogkta a homlokom, majd megszólalt:
- Te lázas vagy. Gyere szépen befekszünk az ágyba - segített vissza a még bevetetlen ágyamba - Rita nyomás készülődj apa visz a suliba!
- Na és én?
- Te pedig itthon maradsz. Lemegyek a lázmérőért, addig írj Linának , hogy nem mész ma suliba.
Remek ez is jó nap lesz. Anya parancsának eleget tettem. Bekapcsoltam a telóm és írtam Linnek, hogy ma nem megyek, mert beteg vagyok. Ő írt és jó bulást kívánt. A telóm jelezte, hogy üzenetem érkezett, de azt nem kitől.
- Itt is vagyok. Mi baj?
- Semmi. Csak nem hagy békén a szolgáltató. Bombáz minden féle sms-el - raktam le a telefonom az éjjeli szekrényre.
- Egész biztos, hogy ők küldték?
- Miért ki más lenne? Luke el van foglalva  a turnéval és a velük turnézó, újdonsült barátnőjével.
- Tátsd ki a szád!
- Á-á-á - mondtam, miközben kinyitottam a szám.
- Csugd be.
Megtettem. Kis idő múlva pedig ki is került a kis csoda, azaz a hőmérő a számból.
- 39,5 fok.  Kizárt az iskola.
- De nekem ott a helyem! - vitatkoztam.
- Nem.
- Anya én szétfogom unni magam!
- Nem fogod. Mesélj mi bánt?
- Ez most komoly?
- Igen. Olyan rég beszéltünk már..
Visszavághattam volna azzal, hogy pár hete, de nem tettem. Tudom anyának mennyire hiányoznak az anya-lánya beszélgetések, mivel Ced halála után magamba zárkóztam. Olyannyira, hogy még anyával sem voltam hajlandó beszélgetni.
- Luke azt mondta szeret, de egy másik lánnyal jött össze.
- Nem biztos. Valószínű barátok,
- Ő is ezt írta a képhez baráti puszi, de mi van ha..
- Liz ne következtess! Kérdezd meg ha hazaér.
Anyával két órát beszélgettünk, de ez a két óra úgy telt el, mintha nem is két óra lett volna, hanem öt perc amit még tovább húztam volna, ha anyának nem égett volna oda az ebédje. A lényeg sokat nevettünk és nem unatkoztam. És egy valami biztos, sokat segített az anya-lánya kapcsolatunknak. Este felé kaptam Ritától egy rajzot ami nagyon jól esett, és bevallom meg is lepett. De nem csak azt kaptam hanem egy "gyógyulj meg Liz" ölelést is.  

Fourteen

14.Rész - Star offside against distance

/Csillagles a távolság ellen/ 

Az igazi boldogság, amikor hullócsillagot látsz és nincs mit kívánj..♥

Elizabeth Van Hellsing

♬ [Zene] ♬

Hétfő reggel. Úgy imádom. Felkelni a hét elején, micsoda öröm. Linnel megint együtt mentünk a suliba, mint minden nap. Előbb elindultunk, hogy még a 3. óra kezdése előtt beülhessünk a kávézóba. Igen, hála ma 3.-ba kezdünk. Besétáltunk a kávézó ajtaján, rendeltünk majd beültünk a szokott helyünkre a teraszon.
- Hogy aludtál? - kérdeztem tőle.
- Egész jól. Leszámítva azt, hogy leestem az ágyról, miközben forgolódtam.
Nevetni kezdtem.
- Ne nevess már ki! - mondta, mint aki megsértődött.
- Megis hoztam a két szép hölgynek, a finom forrócsokikat - mondta Gino és letette elénk a kért forrócsokikat. Amiknek iszonatosan jó illata volt.
- De aranyos vagy! Köszönjük Gino - mondtam.
- Fogyasszátok egészséggel - mosolyogta.
- Úgy lesz - mondta Lin és egy mosolyt címzett a kávézó tulajdonosának.
Megittuk  a forrócsokikat, közben pedig beszélgettünk.
- Nem értem, hogy maradhatott nálad Luke kabátja. Bezzeg nekem sose adja ide Mikey a kabátját.
- Hát van ez így - mosolyogtam, mire barátnőm is elmosolyodott.
Őszintén szólva nem voltam elájulva, hogy nálam maradt Luke kabátja. Igen nálam maradt és akkor mi van? Persze, persze a rajongók, azzal jönnének, hogy ő Luke Robert Hemmings, az 5 Seconds Of Summer cuki, jó képű énekese. Igen ám, de valljuk be mégis csak ember, és én mint ember szeretem. Igen a zenéit/zenéiket is szeretem, de ez most mas.Mint ember kedveltem meg, a beszélgetések által és nem egy interjún.
- Mehetünk - mondtam a kijáratnál váró barátnőmnek, miközben a fekete-fehér koponyafejes pénztárcámat húztam össze, majd a kezemen elhelyezkedő táskámba helyeztem az említett tárgyat. Barátném kiment az ajtón, majd elindultunk a suliba vezető úton. Csodaszép napfényes időnek néztünk elébe. Ellenben a jegyeimről nem ez volt a véleményem. A történelem jegyeim mindenek voltak, csak csodaszépek nem. A jegyeim eddig "jók" voltak, de most becsöppent kettő 1/2 - ed. Remek. Nagyon örültem, mit ne mondjak. Ezért megérte tanulni, ha semmi látszata. Még én magamban zsörtölődtem a "szép" jegyeim miatt, Lin a haját igazgatta. A kémia előadó teremben ültünk és 15 perce vártuk, hogy a tanár bejöjjön, és megtartsa az óra megmaradt idejét, mikor megszólal Lin:
- Hé Liz csinálunk közös képet?
- Most?! Mi lesz ha bejön a tancsi?
- Hagyad már magad! 15 perce megtehette volna.
- Kiével? Enyém vagy tiéd?
- Tiédnek jobb az előlapija.
Megcsináltunk kb. 5-10 képet, a legjobbat kiválasztottam, átszerkeztettem. Raktam rá effektet, a hibákat, emberkéket elhomályosítottam, és kész is. A következő órán fel is tettem a twittere ezzel a tweetel :"Legjobbal az élet! <3 ". Luke hozzá is szólt -vagy erre igazából nem tudom erre mit szoktak mondani xd -  , hogy : "Jó kép lett! :D" . Ezt látva tisztára boldog lettem. Nem tudom, hogy a kedves bóktól, vagy attól, hogy Luke még így messziről is nyomon követi a velem történteket, így a távolléte folyamán. A hétfői nap is eltelt, este nem mentem fel Skypera sem facebookra, ahogy más közösségi oldalra sem. Túl fáradt voltam, ahhoz, és át is kellett néznem a kész házidogát. Miután átnéztem a dogát, és úgy találtam, hogy minden rendben van vele, így beadhatom a tanárnak, feláltam az asztaltól és kinéztem az ablakomon. Amint kinyitottam az ajtót az erkélyre lépve meglestem a gyönyörűen világító csillagokat. A pulcsim zsebében rezegni kezdett a telefonom.
Azt mondják, ha felnézel az égere, közel vagy ahhoz a személyhez, aki hiányzik neke. Legyen az bármilyen távol tőled. Én az eget és a csillagokat kémlelem. És te? xx L - olvastam a Luketól kapott sms-t.
Az olvasás közben úgy mosolyogtam, mint a tejbetök. Te jó ég, mi van velem?!Mégegyszer elolvastam mit írt Luke majd válaszoltam : Valamennyire igaz ez a mondás :D Lehetséges, hogy én is :) De mostmár megyek aludni. Jó éjt! xxL .
Megvártam, még válaszol, addigis néztem még a letisztult csillagos eget, majd elolvastam a választ: Neked is! Szép álmokat! xxL - írta. Ezután becsuktam az ablakom, aminaz előbb léptem be. Bemásztam az ágyamba, magamra húztam a vastag takarom, és a fal felé fordultam. Biztonságban éreztem magam, így becsúktam a szemem és aludni kezdtem. Nem is kellett sok idő, hogy belépjek az álmok országába.

***

Luke Hemmings

Reggel Mikey konkrétan kihúzott az ágyból. Olyan gyorsan, és hatalmas erővel, hogy fel sem fogtam mi is történik, meg még be is vertem az ágy szélébe a fejem. Mit is mondjak jó kezdés egy naphoz.
- Kösz Mikey.
- Mit?
- Bebasztam a fejem ebbe a retekbe - mutattam az ágyra, amiben tegnap aludtam.
- Csak úgy, ahogy te akartad - gunyolódott.
- Na megállj csak - letepertem a földre , amit baráti bunyó követett.
- Fiúk gyertek enni - nyitotta ki a szoba ajtót Ash.
- Megyünk - szóltunk mindketten és feltápászkodtunk a padlóról.
- Srácok mit kértek enni? - kérdezte kedvesen Avril, a prodúcerünk lánya, aki elkísérte az apját a koncert turnénkra.
- Tojásrántotta és  békön, meg meg... - kezdte Ash.
- Meg békön - fejezte be Cal.
- Oké akkor tojásrántotta és békön. És ti srácok más valamit kértek? - fordult felénk Avril.
- Tessék? - figyelt fel a telefonja felől Mikey az imént elhangzó kérdésre. Mondanom sem kell sms-eztek Lin-el.
- Nem, nem kérünk mást. Köszi - mosolyogtam rá. A lány persze elpirult, majd viszonozta a mosolyt. Tíz perc alatt összedobta Av a tojásrántottát és hozzá a békönt.
- Köszönjük - kiáltottuk fel, majd enni kezdtünk.
Miután bevágtuk a reggelit, próbába vágtunk bele. Megnéztük mit fogunk viselni, a számlistát, majd elpróbáltuk a dalokat a színpadon még nincs itt a közönség. De az utolsó próba előtt lőttünk pár képet. Avvel is lett egy közös kép, amin puszit ad (?). Hogy miért is kaptam a puszit? Nem tudom. Hezitáltam felrakjam-e  twittere  vagy ne, aztán mégis csak felraktam ezzel a mondat féleséggel: Próba után kapott baráti puszi :* . Egy óra múlva koncert. Full ideges vagyok. Fel-alá járkátam, és a piercingemet babráltam.
-Fejezd már be a fal- alá járkálást, olyan vagy mint valami fogyatékos és még idegesítesz is! - ordított le Ash.
Mike és Cal pedig csak egyetértően bólogatak.
-Oké, oké. Abbahagytam - vágodtam le melléjük.
- Fiúk kezdünk. Show timee! - mondta a menedzerünk.
Innentől kezdve elvesztettem az eszem. Mikor felértem a színpadra teljesen felpörögtem. Elindult a show. Minden remek volt, a világítás, a hangszín, a hangszerek, a fellépés is és a legfontosabb: a közönség. Sokan voltak. És mindenki mosolyogva énekelt, néhányuknak kis plakát volt a kezében valamelyikünk képével ráírva: Luke,Ash, Cal, Mike Please! vagy 5SOS 4ever!, meg hasonlók. Örömmel tölt el látni, hogy ilyen sokan hallgatják a dalainkat és figyelik a zenei munkáskodásainkat. Igazán jó ez az érzés, amikor a színpadra lépek azokkal, akiket szeretek, a barátaimmal. A koncert úgy 1-2 óra volt. De hatalmas volt. Mikey megint tette a fejét, és bemutatott egyszer. Cal és Ash meg én viccelődtünk. Hamar eltelt az idő. Este smsem érkezett, mivel rezgett a telefonom. Liztől jött. Gyorsan megnéztem. Gratulálok, sokáig! :) xxL - írta.
- Mi a fene?! - értetlenkedtem. Liz azt hiszi, hogy Avril meg én szóval, hogy együtt vagyunk?!
- Mikey!! - üvöltöttem haverom nevét. Ő pedig a nappaliből besietett a mi szobánkba.
- Mi baj? - kérdezte rémülten.
- Ezt nézd! - nyomtam a kezébe a telefonomat, hogy elolvassa az smst, amit Liz küldött. Mikey értetlen fejet vágott, amolyan "mi van?! Nem értem." kifejezéssel.
- Most mi van? Kivel vagy együtt? - értetlenkedett tovább.
- Senkivel.
- Akkor miért írta ezt Liz?! Te hülye vagy! Már majdnem együtt vagytok, és inkább összejössz mással.. - üvöltötte.
- Álj már le! A kép amin Avvel vagyok, feltettem ezzel a mondattal: Próba után kapott baráti puszi.
- Te nem vagy 100-as. Öcsém.. Ilyen hülyét az ég nem látott! - verte homlokon magát.
- Most miért?
- A sajtó, Liz és még  páran biztos is, hogy azt hiszik, hogy együtt vagytok Avvel.. - üvöltötte.
- Baj van? - nyitott be Avril.
- Nem semmi! - üvöltöttem le a fejét, mag megfogtam a pulcsit az ágyamról bebújtattam a cipőmbe a lábam és kirohantam a még ajtónál álló Av mellett.
- Luke! Luke! - üvöltötték utánnam.
Én viszont csak rohantam. El mindentől és mindenkitől. El minden gondom elől.

Thirteen

Hello Darlings!

Van két jó hírem! Először is megérkezett a 13. Amnesia rész. A design-t köszönöm Lana - nak! Imádom! <3 Remélem nektek is elnyerte a tetszéseteket! :) Valamint a blog elérte a  13,043 - as látogatottságot és a 24 olvasót. Úr Isten! *o* Ez most komoly? *o* Ennyien olvastok? <3 Imádlak titeket! <3 <3 Köszönöm az elöző részhez kapott 3 kommentet. Remélem ehhez is lesz pár. (<3) Valamint megnyitott a másik (Nem Fanfic!) blogom. Ha érdekel titeket nézzetek be: My happy ending (a név majd változik, csak ideiglenes) De ben húzom tovább a szót! Jó olvasást!

Cat xx.

  13. Rész - You know it?! (Te tudtál róla?!)

Elizabeth Van Hellsing

" Mindig itt leszek neked! " Mennyiszer hallottam már ezt. Lin is mondta már, Ced is és még egy páran. De a sok ember közül kevés volt mindig mellettem. Lin egy ideig hanyagolt -mondjuk én is őt.-  , Ced meg hát meghalt. Sok barátom meg otthagyott a szarban, mert csak a hírnév miatt lógtak velem. Azért, mert a suli focicsapat kapitánya volt a fiúm. Lin és Ellie voltak mindig az igaziak. Kopogtak, majd benyitottak.
- Bejöhetek? - kérdezte az ajtóban állva barátnőm.
- Persze! Gyere!
Belépett az ajtón és leült mellém az ágyra.
- Na mi volt?
- Mi lett volna?! - elhallgattam és ő is.
- Luke mit mondott?
- Szerelmes belém.
- Végre elmondta! - mosolyogta.
- Mi?! Te tudtál róla?! - akadtam ki.
Milyen már az, hogy ő tudja én meg nem. És az milyen már, hogy nem szól erről nekem, hanem eltitkolja. Barátnők vagyunk, azok meg elmondanak mindent egymásnak. Eléggé kiakadtam. Talán még az arcom is piros lehetett a dühtől. A dühtől, ami bennem áramlott. Törni zúzni tudtam volna, de Lina megszólalt.
- Csak sejtettem egy ideig, majd kiszedtem Mikeból. Aztán meg Luke mondta el.
- Miért nem mondtad el nekem?
- Megkért, hogy ne mondjam el, mert ezt neki kéne.
Elhallgatott. Síri csend volt a szobában. Az arcomat tenyereimbe temettem, és egy mondatot hajtogattam magamban: Ez nem lehet igaz! Nem velem történik meg!
- Liz! Liz figyelj rám! Liz! - szólítgatott Lin, miközben előttem guggolt.
Én rá szegeztem a tekintetem.
- Ne haragudj jó? Gyere bepakolunk, aztán alszunk. Jó?
- Itt alszol? Nem Mikeal?
- Itt. Na gyere pakoljunk!
Összeszedtük azokat a holmikat amik nem kellenek, kikészítettem a reggelre való ruháimat, illetve a tisztálkodási szereket és Luke kabátját hagytuk kint.
- Te már bepakoltál?
- Igen.
Végeztünk, majd befeküdtünk az ágyba.
- Lin téged nem zavar az, hogy nem mindennap találkoztok Mikeyval?
- Nem, mert foglalkozik velem.
- És hogy bírod majd ki a turné idejét?
- megbeszéltük, hogy levelezünk, telefonálunk ilyenek.
- Az jó. Na jó éjt!
- Neked is!
Most nem álmodtam semmit. Viszont amennyit aludni tudtam Lin horkolása után, csoda lett volna álmokat "látni". Reggel Lin korán átment a "saját" szobájába. Én gyorsan letusoltam, begöndörítettem a hajam, és felöltözem. Elmentünk reggelizni, de a fiúk nem jöttek velünk. Egész nap dolguk volt, így Lin és Mikey tegnap este tudtak elbúcsúzni egymástól. Azért milyen rossz lehet úgy találkozni a szerelmeddel , hogy pár óra múlva már búcsúznotok kell. Nagyon rossz lehet. De Lin mint mondja nem bánja, mert Mikey mindig gondol rá és törődik vele. Nekem pedig nincs gondom Mikeyval addig, míg nem csinál rosszat Linnel.
- Ez a tojásrántotta Isteni! - jelentette ki Lin.
- De a bacon szalonna sem rossz - mondtam.
- Viccelsz velem?! Még hogy nem rossz, az is Isteni! - mondta és közben tovább folytattuk a reggelink fogyasztását.
- Lin hol vannak Luke-ék?
- Azt hiszem valami rádiós műsorban, majd fotózásra és interjúra mennek. Miért kérded?
- Vissza kéne adnom neki - mondtam és a kabátra mutattam, ami rajtam volt.
Miután reggeliztünk, vissza mentünk a szállodába, összeszedtük a csomagjainkat, majd megkérte Li a portástm, hogy adja oda a tegnap írt levelét Mikeynak.
Korán odaértünk a reptérre, így várhattunk egy órát. Majd miután letelt az egy óra felszálltunk a gépre. Lina pánikja megint felbukkant. utál repülön ülni és ezt most sem rejtett véka alá. Alig bírtam rávenni, hogy befogja a száját és hallgasson velem zenét. Később lehiggadt, majd este felé Lin teljes mértékben lenyugodhatott, mert földet ért a gép Sydneyben.

Luke Hemmings

Try Hard (acoustic)

- Na hogy ment? - kérdezte egy mély férfi hang.
- Elmondtam neki.
- És azután mi volt? Mesélj már! - kérlelt Mikey.
- Megcsókoltam és ő viszonozta.
- Akkor most együtt vagytok?
- Nem. Mert nem tudja mit érez.
- Jaj ne csinálhátok már! Rég együtt lehetnétek!
- Ki kivel jött össze? - érdeklődte Cal és Ash.
- Senki.
- Hát jó. Mi mentünk aludni - mondták.
- Oké. Mi is.
As és Cal, illetve én és Mike is elmentünk aludni. A fiúk öt perc alatt bevágták a szunyát, csak úgy horkoltak. Én viszont még egy kicsit gondolkoztam. Mi is lesz a turné után? Olyan jó lenne, ha Liz és én együtt lennénk. De jó lenne. Édes Istenem, azt a dátumot piros betűvel írnám be a naptárba, hogy soha el ne felejtsem. Hamar elaludtam. Reggel mégcsak elköszönni sem tudtam Liztől, mert mennünk kellett a Stop Radioba, ahol előadtuk a Don't stop - ot illetve az I miss you -t. Majd fotózásra mentünk, amit aztán interjú követett.
- Srácok van olyan személy aki sokat jelent számotokra? - kérdezte a műsorvezető.
- Igen. Nekem van - szólalt fel Mike.
- Nekem is van - szólaltam meg.
- És ti fiúk? Ashton? Calum?
- Nem. Jelenleg nincs lány a láthatáron - mondták.
- Na és Mike, Luke kik ezek a lányok?
- Nekem a barátnőm - mosolyogta.
- Nekem pedig nagyon tetszik egy lány.
- s mióta?
- Elég régóta.
- Fiúk elénekeltek egy dalt a fanoknak?
- Persze - vágtuk rá.
- És melyiket?
- Try Hard! - üvöltöttük.
Egyből neki kezdtünk a dalnak. Miután végeztünk elköszöntünk. Nem jutottunk messzire, mert a Stop Radio előtt egy csomó 5SOS Fam várt minket. Autógrammot és közös képeket kértek. Szokáshoz híven autógrammot osztottunk és fényképezkedtünk, majd mentünk. Aztán összecuccoltunk, kifizettük a szállót és utaztunk tovább.Phoenix-be készültünk tovább menni. Útközben mindenki elvolt. Mikey és Calum dalszöveget írtak, Ash kajált és közben képregényt olvasott. Ami engem illet zenét hallgattam. Hihetetlen milyen jó banda a Green Day, na meg a zenéjük. Épp a The forgotten -t hallgattam - ami mellesleg a breaking Down 2 - nek a dallistáján szerepel - , amikor megláttam egy posztot twitteren @LizVanHellsing: "Legjobbal az élet", és egy közös kép volt Linnel. Nem mentem el mellete. Alá twitteltem, hogy : "Jó kép lett! :D" , majd folytattam a twittek nézegetését. Mit ne mondjak, imádok utazni csak kár, hogy nem tölthetünk huzamosabb időt egyes helyeken. Fárasztó tud lenni ez az örökös utazás, néha napján. Öt órás 15 perces út után megérkezdtünk Phoenix-be. Kivettünk egy szállóban 3-4 szobát, és becuccoltunk. A következő 12 napot eltöltve, nagyrészt a turnéval leszek elfoglalva, illetve a maradék időmben azon gondolkozok majd, hogy dönt Elizabeth. Este is így tettem. Egyre csak törtem a fejem, míg tele nem lett gondolatokkal. Valaki közben egyrecsak szólítgatott vissza a jelenbe, de én nem vettem észre, csak akkor mikor ordított.
- Az Istenért Luke állj már fel! - ordított rám Ashton.
- Miért mi van?
- Nincs meg a tv távirányító  - szólalt meg Mikey.
- Á meg is van! Rajta ült ez a seggfej - néz rám Ash.
- Ki tudja azóta hányszor fingotta le - mondta Calum.
A szobában mindenki nevetni kezdett.
- Hahaha nagyon vicces.. - kezdtem. - Elmentem sétálni.
Levettem a karnisról a másik kabátom, kinyítottam az ajtót, gyorsan kimentem és azzal a lendülettel becsaptam magam után. Elindultam egy írányba. Őszintén szólva azt sem tudtam, hol fogok kijukadni, hova vezet az az út. Mire észbe kaptam már a helyi parkban sétáltam, majd leültem egy padra. Felnéztem a gyönyörű, csillagoktól fényes esti égboltra.
Azt mondják, ha felnézel az égre közel vagy ahhoz a személyhez, aki hiányzik neked. Legyen az bármennyire távol tőled. Én az eget és a csillagokat kémlelem. És te? xx L. - írtam Liznek egy smsben.
Valamennyire igaz ez a mondás. :D Lehetséges, hogy én is :) De mostmár megyek aludni. Jó éjt! xxL. 
Neked is! Szép álmokat! xxL. -írtam vissza. Még egy húsz percet kint ücsörögtam, azon a szegény kis ócska padon, csillagokat kémlelve, majd vissza
indultam a fiúkhoz.

Twelve

12.Rész - The truth is.. I love you! (Az igazság az, hogy szeretlek!)

Luke Hemmings

Egy ideig egymás mellett sétáltunk a park felé tartva. Én azon gondolkoztam mit is mondjak Elizabeth-nek? Hogyan mondjam el? Mi lesz ezután? Mi lesz velünk? Barátok maradunk vagy szerelmes gerlepár leszünk, vagy talán inkább elkerüljük egymást, mint az ismeretlenek? Míg én ezen törtem a fejem, Liz átvette tőlem a szót:
- Mi a baj Lukey? Haragszol rám igaz? Már nem akarsz a barátom lenni ugye? - szemei összeszükültek és kissebb könnycseppek folytak le arcán, a sminkjét elkenve. Letöröltem a könnycseppeket, majd megöleltem.
- Nem. Az az igazság, hogy szeretlek! -jelentettem ki.
- Micsoda? - kérdezte értetlenül oly halkan, hogy szinte alig hallottam.
- Liz túlságosan szeretlek, hogy hazudjak neked . Az életemnél is jobban szeretlek! Szerelmes vagyok beléd!
Megcsókoltam őt. Éreztem a puha, nedves ajkait. Visszacsókolt. Ő is érez írántam valamit. Két perc. Ennyi idő volt a csókunk hossza. Nem több és nem kevesebb, mint két perc. Egy csodálatos két perc. Miközben csókoltam egyre csak öleltem magamhoz, de egyszercsak Liz elhúzodott.
- Luke! Én nem tudom mit érzek. Ne haragudj! De tényleg nem tudom.. - mondta és újra könnyek szökteka szemébe.
Magamhoz öleltem.
- Ne, ne sírj kérlek! Csss.. - csititottam. - Majd idővel kiderül.
Eltoltam magamtól és megfogtam két bársonyosan sima kezét. Ránéztem és ő is rám.
- Egészen Október ötödikéig turnézunk. Úgy hiszem ez idő alatt én is rájövök mit akarok, és szerintem te is. De ha mégsem akkor addig várok a válaszodra amíg meg nem kapom! - puszit nyomtam az arcára, minek következtében elpirult.
- Rendben - mondta.
Sétálni kezdtünk a parkban. Kezdetben nem tudtam, hogy megfogjam - e a kezét vagy ne, végül inkábbaz utolsó mellett döntöttem. Nem szeretném, ha Liz azt hinné, hogy nyomulós vagyok. Persze szeretek bújni egy lányhoz, ölelni őt -akibe szerelmes vagyok -, de nem akarok rámenősnek tünni. Ha szerelemes belém, úgyis fogunk még így sétálgatni. Sétánk során kiveséztük Pink F**kin ' Perfect számát, ami újjonnan felkerült Liz kedvenc számainak listájára. A tesóinkról is esett szó, az    ice bucket challenge-ről. Hogy rólam miért nincs ilyen hülye videó és Ashékről bezzeg miért van?! :)
Mikor elmondtam, hogy szerintem  ez az adakozásról szól és nem a videóról, akkor tudta mire gondolok. Hogy ez az adakozásról szól és nem arról, hogy hogyan tegyük hülyévé magunkat a neten! Volt még szó a rákos-, valamint a rászoruló gyerekekről, végül pedig a koncertjeinkről.
-Hol koncerteztek majd? - érdeklődte.
-Phoenixben, San Antonioban, New Orleansban, Atlantában, Miamiban. De még sok  helyen - mondtam komoran.
-Miami és New Orleans szép hely - mosolyogta.
-Az lehet..
-Jaj Luke. Nekem idő kell. És a turnétok ideje alatt tudok gondolkozni. Fogdd fel ezt úgy, mint gondolkozási időt - mosolyogta, de láttam rajta, hogy belül fél és ideges.
Magamhoz öleltem.
- Szeretlek! - mondtam.
Liz nem válaszolt. Úgy hiszem nem tudott mit. Nem is hiszem, hogy azt tudta volna mondani, hogy 'Én is téged!'.
Jelen helyzetben nem is gondoltam, hogy majd kimondja tiszta szívből, és ami azt illeti nem vártam el. Valamint nem is gondoltam, hogy ez lesz.
- Menjünk vissza. Kezd hideg lenni! - húzta össze a pulcsiját.
Visszamentünk. Felkísértem Lizt a szobájáig, majd én is a szobánkig vándoroltam.
- Na hogy ment? - kérdezte egy mély férfi hang.

Elizabeth Van Hellsing

Vajon mit akar mondani? Nem akar többet a haverom lenni? Remélem nem erről van szó, mert abba én belehalnék.
- Mi a baj Lukey? Haragszol rám igaz? Már nem akarsz a barátom lenni ugye?
- Nem. Az igazság az, hogy szeretlek!
- Micsoda? - kérdeztem meglepődve, miközben a könnycseppek egyrecsak gördültek le az arcomon.
- Túlságosan szeretlek ahhoz, hogy tovább hazudjak neked! Az életemnél is jobban szeretlek! Szerelmes vagyok beléd!
Most következett be az a dolog, amit nem lett volna szabad megtennem. Luke megcsókolt és én vissza csókoltam. Éreztem az ő lágy, gyengés és nedves ajkait, ahogy találkoznak az enyémmel. Furcsa volt csókolózni. Fél év alatt elszoktam ettől. Miközben csókolt egyre csak húzott magához közelebb. Olyan jó érzés volt, hogy Luke törődik velem, gyengéd de bűntudatom támadt. Gyorsan elhúzodtam és megszólaltam:
-Luke! Én nem tudom mit érzek. Ne haragudj! De tényleg nem tudom..
Könnyek szöktek a szemembe és éreztem, hogy sírok. Ő pedig magához ölelt.
- Ne,ne sírj kérlek! Css..- kezdte - Majd idővel kiderül.
Eltolt magától, megfogta a kezem majd elmondta, hogy a turnéjuk ideje alatt elfogom tudni dönteni, mit is érzek. Valamint akarok. Aztán elengedte a kezem és tovább sétáltunk, közben pedig beszélgettünk. Furcsa de Luke és én mindenről eltudunk beszélgetni. Többnyire hasznos és fontos dolgokról, de ugyanakkor haszontalan és vicces dolgokról egyaránt. Most is ez volt. Elkezdtünk beszélgetni  a F** Perfect -ről és az ice bucket challenge -ről , majd jöttek a fontosabb, érdekesebb témák.
- Gondolj bele milyen lehet szegény beteg gyerekeknek azt látni, hogy az ők egészségügyi állapotuk miatt aggódnak a szüleik.
- És a szülőknek azt látni, ahogy ezt a sok kezelést végigcsinálják és ha szerencséjük van, talán még meg is gyógyulhat a gyermekük.
- Igen. Ha szerencséjük va..- elhallgattam, egy kis időre. - Milyen nagy mázli, hogy mi nem vagyunk rákos betegek.
- Igen. Minden esetre sajnálom őket, és a rászoruló gyerekeket is.
- Én is.
Megkérdeztem, hogy hol koncerteznek, erre pedig egyből megkaptam a választ:
- Phoenixben, San Antonioban, New Orleansban, Atlantában,Miamiban. De még sok helyen.
Ezen a válaszon nem lepődtem meg, sőt. Szinte gondoltam, hogy sok helyen lépnek fel, hiszen híresek. Jó banda, jó srácokkal. Luke szemmel láthatólag sajnálta, hogy ennyi helyen kell fellépniük Október 5.-ig. Én elkezdtem vigasztalni, hogy nekem kell egy kis idő, hogy eldöntsem mit akarok illetve érzek.
- Szeretlek! - jelentette ki.
Nem tudtam mit mondjak erre. Bírom Lukeot, és szeretem is de az, hogy szerelmes lennék belé?  Ha pedig igen, akkor sem szabadna.
- Menjünk vissza. Kezd hideg lenni! - jelentettem ki.
Visszafelé, a szálló felé vezető úton nem tudtunk már beszélgetni. Illetve tudtunk volna, csak elvoltunk foglalva a saját gondolatainkkal. Míg én egyre-másra azon gondolkoztam milyen lenne, ha nem tettem volna ígéretet Ced-nek, addig Lukey nem tudom min gondolkozott.
-Tessék vedd fel! - nyújtotta át a kabátját.
-De meg fogsz fázni.
-Dehogy! Na vedd fel! Ne vacogj itt nekem.
Felvettem az előbb nyújtott kabátot, majd tovább haladtunk a szálló felé. Útközben meg kellett állapítanom, hogy Hemmonak jól áll az ing. Ma a fellépésen fekete inget viselt, egy szintén fekete farmert és egy ugyanilyen színű cipőt.Oyan jól nézett ki ebben a szettben.
- Luke..
- Igen? - fordította felém a fejét.
- Jó ez a szett amiben ma voltál.
Elmosolyodott.
- Köszönöm. És azt is köszönöm, hogy eljötetek a koncertre.
- Nem kell megköszönni.
Beléptünk a szállóba, majd beszálltunk a liftbe. Miután kiszálltunk a liftből a szóba ajtóhoz sétáltunk. Megfogta a kezemet és a szemembe nézett.
- Mindig itt leszek neked!
Ezután elment. Időm sem volt oda adni a kölcsön adott kabátot, de még megszólalni sem. A mondat hatásszünete alatt besétáltam az ajtón és levetettem az ágyra magam.
" Mindig itt leszek neked! "